Ana Pauker

Ana Pauker
Románia külügyminisztere
Hivatali idő 1947. november 6. – 1952. július 9.
Előd	Gheorghe Tătărescu
Utód	Simion Bughici
Született	1893. február 13. Codăești, Román Királyság
Elhunyt	1960. június 3. (67 évesen) Bukarest, Románia
Párt	Román Kommunista Párt, Román Munkáspárt
Házastársa	Marcel Pauker
Foglalkozás	politikus tanár fordító diplomata orvos szabó
Iskolái	Nemzetközi Lenin Iskola
Halál oka	hirtelen szívmegállás
Díjak	Grand Cross of the Order of Polonia Restituta
A Wikimédia Commons tartalmaz Ana Pauker témájú médiaállományokat.

Ana Pauker született Hanna Rabinsohn (jiddisül: חנה רבינסון; Codăești,^[1] 1893. február 13. – Bukarest, 1960. június 14.) román politikus, a Román Kommunista Párt tagja, külügyminiszter.^[2]

Élete

Származása, gyermekkora és ifjúsága

Szülei, Szárá Kaufman és Cvi-Hers Rabinsohn, ortodox zsidók voltak, nagyapja rabbi, édesapja nagy tudású, mélyen vallásos rituális mészáros. Hat gyermekük született, ebből négy érte meg a felnőttkort. Ana Pauker már gyerekkorában megtanult héberül, s fiatalon a bukaresti zsidó elemi iskolában vállalt tanári állást. Miközben öccse, Zálmán, vallásos maradt, s a cionista mozgalomban vállalt szerepet, Ana Pauker 1915-től kezdődően elvesztette hitét, és a munkásmozgalom szolgálata mellett döntött.

Politikai tevékenysége 1945-ig

Gondolkodása folyamatosan radikalizálódott: szociáldemokrata nézeteit már 1918-ban a bolsevizmus eszméi váltják föl. Ekkor ismerkedett meg férjével, Marcel Paukerrel (1896–1938). 1923-ban és 1924-ben a Pauker házaspárt politikai tevékenységükért bebörtönözték. A szabadulásukat követő években (1926–1928) Berlinben, Párizsban és Bécsben éltek. Útjaik 1928-ban váltak el. Ana ekkor Moszkvába utazott, hogy a komintern Nemzetközi Lenin Iskoláját végezze, ahol ekkortájt a nemzetközi kommunista mozgalom vezető funkcionáriusait képezték.

Ana Paukert rövidebb párizsi tartózkodást követően 1935-ben Romániában pártmunka végzése közben letartóztatták. Más vezető kommunista tisztségviselőkkel együtt tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1941 májusában fogolycserével szabadult: a szovjet fogságban sínylődő Ion Codreanu moldovai román nacionalista politikusra cserélték.

Ana Pauker úgy töltött be a következő években magas párttisztségeket, hogy közben mit sem tudott általa csupán internáltnak hitt, 1938-ban azonban a Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párton belül zajlott leszámolások áldozatául esett férje haláláról.^[3] A negyvenes évek elejétől kezdve ő töltötte be a Román Kommunista Párt, illetve az ún. "moszkvai frakció" vezetőjének szerepét. 1944-ben a Vörös Hadsereggel tért vissza hazájába, ahol az első háború utáni kormány tagja lett.

Politikai tevékenysége 1945-től

1945. januári moszkvai látogatását, majd a jaltai konferenciát (1945. február 4–11.) követően – a „tíz naponként újabb válság” jelszó jegyében, Gheorghe Gheorghiu-Dejzsel együtt – kidolgozta a RKP hatalommegragadásának tervét. Eszerint olyan gazdasági és politikai káoszhelyzetet kell teremteni, amelyben Moszkva ürügyet talál a „beavatkozásra”. 1947 novemberében elmozdították a külügyminiszteri posztról Gheorghe Tătărescut, és Paukert nevezték ki utódjául. Ana Pauker e minőségében a világ első női külügyminisztere. A Time 1948-ban úgy jellemzi, hogy Pauker „the most powerful woman alive“.^[4] A külügyi tárcát egészen 1952-ig vezette, amikor is a párton belüli „tisztogatás” áldozatává vált. A Román Munkáspártból való kizárását a párt központi vezetőségének plenáris ülésén (május 26–27.) jelentik be. A párttagfelvételek során elkövetett hibák miatt marasztalták el, továbbá azzal is vádolták, hogy késleltette a kollektivizálást. Kizárták a legfelsőbb pártvezetésből. Pauker július 9-éig tarthatta meg tárcáját, ezt követően rövid ideig börtönbe került. Sztálin halála után szabadult. Házi őrizetben élt, és az Editura Politică könyvkiadó lektora lett.^[5] Haláláig e kiadónak szerkesztett, és francia, illetve német nyelvből fordított. Rákban halt meg.

Maradványait a bukaresti Kommunista Hősök Mauzóleumában helyezték el, 1991-ben azonban eltávolították onnan, a család pedig Izraelben temette újra.^[6]

Jegyzetek