Caçapava do Sul

Caçapava do Sul
Caçapava do Sul címere
Caçapava do Sul címere		 Caçapava do Sul zászlaja
Caçapava do Sul zászlaja
Közigazgatás
Ország Brazília
ÁllamRio Grande do Sul
MezorégióSudeste Rio-Grandense
MikrorégióSerras de Sudeste
Alapítás éve1834
PolgármesterGiovani Amestoy da Silva
Körzethívószám55
Népesség
Teljes népesség32 515 fő (2022)[1]
Tszf. magasság
  • 444
  • 270
m
Terület3047,12 km²
Elhelyezkedése
Térkép
d. sz. 30° 30′ 43″, ny. h. 53° 29′ 27″-30.511944444444, -53.49083333333330.511944°S 53.490833°WKoordináták: d. sz. 30° 30′ 43″, ny. h. 53° 29′ 27″-30.511944444444, -53.49083333333330.511944°S 53.490833°W
Caçapava do Sul weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Caçapava do Sul témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Caçapava do Sul egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul állam pampa-vidékén. 2021-ben népességét 33 476 főre becsülték.[2] Az állam réz-fővárosának is nevezték (Capital Brasileira do Cobre), mivel a 20. század második felében rézbánya működött területén.

Elnevezése

A caçapava tupi őslakos elnevezés, amelynek több értelmezése van: „hely, ahol át lehet kelni az erdőn” (kaa = erdő, asab = átkelni, aba = hely),[3] vagy pedig „erdei tisztás” (kaa = erdő, sapaba = tisztás).[4]

Története

A 18. századig charrúa indiánok lakták a környéket. 1777-ben egy stratégiai ponton, a charrúák egy falvának a helyén a gyarmatosítók egy katonai őrhelyet létesítettek (Paragem de Caçapava). Szomszédságában egy település kezdett kialakulni, a helyet pedig Cachoeira község (a későbbi Cachoeira do Sul) kerületévé nyilvánították. 1831-ben a települést kisvárosi (vila) rangra emelték, 1834-ben pedig a kerület független községgé alakult, kiválva Cachoeirából.[5][6]

Stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően Caçapava az állam több történésében is szerepet vállalt. A korai időkben vitatott terület volt a spanyolok és portugálok között. A Farroupilha-felkelés során 1837-ben elfoglalták a lázadók, fegyvereket zsákmányoltak a császáriaktól, majd bázisul használták Rio Pardo elfoglalásához. 1839-ben a farrapók „fővárosa” Piratiniből Caçapavába költözött, mivel nehéz megközelíthetősége miatt jobban lehetett védeni. Itt született Rio Grande do Sul himnusza (Hino Farroupilha), amelyet legelőször 1839. április 30-án, Rio Pardo elfoglalásának évfordulóján énekeltek. 1840-ben a császári hadsereg kiűzte a felkelőket.[7][8]

1850-ben Caçapava mellett egy erődítményt kezdtek építeni, mivel a La Plata-i háború (Guerra do Prata, 1851–1852) küszöbén egy argentin inváziótól tartottak, azonban végül nem használták és befejezetlen is maradt. 1865-ben II. Péter brazil császár vonult át a városon, hogy katonákat toborozzon a paraguayi háborúhoz; ebből az alkalomból kövezett utat építettek (Estrada da Calçada), hogy a kíséret szekerei gond nélkül áthaladjanak.[8]

1885-ben a községközpontot nagyvárossá (cidade) nyilvánították. 1944-ben a községet átnevezték Caçapava do Sul névre.[5] 1942-ben Francisco Matarazzo Pignatari megalapította Companhia Brasileira do Cobre bányavállalatát, amely Brazília legnagyobb réztermelőjévé nőtte ki magát, és a község jövedelmének 30%-át biztosította, 1996-ban azonban megszűnt.[8]

Leírása

Székhelye Caçapava do Sul, további kerületei Bom Jardim, Carajá Seival, Cerro do Martins, Forninho, Santa Bárbara.[5] A lakosság háromnegyede lakik városon. Gazdaságának legnagyobb részét a szolgáltatások teszik ki.[9] Az állam legnagyobb mezőgazdasági mészkő (agromész) termelője; a 20. század második felében az ország legnagyobb réztermelője volt.[8] Éghajlata nedves szubtrópusi (Cfa),[10] de a magasabban fekvő területeken havazást is feljegyeztek.[11]

Jelentős turizmusa. Az állam „geodiverzitás-fővárosa” (Capital Gaúcha da Geodiversidade), a hegymászók egyik legkeresettebb pontja, és az ország egyik fő siklórepülési helye. A rámpákról bármely irányban fel lehet szállni, megkönnyítve ezzel a távolsági repülést. 2012 nyarán André Wolf a Cerro da Angélicáról indulva 370 kilométert repült és Uruguaianaban landolt, megdöntve a dél-amerikai távolsági rekordot. Ismert látványossága a Pedra do Segredonál található Sötétség barlangja (Caverna da Escuridão), melyet legendák öveznek az itt elrejtett jezsuita kincsekről.[8] További természeti látványosságok a Salso-vízesés és az olajbogyó-termesztést bemutató Rota das Oliveiras turisztikai útvonal.[12]

Caçapava do Sulban négy építményt tartanak nyilván műemlékként. Az egyik a Dom Pedro II erődítmény, melyet 1850-ben, az Oribe–Rosas elleni háború alatt kezdtek építeni, és jelenleg Rio Grande do Sul egyetlen fennmaradt erődje. A másik három a Farroupilha-felkeléshez kapcsolódik: Casa Ulhôa Cintra, ahol a farrapók gyülekeztek; Fórum de Caçapava, amely ma kulturális központnak, múzeumnak és könyvtárnak ad helyet; és a Nossa Senhora da Assunção plébániatemplom.[5]

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
  2. ↑ Caçapava do Sul. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  3. ↑ 13 cidades mais antigas do Rio Grande do Sul. Estância Virtual. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  4. ↑ Qual a origem da palavra Caçapava?. A fonte de informação. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  5. ↑ a b c d História. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 3.)
  6. ↑ História do Município. cacapavadosul.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  7. ↑ Forte de D. Pedro II. cacapavadosul.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  8. ↑ a b c d e História. Geoparque Caçapava. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  9. ↑ Perfil das Cidades Gaúchas: Caçapava do Sul. Sebrae/RS, 2019. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  10. ↑ Caçapava do Sul. mindat.org. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  11. ↑ Voltou a nevar em Caçapava do Sul após 30 anos. Gaúcho ZH. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  12. ↑ Pontos Turísticos. cacapavadosul.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. november 4.)

További információk

  • Pires et al: Caminhos accessíveis do Geoparque Caçapava. (portugálul) Proceedings of the 13th International Exhibition of Teaching, Research and Extension of UNIPAMPA, XIII. évf. 2. sz. (2021. november 16.)
Nemzetközi katalógusok
  • Földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap