Betamax

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Betamax kazetták
A Sony cég SL–C7 típusjelű Betamax videómagnója
Három Betamax rendszerű Sony videómagnó, fentről lefelé: hordozható SL-2000 TT-2000-zas tuneregységgel (1982), SL-HF 300 Hi-Fi (1984), SL-HF 360 SuperBeta HiFi (1988)

A Betamax (gyakran Betának becézik) egy régi otthoni videókazetta-rendszer, melyet a Sony fejlesztett, és 1975. május 10-én hozott forgalomba. A szalag szélessége 12,7 mm, a kazetta formátuma pedig hasonlít a Betamaxot megelőző U-Matic videokazettákéhoz.

Riválisa, a VHS 1976. szeptember 9-én jelent meg a JVC szárnyai alatt. Ez a formátum a Betamaxszal ellentétben nem használt biztonsági sávot, azonban azimut-alapú felvételi technológiát alkalmazott, hogy ne legyen képáthallás. A "Betamax" név kettős jelentésből ered. A beta egy japán kifejezés, ami a felvételhez használt jeleket jelentette, a "MAX" pedig a maximumot, a formátum nagyszerűségét próbálta leírni.

A Sanyo is létrehozott egy Beta-típust, ez volt a Betacord, amit gyakran hívtak a Betamaxhoz hasonlóan BETA-nak. Érdekes, hogy a Beta-rendszerű videómagnókat a Toshiba, Pioneer, Murphy, Aiwa és a NEC, valamint Zenith Electronics Corporation és a WEGA cégek is hamar elkezdték gyártani a Sonyval kötött szerződés értelmében.

A Betamax-VHS-harc végén érdekes módon végül a VHS került ki győztesként, pedig a Betamax jobb kép- és hangminőséggel, valamint kisebb mérettel rendelkezett. A Sony cég 1988-ban gyártotta le az első VHS videómagnóját, a vereség beismeréseképpen.[1]

A Sony 2002-ben fejezte be a Betamax rendszerű videómagnók gyártását, majd 2015 novemberében bejelentették, hogy 2016 márciusától leállnak a Betamax rendszerű kazetták gyártásával is.[2]

Játékidő és szalaghossz

PAL/SECAM rendszerben

Típus Felvételi idő Szalaghossz
L-125 30 perc
L-165
L-250 65 perc 80 méter / 262 láb
L-370 95 perc
L-500 130 perc 150 méter
L-750 195 perc 222 méter / 728 láb
L-830 215 perc 246 méter

NTSC rendszerben

Típus / felvételi mód -> Beta-I Beta-II Beta-III
L-125 15 perc 30 perc 45 perc
L-165
L-250 30 perc 60 perc 90 perc
L-370
L-500 60 perc 120 perc 180 perc
L-750 90 perc 180 perc 270 perc
L-830 100 perc 200 perc 300 perc

Hivatkozások

  1. Végleg eltemetik a VHS nagy vetélytársát hvg.hu, 2015. november 10.
  2. Betamax is dead, long live VHS The Guardian, 2015. november 10.

Források

  • Tapes Page Betamax PALsite
  • http://videocassettes.ru/catalog10.htm Archiválva 2016. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
Ez a technikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Sablon:Házi videó
  • m
  • v
  • sz
Házi videó formátumok
Mágneses
VERA (1952) • 2 inch Quadruplex orsós videószalag (1956) • 1 inch A típusú orsós videószalag (1965) • 1 inch B típusú orsós videószalag (1976) • 1 inch C típusú orsós videószalag (1976) • U-matic (1969) • Video Cassette Recording (1972) • Betamax (1975) • VHS (1976) • VHS-C (1982) • S-VHS-C (1989) • W-VHS-C (?) • D-VHS-C (?) • Video 2000 (1979) • M (1982) • MII (1986) • D1 (1986) • S-VHS (1987) • D2 (1988) • D5 (1994) • W-VHS (1994) • D-VHS (1998) • 8 mm-es videókazetta [1985 (Video8), 1989 (Video Hi8), 1999 (Digital8)] • Mini DV (1995) • Micro MV (2001)
Optikai
Laserdisc (1978) • VHD (1983) • Laserfilm (1984) • CD Video (198?) • VCD (1993) • DVD (1996) • MiniDVD (?) • SVCD (1998) • FMD (2000) • UMD (2005) • HD DVD (2006) • Blu-ray (BD) (2006)