Édesgyökerű páfrányok

Polypodiales
Édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)
Édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Harasztok (Pteridophyta)
Osztály: Valódi páfrányok (Pteridopsida)
Rend: Polypodiales
Mett. ex A. B. Frank in Leunis
Családok
  • Fodorkafélék (Aspleniaceae)
  • Bordapáfrányfélék (Blechnaceae)
  • Korsópáfrányfélék (Davalliaceae)
  • Tálpáfrányfélék (Dennstaedtiaceae)
  • Pajzsikafélék (Dryopteridaceae)
  • Grammitidaceae
  • Lindsaeaceae
  • Vízipáfrányfélék (Lomariopsidaceae)
  • Szobapáfrányfélék (Oleandraceae)
  • Struccpáfrányfélék (Onocleaceae)
  • Édesgyökerű páfrányfélék (Polypodiaceae)
  • Saspáfrányfélék (Pteridaceae)
  • Saccolomataceae
  • Tectariaceae
  • Tőzegpáfrányfélék (Thelypteridaceae)
  • Szirtipáfrányfélék (Woodsiaceae)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Polypodiales témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Polypodiales témájú kategóriát.

Az édesgyökerű páfrányok (Polypodiales vagy Filicales) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának egyik rendje.

Leírás

Az édesgyökerű páfrányok függőleges annulusú sporangiumokkal rendelkeznek, melyet a szár és a stomium szakít meg.[1] Ezeket a jellemzőket használta fel Johann Jakob Bernhardi az általa Cathetogyrataenak nevezett páfránycsoport leírásához,[2] a Harasztfilogenetikai Csoport javasolta e név informális fogalomként való felélesztését a többértelmű polipodok elnevezés helyett.[3] A sporangiumok 1–3 sejt vastagságú, gyakran hosszú szárakon vannak,[1] szemben a Hymenophyllales csoporttal, ahol a szár 4 sejtsorból áll.[4] A sporangiumok nem egyszerre érnek. A rend számos csoportjának nincs indusium, de ha vannak, azok vagy a szélük mentén csatlakoznak, vagy középen.[1]

A Polypodiales és a Cyatheales is különbözik más páfrányoktól abban, hogy neokrómmal rendelkeznek, lehetővé téve a jobb fotoszintézist kevés fény mellett is. A közös ős feltehetően egy becősmohától származtathatta horizontális géntranszferrel a neokrómot.[5]

Gametofitonjaik zöldek, általában szív alakúak, és a felszínen nőnek,[1] nem a föld alatt, ahogy az Ophioglossales esetén.[6]

Taxonómia

A Polypodiales rendet először Link írta le 1833-ban.[3] A rend leírása változott, ahogy a páfrányok besorolása változott (vö. Christenhusz és Chase 2014-es elemzését).[7] Smith et al. (2006) határozta meg a molekuláris filogenetika korának első magasabb szintű harasztosztályozását.[8] A páfrányokat monilofitáknak nevezték, melyek 4 csoportba kerültek, a fajok nagy része a Polypodiopsida taxon része. Ez a későbbi rendszerekben is megmaradt a nómenklatúra változása ellenére is.[9][10][7][3] A Polypodiopsida sensu lato minden páfrányt jelent,[3] Smith és társai csoportja a Polypodiidae. A Polypodiidae 7 rendre van osztva, melyek közül a Polypodiales a legnagyobb. Ennek helyzetét mutatja be az alábbi kladogram a többi rendhez képest.[3]

Subclass Polypodiidae

Osmundales




Hymenophyllales




Gleicheniales




Schizaeales




Salviniales




Cyatheales



Polypodiales (6 alrend, 26 család)








Evolúció

Bár a legnagyobb páfrányrend, a csoport fejlődéstörténetében meglehetősen későn, a kora kréta korban jelent meg, és jelentősen diverzifikálódott ezután.[11]

Felosztás

A Polypodiales családokra osztása Smith és társai 2006-os és a PPG 2016-os munkája közt jelentősen változott, egyre több részt ismertek el, de néha eltérő rangokkal. Az alábbi táblázat 4 rendszert összegez, a családok betűrendben vannak 3 nagy csoportban. Bár azonos családokat használ egynél több rendszer, tagjaik eltérhetnek. Christenhusz és Chase 2014-ben jelentősen tágították az Aspleniaceaet és a Polypodiaceaet, a többi rendszer családjait alcsaládokká téve.

A Polypodiales felosztásainak összehasonlítása
Smith et al. (2006)[8] Christenhusz et al. (2011)[10] Christenhusz & Chase (2014)[7] PPG I (2016)[3]
Bazális családok Cystodiaceae Cystodiaceae Cystodiaceae
Dennstaedtiaceae Dennstaedtiaceae Dennstaedtiaceae Dennstaedtiaceae
Lindsaeaceae Lindsaeaceae Lindsaeaceae Lindsaeaceae
Lonchitidaceae Lonchitidaceae Lonchitidaceae
Pteridaceae Pteridaceae Pteridaceae Pteridaceae
Saccolomataceae Saccolomataceae Saccolomataceae Saccolomataceae
Aspleniineae
eupolypods II
(Aspleniaceae)
Aspleniaceae Aspleniaceae Aspleniaceae: Asplenioideae Aspleniaceae
Athyriaceae Aspleniaceae: Athyrioideae Athyriaceae
Blechnaceae Blechnaceae Aspleniaceae: Blechnoideae Blechnaceae
Cystopteridaceae Aspleniaceae: Cystopteridoideae Cystopteridaceae
Desmophlebiaceae
Diplaziopsidaceae Aspleniaceae: Diplaziopsidoideae Diplaziopsidaceae
Hemidictyaceae
Onocleaceae Onocleaceae Onocleaceae
Rhachidosoraceae Aspleniaceae: Rhachidosoroideae Rhachidosoraceae
Thelypteridaceae Thelypteridaceae Aspleniaceae: Thelypteridoideae Thelypteridaceae
Woodsiaceae Woodsiaceae Aspleniaceae: Woodsioideae Woodsiaceae
Polypodiineae
eupolypods I
(Polypodiaceae)
Davalliaceae Davalliaceae Polypodiaceae: Davallioideae Davalliaceae
Polypodiaceae: Didymochlaenoideae Didymochlaenaceae
Dryopteridaceae Dryopteridaceae Polypodiaceae: Dryopteridoideae Dryopteridaceae
Hypodematiaceae Polypodiaceae: Hypodematioideae Hypodematiaceae
Lomariopsidaceae Lomariopsidaceae Polypodiaceae: Lomariopsidoideae Lomariopsidaceae
Nephrolepidaceae Nephrolepidaceae
Oleandraceae Oleandraceae Polypodiaceae: Oleandroideae Oleandraceae
Polypodiaceae Polypodiaceae Polypodiaceae: Polypodioideae Polypodiaceae
Tectariaceae Tectariaceae Polypodiaceae: Tectarioideae Tectariaceae

Smith et al. (2006) a Polypodialest 15 családra osztotta,[8] ez a 2008-as változatban is fennmaradt,[12] ahol az eupolipodok két besorolatlan kládba kerültek. A családokat táblázatban vannak. Bár sok ilyen családot korábban hasonlóan írtak le, a szerzők megjegyezték, hogy a Dryopteridaceae szűkebben van körülhatárolva a korábbi leírásoknál, ahol annak részei voltak a Tectariaceae, az Onocleaceae és a Woodsiaceae. A Lomariopsidaceae leírása jelentősen változott, legtöbb korábbi nemzetsége (a Lomariopsis és a Thysanoria kivételével) átkerült a Dryopteridaceaehez, míg a Cyclopeltis és a Nephrolepis bekerült. A Saccolomataceae kikerült a Dennstaedtioideából. A Cystodium ideiglenesen a Lindsaeaceae része lett, szemben a fás páfrányok csoportjában lévő korábbi helyéhez. A Woodsiaceaeről leírták, hogy ismeretlen meghatározású és feltehetően parafiletikus, a Hypodematium, a Didymochlaena és a Leucostegia feltehetően a Dryopteridaceaet is ezzé teszi. A grammitidák a Polypodiaceae része lett, így az monofiletikus lett.[8]

Christenhusz et al. (2011) lineáris, Chase és Reveal 2009-es besorolásával kompatibilis osztályozása[9] új filogenetikai bizonyítékokat tartalmazott családszintű változásokhoz, így 23 családos lett a csoport. A Lonchitis és a Cystodium átkerültek a Lonchitidaceae, illetve a Cystodiaceae családokba. Az eupolypods I-en belül a Woodsiaceaeről bebizonyították, hogy parafiletikus, és a Cheilanthopsis, Hymenocystis és Woodsia nemzetségekre bomlott, a többi nemzetség átkerült a Cystopteridaceae, Diplaziopsidaceae, Rhachidosoraceae, Athyriaceae és Hemidictyaceae csoportokba. Az eupolypods II-ben a Nephrolepis új családba, a Nephrolepidaceaebe került filogenetikai elhelyezkedésében lévő bizonytalanságok miatt, a Hypodematiaceae levált a Dryopteridaceaeről, és tartalmazza a Smith és társai által említett 3 nemzetséget.[10]

Elavult családok

Elavult családok a Polypodialesben többek közt:

  • Drynariaceae – a Polypodiaceae része
  • Grammitidaceae – a Polypodiaceae része
  • Gymnogrammitidaceae – a Polypodiaceae része
  • Loxogrammaceae – a Polypodiaceae része
  • Platyceriaceae – a Polypodiaceae része
  • Pleursoriopsidaceae – a Polypodiaceae része
  • Vittariaceae – a Pteridaceae része

Evolúció

A Polypodiales tekinthető a páfrányok egyik legfejlettebb rendjének genetikai elemzések alapján. Mintegy 100 millió évvel ezelőtt jöttek létre, valószínűleg a zárvatermők különválása után.[13]

Jegyzetek

  1. a b c d Smith et al. 2006, 713. o.
  2. Bernhardi 1806, 9–12. o.
  3. a b c d e f Pteridophyte Phylogeny Group 2016.
  4. Smith et al. 2006, 711. o.
  5. Li et al. 2014.
  6. Smith et al. 2006, 710. o.
  7. a b c Christenhusz & Chase 2014.
  8. a b c d Smith et al. 2006.
  9. a b Chase & Reveal 2009.
  10. a b c Christenhusz et al. 2011.
  11. Du, Xin‐Yu (2021. október 1.). „Simultaneous diversification of Polypodiales and angiosperms in the Mesozoic” (angol nyelven). Cladistics 37 (5), 518–539. o. DOI:10.1111/cla.12457. ISSN 0748-3007.  
  12. Smith et al. 2008.
  13. Schneider et al. 2004.

Források

  • Bernhardi, J. Jacob (1806). „Dritter Versuch einer Anordnung der Farrnkräuter” (német nyelven). Neues Journal für die Botanik 1 (2), 1–50. o.  
  • (2009) „A phylogenetic classification of the land plants to accompany APG III”. Botanical Journal of the Linnean Society 161 (2), 122–127. o. DOI:10.1111/j.1095-8339.2009.01002.x.  
  • (2011. február 18.) „A linear sequence of extant families and genera of lycophytes and ferns”. Phytotaxa 19 (1), 7. o. DOI:10.11646/phytotaxa.19.1.2.  
  • (2014) „Trends and concepts in fern classification”. Annals of Botany 113 (4), 571–594. o. DOI:10.1093/aob/mct299. PMID 24532607.  
  • (2016) „The number of known plants species in the world and its annual increase”. Phytotaxa 261 (3), 201–217. o. DOI:10.11646/phytotaxa.261.3.1.  
  • Lehtonen, Samuli (2011). „Towards Resolving the Complete Fern Tree of Life”. PLoS ONE 6 (10), e24851. o. DOI:10.1371/journal.pone.0024851. PMID 22022365.  
  • (2001) „Horsetails and ferns are a monophyletic group and the closest living relatives to seed plants”. Nature 409 (6820), 618–622. o. DOI:10.1038/35054555. PMID 11214320.  
  • Pteridophyte Phylogeny Group (2016. november 1.). „A community-derived classification for extant lycophytes and ferns”. Journal of Systematics and Evolution 54 (6), 563–603. o. DOI:10.1111/jse.12229.  
  • Biology and Evolution of Ferns and Lycophytes. Cambridge University Press (2008. július 8.). ISBN 978-0-521-87411-3 
  • (2004. április 1.) „Ferns diversified in the shadow of angiosperms”. Nature 428 (6982), 553–557. o. DOI:10.1038/nature02361. PMID 15058303.  
  • (2009. július 1.) „Is Morphology Really at Odds with Molecules in Estimating Fern Phylogeny?”. Systematic Botany 34 (3), 455–475. o. DOI:10.1600/036364409789271209.  
  • Smith, Alan R. (2006). „A classification for extant ferns”. Taxon 55 (3), 705–731. o. DOI:10.2307/25065646.  
  • Fern classification, 417–467. o. , in (Ranker & Haufler 2008)
  • (2014) „Horizontal transfer of an adaptive chimeric photoreceptor from bryophytes to ferns”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 111 (18), 6672–6677. o. DOI:10.1073/pnas.1319929111. PMID 24733898.  
  • Eric Schuettpelz. The evolution and diversification of epiphytic ferns. PhD Thesis Duke University 2007 Archiválva 2010. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Michael Hassler and Brian Swale. Checklist of Ferns and Fern Allies 2001
  • Australian National Botanic Gardens. A classification of the ferns and their allies
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!