Dallas Cowboys

logó

Csapatadatok

Székhely

Arlington, Texas

Alapítva

1960. január 28.

Csapatszínek

királykék, ezüst, metálezüst kék, fehér

Kabalafigura

Rowdy

Vezetőedző

Mike McCarthy

Tulajdonos

Jerry Jones

Stadionok

Cotton Bowl (1960–1970)

Texas Stadium (1971–2008)

AT&T Stadion (2009–)

Szereplés

NFL (1960)

Western Conference (1960)

Eastern Conference (1961–1969)

Capitol Division (1967–1969)

National Football Conference (1970–)

NFC East (1970–)

Bajnoki címek

Super Bowl (5)

1971 (Super Bowl VI), 1977 (Super Bowl XII), 1992 (Super Bowl XXVII), 1993 (Super Bowl XXVIII), 1995 (Super Bowl XXX)

Konferencia (10)

NFL Eastern: 1966, 1967
NFC: 1970, 1971, 1975, 1977, 1978, 1992, 1993, 1995

Csoport (24)

NFL Capitol: 1967, 1968, 1969
NFC East: 1970, 1971, 1973, 1976, 1977, 1978, 1979, 1981, 1985, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1998, 2007, 2009, 2014, 2016, 2018, 2021

A Dallas Cowboys amerikaifutball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, Texas állambeli Arlingtonban, amely az NFL National Football Conference (NFC) konferenciájának keleti csoportjában (NFC East) játszik.

Története

1958-ban Clint Murchison Jr. texasi üzletember meg akarta vásárolni és Dallasba kívánta költöztetni a George Preston Marshall tulajdonában lévő Washington Redskinst, ám egy üzleti vita miatt nem jött létre a megállapodás. Ekkor Murchison úgy döntött, hogy saját csapatot alapít, amiben George Halas is a segítségére volt. Az NFL vezető testületében a kérvény akkor kaphatott volna támogatást, ha a csapattulajdonosok mindegyike támogatná. Marshall azonban, akivel Murchison még az adás-vétel körüli vitában alaposan összeveszett, az egyetlen ellenzője volt az új klub megalapításának. Más ügyben azonban Marshall mással is összetűzésbe került, és a helyzetből egy olyan alku révén sikerült kikeverednie, hogy mégis támogatnia kellett a dallasi franchise megalakulását. A névadással azonban további gondok adódtak, mert Murchisonis és a tulajdonostárs Bedford Wynne is mást akart (Steers kontra Rangers). A vita majdnem a végletekig elmérgesedett, de végül megállapodtak egy harmadik névben, a Cowboysban.

A csapatot az első évben, 1960-ban az NFL nyugati konferenciájába sorolták be (egy év múlva már a keletiben szerepeltek). A csapat bemutatkozó szezonja nagyon rosszul sikerült: egy kivételével minden mérkőzésüket elvesztették (0–11–1). A további idények sem voltak túl sikeresek, egészen 1965-ig, amikor már döntetlenre hozták a mutatójukat. A tulajdonosok vitájára emlékezve azonban a Cowboys–Redskins mérkőzések mindig különleges tartalmat kaptak. 1961-ben történt meg az az emlékezetes eset, hogy a dallasi szurkolók egy csoportja, a mérkőzés előtti éjszakán csirketápot szórt szét a pályán, és a mérkőzés szünetében 75 fehér és egy fekete csirkét akartak beengedni a pályára. Ezzel Marshallon akartak bosszút állni, és a tiltakozásukat is szerették volna kifejezni amiatt, hogy Marshall volt az egyetlen csapattulajdonos, aki nem volt hajlandó afroamerikai játékost alkalmazni. Az akció azonban nem sikerült, a biztonsági őrök felfedezték a stadionba becsempészett baromfiakat. A következő idénybeli meccsen azonban már összejött az akció, ha módosítva is: a Redskins indulója alatt két csirkének öltözött akrobata rohant be a pályára, festett tojásokat dobáltak, az egyiknek még egy élő tyúkot is sikerült szabadon engednie. Teljes volt a káosz, mert közben a csapatok is kifutottak a pályára. A Cowboys 38–10-re nyerte ezt a mérkőzést, és az egyik újság így számolt be a találkozóról: „nézőszám 49 888 (és egy csirke)”.

A Dallas Cowboyst 1967-ben az NFL Eastern főcsoportjának Capitol csoportjába osztották be. A vezetők és a szurkolók is jó szereplésre számítottak, mert a gárda Tom Landry vezetőedző irányításával az előző két évben már bejutott a rájátszásba, bár ott nem voltak sikeresek. A csapat 9–5-ös eredménnyel ismét bejutottak a playoffba, és ott megszerezték történetük első győzelmét: a Cleveland Brownst győzték le 52–10-re. A bajnoki döntő mérkőzést azonban 21–17-re elvesztették a Green Bay Packers ellen. Az alakulat erősségei Don Meredith irányító (1966-ban az év legjobbja) és Bob Lilly védő volt.

Az 1970. évi egyesülést követően a csapat az NFC keleti csoportjában szerepelt. 1971-ben eljött a várva várt siker. Az alapszakaszban 11–3-ra nyerték a csoportjukat, a rájátszásban előbb a Minnesota Vikingset győzték le 20–12-re, majd a San Francisco 49ers csapatán is biztosan jutottak túl (14–3). Bejutottak a Super Bowlba, amelyet 1972. január 16-án rendeztek meg a New Orleans-i Tulane Stadionban. Az ellenfél az AFC bajnoka, a Miami Dolphins volt, és a Cowboys meglehetős fölénnyel, 24–3-ra nyert, és világbajnok lett. A döntő legjobbja az irányító Roger Staubach lett. Ez a csapat tele volt igazi egyéniségekkel, akik közül a jövőben a Hall of Fame tagja lett Tom Landry edző, valamint Herb Adderly, Lance Alworth, Mike Ditka, Forrest Gregg, Bob Hayes, Bob Lilly, Mel Renfro, Roger Staubach és Rayfield Wright játékosok.

A csapat következő idényei is sikeresek voltak (1974 kivételével). A nagy sikert követően 1975-ben jutottak el újra a Super Bowlig (Minnesota Vikings 17–14, Los Angeles Rams 37–7), de a szuperdöntő már nem sikerült: a Pittsburgh Steelers a negyedik negyedben fordította maga javára a mérkőzést. Két év múlva, az 1977-es szezon végén azonban ismét ünnepelhettek. 12–2-es alapszakasz után a Chicago Bears (37–7) és a Minnesota Vikings (23–6) legyőzésével ismét bejutottak a nagydöntőbe. A meccset 1978. január 15-én játszották a New Orleans-i Louisiana Superdome-ban. Az AFC-bajnok Denver Broncos ellen 27–10-re nyertek, így már kétszeres NFL-bajnokok lettek. Nem véletlen, hogy rövidesen megkapták az „Amerika csapata” becenevet. A következő évben, 1978-ban ismét bejutottak a Super Bowlba (1979. január 21., Miami), de ott a Steelers izgalmas, szoros mérkőzésen 35–31 arányban jobbnak bizonyult. Továbbra is sikeres szezonok követték egymást, 1983-ig minden évben bejutottak a rájátszásba, de 1986-ban hanyatló ágba került a klub, még 3–13-as és 1–15-ös szezonjuk is volt.

1984-ben Jerry Jones vásárolta meg a franchise-ot, és azonnal építkezni kezdett: eltávolította az „őscowboy” Tom Landry edzőt (a kezdetektől ő vezette a csapatot), és helyére Jimmy Johnsont szerződtette a Miami Egyetemről. A drafton megszerezték a tehetséges Troy Aikman irányítót, majd később Emmith Smith futót. A fellendülés 1991-ben kezdődött: 11–5-ös mutató után bejutottak a rájátszásba, ahol azonban a második fordulóban a Detroit Lions megállította őket. 1992-től azonban már jöttek a nagy sikerek is.

Az 1992-es idényben 13–3-as alapszakaszt produkáltak, a rájátszásban előbb a Philadelphia Eaglest verték 34–10-re, majd a 49erst 30–20-ra, és a Super Bowlban találták magukat. A döntőt 1993. január 31-én rendezték Pasadenában, a félidei show-műsort Michael Jackson adta. A Buffalo Bills ellen vívott meccsen a Cowboys győzött 52–17-re, és MVP-nek Troy Aikmant választották. Az 1993-as szezon is remekül sikerült: 12–4, Packers 27–17, 49ers 38–21. A 28. Super Bowlban a Buffalo Billst verték 30–13-ra, és Emmitt Smith-t – miután a szezon legértékesebbje lett – a döntő legjobbjának is megválasztották.

A sikert követően a tulajdonossal összekülönbözött Jimmy Johnson edző távozott, a helyét Barry Switzer foglalta el. Az 1994-es idényben a San Francisco 49erstől kikaptak a rájátszásban, így nem jutottak el a szuperdöntőig, de a következő szezon (1995) már ismét teljes sikerrel végződött. A 12–4-es alapszakasz után természetesen nyerték a csoportjukat, és bejutottak a playoffba. Ott a Philadelphia Eaglest 30–11-re, majd a Green Bay Packerst 38–27-re győzték le. A Super Bowl XXX helyszíne az arizonai Tempe, dátuma 1996. január 28. volt. A találkozón a Pittsburgh Steelerst 27–17-re sikerült legyőzni, és megint bajnokok lettek. A döntő MVP-je Larry Brown cornerback lett.

A csapat ezután kisebb hullámvölgybe került, a játékosok egy része a rendőrséggel került nem kívánt kapcsolatba, de néhányszor még bekerültek a rájátszásba. 1998-ban Barry Switzer is elhagyta a csapatot, a helyére kerülő Jerry Jons vezetőedzőt a szurkolók erőteljesen támadták a rossz szereplések miatt, így ő is távozott. 2003-ban Bill Parsons vette át az edzői stafétabotot, és bár bejutottak a playoffba, ott már nem szerepeltek eredményesen. Parsonst 2007-ben Wade Phillips váltotta, akivel 2009-ben már legalább az első playoff mérkőzést sikerrel vették. A 2010-es szezon közben Phillipsnek is felmondtak, a csapat új edzője Jason Garrett lett, akinek 2011-es első teljes szezonjában 8–8-at értek el.