Antonio Ascari

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Antonio Ascari (Mantova, 1888. szeptember 15. – Párizs, 1925. július 26.) olasz autóversenyző.

Ascari Mantua mellett született, az olasz Lombardia tartományban, egy kereskedő fiaként. Igen sikeres versenyző volt, többszörös futamgyőztes.

Versenyei

1919-ben kezdett versenyezni az olasz bajnokság legfelsőbb osztályában egy átalakított 1914-es Fiattal. Enzo Ferrari-val együtt részt vett az első Targa Florio-n, amit az első világháború után, 1919-ben rendeztek meg. Nem ért célba, egy árok állta útját. A balszerencséje folytatódott 1920-ban és 1921-ben, de 1922-ben stabil negyedik helyen végzett. Egy Alfa Romeo volánja mögött 1923 áprilisában kis híján megnyerte a Targa Florio-t, második lett az Alfás csapattársa, Ugo Sivocci mögött, és májusban a cremona-i versenypályán megszerezte élete első nagydíjgyőzelmét. 1924-ben szintén megnyerte a P2 első versenyét Cremonában, majd a monzai nagydíj következett, ahol ismét nyert. 1925 jó évnek ígérkezett Antonio Ascari számára, az autója felülmúlta a versenytársakét a Spa-Francorchamps pályán, ahol megnyerte a legelső belga nagydíjat. A fölényének köszönhetően egy boxkiállás alatt még az evésre és ivásra is maradt ideje.

Halála

Ascari az 1925-ös francia nagydíjon vesztette életét 36 évesen. A baleset előtt első helyen állt Alfa Romeo P2-es gépével a Párizstól délre, az Autodrome de Montlhéry pályán tartott versenyen. Hétéves fiát, Alberto Ascarit hagyta hátra, aki később a Formula–1 meghatározó alakja lett, de szintén 36 évesen ő is meghalt versenybalesetben. Antonio Ascari a Cimitero Monumentale temetőben nyugszik, Milánóban.