BM–21 Grad

BM–21 Grad
Típus	rakéta-sorozatvető
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Háborús részvétel	vietnámi háború kínai–szovjet határvita libanoni polgárháború nyugat-szaharai háború angolai polgárháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő
Hosszúság	7,35 m
Szélesség	2,4 m
Magasság	3,09 m
Tömeg	13,71 t
Páncélzat és fegyverzet
Elsődleges fegyverzet	122 mm-es rakéták
Műszaki adatok
Motor	V–8 ZIL-375 benzinmotor
Teljesítmény	180 LE (130 kW)
Sebesség	75 km/h
Hatótávolság	405 km
A Wikimédia Commons tartalmaz BM–21 Grad témájú médiaállományokat.

A BM–21 Grad (oroszul: БМ–21 Град^[1]) egy 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszer, melyet a Szovjetunió az 1960-as évek elején fejlesztett ki. A „BM” rövidítés „harcjárművet” jelent (oroszul: Боевая Машина). Nyugaton a rendszer eredetileg M1964 jelzéssel volt ismert.

A második világháborús Katyusák (BM–13, BM–8, BM–31) nyomán kifejlesztett fegyverrendszer a világ több mint 50 országban áll jelenleg is hadrendben. Sikerei nyomán egy sor országban másolták le, illetve fejlesztettek ki hasonló rendszereket. Közvetlen elődje a 140 mm-es BM–14-es rendszer volt.

Jellemzői

A rendszer részei a hordozóeszköz: korábban a Ural–375D 6×6-os hajtásképletű tehergépkocsi 40 db, négyzetes formában elrendezett, forgatható rakétavető csőköteggel felszerelve. A jármű motorja 180 LE-s vízhűtéses benzinmotor, maximális sebessége közúton 75 km/h, a jármű hatótávolsága 750 km, gázlóképessége 1,5 m.

.A rendszerhez tartozik a 9T254 jelzésű lőszerszállító és utántöltő teherautó 60 rakétával. A rendszer egészének GRAU-kódja 9K51; a rakétavetőnek magának az ipari jelzése 2B5. 1976-tól a BM–21-et a korszerűbb Ural–4320 hatkerékmeghajtású katonai tehergépkocsira szerelik.

Az öttagú személyzet három perc alatt tudja a rendszert tűzkész állapotba helyezni. A tüzet lehet a kabinból vagy egy 64 méteres távirányító kábel végéről irányítani. Lehetséges mind a 40 rakétát kilőni 20 másodperc alatt, de egyenként, vagy kisebb csoportokban is lehet azokat indítani néhány másodperces időközönként. Az irányzóeszköz a PG–1M panoráma-távcső és K–1 kollimátorral. Tüzelés után két perc alatt újra lehet indítani a járművet. A rakétavető újratöltése kézzel történik és 10 percet vesz igénybe.

A 2,87 m-es vetőcső huzagolása révén a rakéta a röppályáján forog a tengelye körül, emellett kis szárnyak is stabilizálják. Rendkívül széles skálájú, mintegy 20 kg súlyú robbanófejeket hordozhat 20–30 kilométeres maximális távolságra.

A fegyverrendszer igen nagy tűzerőt képvisel. Egy 18 rakétavetőből álló zászlóalj egyetlen sortűzben 720 rakéta indítására képes. Nem alkalmas azonban a fegyver pontjellegű, körülhatárolt célok leküzdésére.

Alkalmazása

A fegyverrendszert általában a volt szocialista országokban és az általuk támogatott fejlődő országokban állították hadrendbe. Ezenkívül a mintájára Törökország is kifejlesztett egy hasonló rendszert, német járműre szerelve.

Grúzia a dél-oszétiai háborúban 2008. augusztus 7-ről 8-ra virradó éjjel többek között Grad rakétavetőkkel kezdte meg Chinvali ostromát.^[2]

Változatok

Grúzia

• RSZ–122 – Ukrán KrAZ–63221 tehergépkocsi alvázra telepített, páncélozott vezetőfülkével ellátott változat, melyet 2012-ben mutattak be

Ukrajna

• BM–21K
• BM–21U Grad–M
• Verba
• Basztyion–01

Jegyzetek

További információk

• Multiple Rocket Launchers, Romania - Jane's Armour and Artillery, 2003.
• Russia's Arms Catalog 2004
• EDISI KOLEKSI ANGKASA PERANG HIZBULLAH ISRAEL, Edition of September 2006
• 122mm Multiple Rocket Launcher (MRL) "GRAD" on the Ural-375 6x6 truck chassis – Walk around photos
• Globalsecurity.org
• Enemyforces.com Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Splav State Research and Production Enterprise
• BM-11 at FAS.org
• RM-70 at Army.cz
• WR-40 Langusta at krucjata.org.pl * Iraq BM-21 Picters
• Iraq BM-21 Ger.

A Wikimédia Commons tartalmaz BM–21 Grad témájú médiaállományokat.