Bíborkadarka

Bíborkadarka
vörösborszőlő
Bíborkadarka Mecseknádasdról
Egyéb nevei	Cs. 4.
Eredet	hazai fajta
Nemesítő neve	Kozma Pál és Tusnádi József
Nemesítés alapfajtái	Kadarka és muscat bouschet
Nemesítés éve	1948
Hazai elterjedtsége	Nem elterjedt fajta
Általános elterjedtsége	Magyarország
Fürt leírása	közép-nagy, közepesen tömött vagy tömött, vállas
Érési időszak	késői érésű fajta, október eleje
Érzékenység	kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra közepesen hajlamos.
Művelésmód	magasművelés, egyesfüggöny-művelés
Borának jellemzői	színanyagban gazdag, savas.
Megjegyzések	telepíthető: Szekszárdi-, Tolnai-, Csongrádi-, Egri-, Kunsági- borvidéken.

A bíborkadarka a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz tartozó magyar nemesítésű vörösborszőlő-fajta. Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette kadarka és a muscat bouschet keresztezésével 1948-ban a Kertészeti Egyetemen. Állami minősítést 1974-ben kapott, terjedése mérsékelt ütemű, mai napig ritkaságnak számító fajta.

Termőterületei

E fajtát a Kunsági és az Egri borvidéken is több mint 40 hektáron termesztik. Emellett a Szekszárdi, a Villányi, a Mátrai és a Tolnai borvidéken fordul elő nagyobb arányban.

Leírása

Tőkéje nagyon intenzív növekedésű, erős vesszőzetű, sűrű lombozatú, ezért zöldmunka-igényes fajta. Fürtje középnagy (120 g), közepesen tömött vagy tömött, vállas, gyakorta nagyobb mellékfürttel. Bogyói kicsik, gömbölyűek, sötétkékek, hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, festőlevűek. Hosszú tenyészidejű, késői érésű fajta; október elején, kb. 16 mustfokkal lehet szüretelni. Kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra közepesen hajlamos. A túlterhelést nehezen viseli, a zöldszüretet meghálálja.

Bora színanyagban gazdag – sötét rubinszínű, savas. A vörösborok színének javításához érdemes felhasználni.

Források

• Bíborkadarka [1]
• Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 246-247. oldal; ISBN 963-230-442-X