Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)

Ez a szócikk az 1860-tól 1929-ig élt politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Andrássy Gyula (egyértelműsítő lap).

Andrássy Gyula
1905-ben
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere
Hivatali idő 1918. október 24. – 1918. november 2.
Előd	Burián István
Utód	megszűnt
A Magyar Királyság belügyminisztere
Hivatali idő 1906. április 8. – 1910. január 17.
Előd	Kristóffy József
Utód	Khuen-Héderváry Károly
A király személye körüli miniszter
Hivatali idő 1894. június 10. – 1895. január 15.
Előd	Tisza Lajos
Utód	Fejérváry Géza
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1860. június 30. Tőketerebes
Elhunyt	1929. június 11. (68 évesen) Budapest
Párt	Szabadelvű Párt (kb. 1884–1898) pártonkívüli (1898–1899) Szabadelvű Párt (1899–1904) pártonkívüli (1904–1905) Országos Alkotmánypárt (1905–1910) pártonkívüli (1910–1913) Országos Alkotmánypárt (1913–1918) KNEP (1921–1922) Keresztény Földmíves és Polgári Párt (1922–1926)
Választókerület	Csíkszentmárton (1884–1892) Budapest VI. kerülete (1892–1896) Rozsnyó (1897–1901) Losonc (1901–1905) Olaszliszka (1905–1906) Kassa (1906–1910) Nagymihály (1910–1918) Miskolc I. kerülete (1920–1922) Budapest I. kerülete (1922–1926)
Szülei	Kendeffy Katinka Andrássy Gyula
Házastársa	Zichy Eleonóra
Foglalkozás	politikus, jogi szakíró
Díjak	Miskolc díszpolgára (1907) Esztergom díszpolgára (1906) Győr díszpolgára (1906)
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy Gyula témájú médiaállományokat.

Ifjabb gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula Gábor Manó Ádám (Tőketerebes, 1860. június 30. – Budapest, Józsefváros, 1929. június 11.)^[1] magyar politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke,^[2] id. Andrássy Gyula miniszterelnök fia, az Andrássy család sarja. Államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott.

Életpályája

Gyermekkora

Miután édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere lett 1871-ben, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt. A fiatal Andrássy Gyula nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. A gimnázium első osztályának anyagából 1871-ben az budai egyetemi gimnáziumban tette le a vizsgát. Nevelője 1871 decemberétől Bolgár Mihály piarista volt, attól kezdve a budapesti piaristáknál vizsgázott, egészen az érettségiig, 1878-ig.^[3]

A szünidőket az Andrássy család együtt töltötte, például Tiszadobon. Apja külügyminiszteri megbízatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Ifj. Andrássy Gyula pályája is a külügyek területén kezdődött: 1883-ban apja beajánlotta a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazóhelyettes, 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinben követségi attasé lett. Közben jogot hallgatott a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, ahol Eduard Gneist volt a tanára. Mindezek alapján a nemzeti liberális eszmék híve lett.

Magánélete

Fivére, Andrássy Tivadar halála (1905) után annak özvegyét, Zichy Eleonórát 1909-ben feleségül vette. Lányaik, Andrássy Ilona, Andrássy Borbála, Andrássy Katinka és Andrássy Klára neveltetéséről is ő gondoskodott. A leányok Duci bácsinak hívták családi körben.^[4] Klára 1919-ben a titkáraként dolgozott.

Politikai pályafutása 1906 előtt

1884-ben a Szabadelvű Párt tagjaként kapcsolódott be a belpolitikai életbe. Az 1884-es választásokon a csíkszentmártoni kerületben választották meg először országgyűlési képviselőnek. 1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát. Az első Wekerle-kormányban – Tisza Lajos utódaként – 1894. június 10-étől 1895. január 15-éig a király személye körüli miniszter volt. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt („zsebkendőszavazás”) ismételten kilépett a Szabadelvű Pártból, és a szövetkezett ellenzékhez csatlakozott. Hevesen támadta a Fejérváry-kormányt. Az 1905-ös választásokat követően társaival a 67-es alapokon álló Országos Alkotmánypárt alapítója és vezére lett.

1884 után az 1887-es és az 1892-es választásokon is mandátumot nyert előbb Csíkszentmártonban, majd Budapest Terézváros nevű részében. Az 1896-os választásokon kiesett a parlamentből, de 1897-ben Andrássy Géza kényszerű visszalépése után a megüresedett rozsnyói kerületben újra képviselő lett. 1901-ben a losonci kerületben, 1905-ben Olaszliszkán, míg 1906-ban három kerületben is megválasztották, amik közül ő a kassait tartotta meg.

Belügyminiszterként

A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter; ellenezte a munkásság és parasztság szocialista mozgalmait, az általános választójogot, a plurális választójog bevezetését pedig szorgalmazta. Az ő idején történt a csernovai tragédia.

A Monarchia felbomlásáig

Lemondása után pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a második Tisza István-kormány parlamenti ellenzékének egyik vezetője lett. Az 1910-es választásokon a nagymihályi választókerület mandátumát nyerte el. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Az év október 24-étől október 30-áig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt. 1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője. 1919 után hazatért.

Legitimista politikusként

1920 januárjában pártonkívüli programmal képviselőnek választották Miskolc I-es számú választókerületében. 1921 februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Részt vett a IV. Károly király második visszatérési kísérletében, emiatt Tatán elfogták, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották; ezalatt lemondott pártelnöki tisztségéről és kilépett a pártból. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Földmíves és Polgári Párthoz csatlakozott. Az 1922-es választásokon Budapest I. kerülete országgyűlési mandátumát hódította el. Az 1926-os választásokig maradt tagja a parlamentnek, de nem sokkal később bekövetkező haláláig folyamatosan támadta legitimista oldalról a Bethlen-kormány politikáját.

Önálló művei

• Az 1867-iki kiegyezésről. Bp., 1896 (németül: Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867. Lipcse, 1897)
• Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát. Bp., 1900
• A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp., I. 1901, II-III. 1911 (angolul: The Development of Hungarian constitutional liberty. London, 1908)
• Zrínyi Miklós, a költő. Bp., 1909
• A közigazgatás reformja. Bp., 1913
• Drei Reden über auswärtige Politik. Bécs, 1914, Bp., 1914
• A száműzött Rákóczi. Bp., 1914
• Háború és a társadalom. Bp., 1914
• Entwicklung und Ziele Mitteleuropas (Sonderabdruck. Deutsche Rundschau Berlin) 1915
• A jó béke céljai. Bp., 1915
• Considérations sur les origines de la Guerre. Lausanne, 1915
• Kinek a bűne a háború?; Franklin, Bp., 1915
• A magyarság és németség érdekszolidaritása; Franklin, Bp., 1916 (Olcsó könyvtár)
• A világháború problémái. Bp., 1916
• Törvényes király és a magyar függetlenség. Bp., 1918
• A háború és a béke; Franklin, Bp., 1918
• A királykérdés jogi szempontból. Bp., 1920
• A jövő külpolitikája; Táltos, Bp., 1920
• Diplomácia és világháború; Légrády, Bp., 1921
• Miért kell a törvényes király? Bp., 1922 („puccskarlista” álnéven)
• A világháború előzményei. Bp., I. 1925, II. 1926 (németül: Bismarck und Andrássy. Betrachtungen zur Vorgeschichte des Weltkriegs. Bp., Lipcse, 1924, angolul: Bismarck, Andrássy and their successors. London, 1927)
• Törvényes király és a magyar függetlenség; Globus, Bp., 1928
• Diplomácia és világháború; utószó Varga Lajos; Primusz, Bp.–Göncöl–Dorog, 1990

Folyóiratokban megjelent írásai

• Széchenyi politikája. Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1912
• Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Pár megjegyzés. Nyugat, 1912
• A király fiainak jogai. Magyar Kultúra, 1922. I-II.
• Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Nyugat, 1922
• Európa diplomáciai történetéről. 1871-1914. Külügyi Szemle, 1923
• Anglia és Magyarország alkotmányos fejlődéséről. Budapesti Szemle, 1927
• A magyar királyság jövője. Magyar Helikon, 1928

Róla

• Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003
• Kertész János: Lengyelország és az Andrássyak. Bp., 1936
• Kertész János: Ifjabb gróf Andrássy Gyula és a magyar-osztrák monarchia. Sárospatak, 1934
• Kertész János: Ifj. Andrássy Gyula gróf irodalmi munkássága 1896-1929. Bp., 1933 (bibliográfia, angolul, franciául, olaszul is)
• A katolikus univerzalizmust képviselő Marian Zdziechowski az emlékének ajánlotta 1933-ban megjelent Węgry i dookoła Węgier (Magyarország és Magyarország körül) c. művét, melynek két fejezete ifj. Andrássynak a lengyel államiság helyreállítása érdekében folytatott diplomáciai tevékenységét összegzi.^[5]
• Részletes bibliográfia: [1] Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

Emlékezete

2013-ban újratemették. Földi maradványait a polgárdi temetőkápolnában helyezték el.^[6]

Jegyzetek

Források

• Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003 ISBN 963 8312 890 Online letöltés
• Életrajza az 1922-1926-os nemzetgyűlés almanachjában
• Ifj. gróf Andrássy Gyula Alapítvány honlapja
• Az „ifjabb” Andrássy Ifj. gr. Andrássy Gyula politikai, tudományos és kulturális tevékenységének fő irányelvei Archiválva 2016. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Kuglics
• Kaposi Lajos: Andrássy törvényjavaslata a nemzetiségi kérdés szempontjából; Pátria, Bp., 1910
• Az európai utas. Ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete; szerkbiz. elnök Holló József Ferenc; HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum–Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2010
• Ifj. gróf Andrássy Gyula és az I. világháború. Konferenciakiadvány; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2015
• A két gróf Andrássy Gyula; szerk. Márkus Tamás; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2021
• A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2022

Elődje: Burián István

Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere 1918. október 24. – 1918. november 2. (magyar olvasatban az utolsó közös külügyminiszter)

Utódja: Ludwig von Flotow (Ausztria) Károlyi Mihály (Magyarország)