A sorsok (festmény)
A sorsok (Atropos) | |
![]() | |
Művész | Francisco José de Goya y Lucientes (
|
Műfaj | mitológiai festmény |
Magasság | 123 cm |
Szélesség | 266 cm |
Múzeum | Prado |
Gyűjtemény | Prado |
Katalógusszám |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz A sorsok témájú médiaállományokat. |
A sorsok (Átropos vagy Las Parcas) Goya festménye, mely jelenleg a madridi Prado gyűjteményében látható. A spanyol festő fekete festmények néven ismertté vált sorozatának darabja, melyet 1819 és 1823 között festett a Madridhoz közeli Quinta del Sordó-ban.
A festmény
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/8b/Pinturas_Negras_de_Goya%2C_Quinta_del_Sordo%2C_pintura_%22%C3%81tropos%22_o_%22Las_Parcas%22%2C_fotograf%C3%ADa_de_Juan_Laurent_en_el_a%C3%B1o_1874%2C_con_iluminaci%C3%B3n_el%C3%A9ctrica%2C_VN-06582_P.jpg/250px-thumbnail.jpg)
A festmény valószínűleg a Quinta del Sordo második emeletén foglalt helyet a Duelo a garrotazos mellett és a Vision fantásticával szemben. A többi fekete festményhez hasonlóan ezt is 1873-74-ben helyezték át vászonra Salvator Martinez Cubells a madridi Prado kurátora felügyelete mellett. A vásznakat báró Emile d'Erlanger adományozta 1881-ben a spanyol államnak.
A festményen a sors istennői, az emberi élet fonalát szövő, gombolyító illetve elvágó moirák láthatóak: élükön Atroposz, a halál kérlelhetetlen űrnője, aki ollójával vágja el az élet fonalát, Klóthó a sors fonalának fonója, akit Goya egy újszülöttel helyettesített és Lakheszisz az élet fonalát gombolyító, aki a festményen egy lencsét vagy tükröt tart a kezében, ezzel szimbolizálva az időt. Az előtérben egy feltehetően hátrakötözött kezű férfialak látható, akinek sorsáról és így életéről is döntenek a moirák. A hátrakötözött kéz utal arra, hogy a sorsunkkal nem tudunk szembeszállni. Egyes értelmezések szerint a férfialak Prométheusz, aki ellopta a tüzet az istenektől, hogy az embereknek adja és akit Zeusz azzal büntetett, hogy a Kaukázus hegyén egy sziklához láncoltatta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt.
A festmény színei, hasonlóan a többi fekete festményhez: komorak és sötétek. Az okker és a fekete színek jól illenek a végzet irányítóit bemutató éjszakai jelenethez.
Források
- Benito Oterino, Agustín. La luz en la quinta del sordo: estudio de las formas y cotidianidad (spanyol nyelven). Madrid: Universidad Complutense, 33. o. (2002). ISBN 84-669-1890-6
- Bozal, Valeriano. Francisco Goya, vida y obra (2 vols.) (angol nyelven). Madrid: Tf. Editores (2005). ISBN 84-96209-39-3
- Bozal, Valeriano. Pinturas Negras de Goya. Madrid: Tf. Editores (1997)
- Glendinning, Nigel. Francisco de Goya (spanyol nyelven). Madrid: Cuadernos de Historia 16 (col. «El arte y sus creadores», nº 30) (1993)
- Junquera, Juan José. The Black Paintings of Goya (angol nyelven). London: Scala Publishers (2008). ISBN 1-85759-273-5
- Francisco Goya, 1746–1828, Basic Art Series (angol nyelven). Köln: Taschen (2020). ISBN 978-3-8365-3268-6
- Hughes, Robert. Goya. New York: Alfred A. Knopf (2004). ISBN 0-394-58028-1
További információk
- A festmény a Prado oldalán
Művészetportál
A spanyol világ portálja