Bariton

A „Bariton” lehetséges további jelentéseiről lásd: Bariton (egyértelműsítő lap).
Hangfajok
Női hangok
Férfihangok
  • Haute-contre
  • Kontratenor
  • Tenor
  • Bariton
  • Basszus
Sablon:Hangfekvések
  • m
  • v
  • sz
A bariton hangterjedelme zongorán szemléltetve, a pont a C4-et jelöli.

A bariton (az ógörög barütonosz, azaz mélyen hangzó kifejezésből; latinul: baritonans, baritonus, olaszul: baritono) a leggyakoribb, középfekvésű (a tenor és a basszus közötti) férfi hangfaj, illetve szólam. A franciák a baritont basse-taille, értsd: mély tenornak nevezik vagy concordant-nak (mert a bariton hangterjedelme a tenorokkal és basszusokkal „összeegyezik”). Ezt a szólamot a szólamkönyvek a 17. századig vagannak vagy quinta voxnak nevezték.

Fajták hangmagasság szerint

Hangterjedelme A-tól e'-ig vagy g'-ig tart.[1] A bariton hangokat aszerint, amint inkább felfelé vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg basszbaritonoknak nevezzük. A tenorbariton a hőstenortól (Tenore drammatico, di forza vagy robusto) alig különböztethető meg; sok hőstenor nem egyéb, mint olyan baritonista, akinek hangját különösen a magasabb hangokra képezték ki.

Típusok

  • Baryton-martin: bariton a legmagasabb hanggal.
  • Drámai bariton: a bariton erős, mély változata, például Beethoven Fideliójában Pizarro.
  • Lírai bariton: a legtöbbet használt baritontípus, sokszor komikus szereplők ilyenek, például Mozart Varázsfuvolájából Papageno.
  • Verdi-bariton: egy igen magas bariton fajta, főleg a romantikus operákban kedvelt.
  • Hősbariton: a drámaihoz hasonló, erőteljes, "érces" hang, például Puccini Tosca-jában Scarpia vagy Wagner egyes szerepei.

A barbershop-zenében a lead szólamnál picivel alacsonyabb, általában egy kvinttel a basszus fölött énekel. Ebben a stílusban nők is énekelhetik (ha elég mély a hangjuk).

Az operairodalom híres bariton szerepei

Források

  1. Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3  
  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 263. o. ISBN 963-05-6821-7  
  • Till Géza: Opera. Kézikönyv. Harmadik, bővített kiadás. Zeneműkiadó, Budapest, 1973. 689 p.

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok
  • zene Zeneportál
  • opera Operaportál