Árszabályozás

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Az árszabályozás szűkebb értelemben az állami árpolitika azon része, amely az árak alakítására, befolyásolására irányuló állami szabályozó eszközöket foglalja magában. Körébe tartoznak mindazon intézkedések, amelyekkel az állam befolyásolja az egyes árak, az árarányok és általános árszínvonal alakítását.^[1] Eszközei a tervgazdálkodásban illetve a piacgazdaságban sokfélék lehetnek.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A tervgazdaságban

• A tervutasításos gazdaságban a piaci verseny fogalma nem értelmezhető és tulajdonképpen minden ár hatósági ár.
• Az indirekt vállalatirányítási rendszerek, mint például Magyarországon az új gazdasági mechanizmusnak nevezett gazdaságpolitikai szakasz idején, árnyaltabb szabályozást alkalmaztak.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A piacgazdaságban

Az árszabályozás a piacgazdaságban azt jelenti, hogy a nem tökéletesen működő piacok árait az állam befolyásolja vagy meghatározza. A piacgazdaságban az árak a piacon alakulnak ki akkor, amikor a kereslet és kínálat megegyezik. Azokon a piacokon, ahol a vevői vagy eladói oldalon jelentős erőfölény mutatkozik, és nincsen valós verseny, az árak nem feltétlenül a kölcsönösen előnyös cserék mentén alakulnak ki. Ilyenkor az árak meghatározásának módját az állam vagy állami szervek magukhoz vonhatják. A leggyakoribb erőfölényes helyzet a monopólium. Az árszabályozást ezért gyakran monopolszabályozásnak is hívják.

A piacgazdaságban az árszabályozás célja általában az, hogy egy hipotetikus versenypiac árait (a határköltséggel egyező árat) hozzanak létre. Ilyenkor a fogyasztók jóléte olyan, mintha az eladók versenyben volnának a vásárlóerejükért. Az árszabályozás lehet közvetlenül az árakra irányuló (például árplafon-szabályozás) vagy az erőfölényes cégek profitjára, és így közvetetten az árakra irányuló (például tőkemegtérülés maximálása). Magyarországon a hírközlési és pályavasúti szolgáltatások esetében az előbbi, az energetika, víz- és csatornaszolgáltatások esetében az utóbbi modell terjedt el.

Története Magyarországon

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A jelenlegi magyar szabályozás

Magyarországon az árszabályozás fő eszköze az Árak megállapításáról szóló törvény, amelyet azonban a legtöbb stratégiailag fontos iparágban nem, vagy csak részben alkalmaznak, mert az uralkodó európai (és amerikai) szabályozási gyakorlattal szemben az ármegállapítás jogát a miniszterhez, nem pedig a politikától független, kvázi-autonóm árszabályozó hivatalokhoz (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Magyar Energia Hivatal, Magyar Vasúti Hivatal) telepíti.

Jegyzetek