Digitális jogok kezelése

A digitális jogkezelés (Digital Rights Management = DRM) az interneten fellelhető digitális tartalmak technikai és jogi védelmére szolgáló technológiák összefoglaló neve, melyek lehetővé teszik a digitális mű azonosítását, a műhöz fűződő jogok kezelését, a tartalom felhasználásának szabályozását, a jogdíjak megfizetését, a felhasználók magatartásának nyomon követését és a jogok érvényesítését. A DRM tehát egy tartalomeladást és felhasználást ellenőrző rendszer, melynek két alapvető célja az azonosítás és a jogérvényesítés.

A DRM-technológiák kapcsolódhatnak magához a műhöz, az internetes hálózathoz, vagy a felhasználó által használt eszközökhöz, berendezésekhez. Így alkalmazásuk fizikai hordozókon (CD-ken, DVD-ken), illetve olyan interneten terjesztett tartalmakban a leggyakoribb, mint zenei fájlok, elektronikus könyvek, szövegek, képek, játékok vagy letölthető videók.

Fogalom-meghatározás

A digitális jogkezelés fogalmára sem hazai, sem nemzetközi szinten nem létezik egységes definíció, a szakirodalomban számos meghatározás fellelhető:

Az Amerikai Könyvtárak Szövetsége (The American Library Association = ALA) szerint: „a DRM-technológia célja, hogy ellenőrizze a hozzáférést, nyomon kövesse és korlátozza a digitális művek felhasználását”.[1]

Az Electronic Frontier Foundation (EFF) meghatározása szerint: „a digitális jogkezelő technológiák célja a jogtulajdonosok által birtokolt szellemi tulajdon felhasználására irányuló ellenőrzés fajtáinak és/vagy hatályának a növelése".[1]

A W3C konzorcium a következő megállapítással él: „a DRM sokkal inkább a szerzői jogok digitális kezeléséről, mintsem a digitális jogok menedzseléséről szól; […] a DRM mindazt a technológiát, eszközt és eljárást jelenti, amelyekkel a digitális tartalom kereskedelme során védik a szellemi tulajdont".[1]

DRM lemez

A DRM rendszerek szabályozása

A DRM jogszabályi környezetét a Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization = WIPO) által készített internet-szerződések biztosítják:

  • a WIPO Szerzői Jogi Szerződése (WIPO Copyright Treaty = WCT)
  • a WIPO Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződése (WIPO Performances and Phonograms Treaty = WPPT)

E két szerződést hazánk az 57/1998.(IX. 29.) OGY határozattal erősítette meg, és már az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról is ezen szerződések szellemében készült.[2]

A szerzői jogi törvény szerint a DRM rendszerek, a szerzői jog védelmére szolgáló műszaki intézkedések azok az eszközök, termékek, alkatrészek, eljárások, illetve módszerek, amelyek arra szolgálnak, hogy a szerzői jog megsértését megelőzzék vagy megakadályozzák [Szjt. 95. § (2) bek.].[3]

A DRM-re vonatkozó magyar szerzői jogi szabályozás alapja még "az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv" (Infosoc-irányelv).[4]

A klasszikus DRM rendszer működése

A DRM rendszerek kriptográfiai eljárások segítségével teszik lehetővé a digitális tartalmak hozzáférhetőségének szabályozását. A kívánt digitális tartalom titkosítása egy licenchez van hozzárendelve. A digitális tartalom adathordozójához szabad a hozzáférés, viszont a hozzárendelt licenc hiányában nem érhető el a tartalom.

A védeni kívánt digitális tartalmat a tartalomért felelős szerver első lépésben olvashatatlanná alakítja át a DRM tömörítő segítségével. "Kérésre a licencszerver létrehozza a szükséges licencet, a felhasználói hitelesítéshez és a tartalomértelmezéshez szükséges kulcsokat, számításba véve a különböző ismertető jeleket (felhasználó, vagy eszközgép) és a különböző jogokat. Amennyiben a felhasználó egy DRM által védett tartalomhoz szeretne hozzáférni, a DRM vezérlőegység azonnali licenckéréssel fordul a licencszerver felé. A megjelentető szoftver hitelesség és integritás azonosítása esetében, a védett tartalom a licencben megfogalmazott kulcsok segítségével dekódolja, majd a megjelentető szoftver újra olvashatóvá teszi a tényleges tartalmat."[5]

A DRM rendszer klasszikus működési modellje

DRM másolásvédelmi technikák

A DRM a digitális tartalom szabályozására és ellenőrzésére különböző technikákat alkalmaz, ezek közül néhány:

Titkosítás: kriptográfiai eljárás, segítségével a digitális tartalmat titkosítani lehet, hogy csak a tartalom felhasználására jogosult személyek férhessenek hozzá. A titkosított információ a felhasználó számára egy kulcs birtokában érhető el.

Digitális vízjelezés: szteganográfiai eljárás, melynek célja az adott digitális tartalom (kép-, film-, hang-, szövegfájl) tulajdonjogának bizonyítása. Számos típusa van: a legelterjedtebb a látható vízjel, a rejtett vízjel és a kettő kombinációja. A rejtett digitális vízjel esetében a szerzői jogok bizonyítására szolgáló adatokat úgy illesztik be a megjelölni kívánt szerzői mű digitális állományába, hogy az észrevétlen maradjon az egyszerű felhasználó számára. Így a rejtett vízjeles műveket csak megfelelő lejátszó készülékekkel lehet érzékelni. A látható vízjelekkel ellátott dokumentumokon feltüntetik a szerző (jogtulajdonos) nevét, ezáltal válik biztosítottá a tulajdonjog.[6]

Jogleíró nyelv: a jogvédett művek tulajdonságait, a felhasználásra vonatkozó szabályokat és a felhasználással kapcsolatos műveleteket tartalmazó nyelv. Ilyen leíró nyelv az ODRL (Open Digital Rights Language) nyílt forráskódú szabvány, amelyet gyakran az akadémiai és az oktatási szférában, illetve a mobil hálózatokban használnak. Egy másik, az XRML (Extensible Rights Markup Language) DRM-implementációt főként az elektronikus kereskedelem céljaira fejlesztettek ki.[7]

DRM technológiák

  • Adobe ADEPT (lásd: Adobe Digital Editions)
  • Apple FairPlay (lásd: FairPlay)
  • CodeMeter
  • Marlin DRM (lásd: Marlin DRM)
  • Microsoft Windows Media DRM
  • OMA DRM (Open Mobile Alliance)
  • RealNetworks – Media Commerce Suite
  • SED (Secure Electronic Delivery)[halott link]
  • SUN DReaM (lásd: Project DReaM)

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Tószegi Zsuzsanna: A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia, TMT, 2006, 10. szám, 449. p.
  2. ↑ Amberg Eszter: A szerzői jog és a digitális szerzői jogkezelés, Könyvtári figyelő, 2005, 3. szám, 506. p.
  3. ↑ DÓSA Imre - Polyák Gábor: Informatikai jogi kézikönyv. Budapest, KJK Kerszöv, 2003. 100 p. ISBN 963 224 606 3
  4. ↑ Gyenge Anikó – Békés Gergely: A Digital Rights Management szerzői jogi természetéről, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006, 1. szám, 44. p. Hozzáférés ideje: 2012. március 10.
  5. ↑ Digital Rights Management - Digitális jogok kezelési rendszerei (DRM). Ebookpublisher.biz, 2009. április 7. Hozzáférés ideje: 2012. március 19.
  6. ↑ Tószegi Zsuzsanna: A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia, TMT, 2006, 10. szám, 450-451. p.
  7. ↑ Tószegi Zsuzsanna: A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia, TMT, 2006, 10. szám, 454. p.

Források

  • Amberg Eszter: A szerzői jog és a digitális szerzői jogkezelés, Könyvtári Figyelő, 2005, 3. szám, 503-513. p.
  • Digital Rights Management – Digitális jogok kezelési rendszerei (DRM). Ebookpublisher.biz, 2009. április 7. Hozzáférés ideje: 2012. március 19. http://www.ebookpublisher.biz/hu/magyar-ebook-blog/2009/04/07/digital-rights-management-digitalis-jogok-kezelesi-rendszerei-drm/
  • DÓSA Imre – Polyák Gábor: Informatikai jogi kézikönyv. Budapest, KJK Kerszöv, 2003. 286 p. ISBN 963 224 606 3
  • Drótos László: E-könyvek DRM védelme. Mek.oszk.hu, https://web.archive.org/web/20120415155248/http://mek.oszk.hu/~mekdl/e-book/drm.html 2011. 12. 04. Hozzáférés ideje: 2012. március 19.
  • Fehér Gábor – Polyák Tamás – Oláh István: DRM technológiák. Híradástechnika, LXIII. évf. 11. sz. (2008. november) 16–24. o. arch Hozzáférés: 2012. március 10.
  • Gyenge Anikó – Békés Gergely: A Digital Rights Management szerzői jogi természetéről, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006, 1. szám, 41-57. p. URL: http://www.mszh.hu/kiadv/ipsz/200602-pdf/03_tanulmanygyenge_bekes.pdf Archiválva 2010. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: 2012. március 10.
  • Gyenge Anikó: Digitális jogkezelési rendszerek a szerzői jogban, Infokommunikáció és jog, 2004, 2. szám, 50-56. p.
  • Használati útmutató a digitális jogkezeléshez. Indicare.org, 2006. április Hozzáférés ideje: 2012. március 15. https://web.archive.org/web/20120204060046/http://www.indicare.org/tiki-download_file.php?fileId=197
  • Kiss Marietta (szerk.): A közös jogkezelők által alkalmazott szerzői jogdíjak szerepe az audiovizuális szektorban: Összefoglaló tanulmány. [elektronikus dokumentum]. Budapest, Magyar Szabadalmi Hivatal, 2007. 189 p. URL: http://www.sztnh.gov.hu/szerzoijog/tanulmany/MeH_study_kjk_final_2007.pdf Hozzáférés ideje: 2012. március 19.
  • Senkei-Kis Zoltán: Az internetes szerzői jog, és annak könyvtári vonatkozásai. Budapest, 2009. 8 p. [elektronikus dokumentum]. URL: http://doktori.btk.elte.hu/lit/senkeikiszoltan/tezis.pdf Hozzáférés ideje: 2012. március 10.
  • Tószegi Zsuzsanna (2006. szeptember 1.). „A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia”. Tudományos és műszaki tájékoztatás 2006 (10), 447-456. o. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 26.)  
  • Tóth Péter Benjámin. „A Digital Rights Management or Digital Content Control”, Indicare.org, 2004. december 21. Hozzáférés ideje: 2012. március 15. http://www.indicare.org/tiki-read_article.php?articleId=67

További információk

  • BBC – What is DRM? (angolul)
  • Microsoft.com – Licensing Windows Media DRM Technologies (angolul)
Nemzetközi katalógusok
  • Informatika Informatikai portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap