Eduard Heger

Eduard Heger
Született	1976. május 3. (47 éves)[1] Pozsony
Állampolgársága	csehszlovák szlovák
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	Szlovákia pénzügyminisztere (2020. március 21. – 2021. április 1.) Szlovákia egészségügyi minisztere (2021. március 13. – 2021. április 1.) Szlovákia miniszterelnöke (2021. április 1. – 2023. május 15.) Minister of Education, Science, Research and Sport (2022. szeptember 13. – 2022. október 4.) Szlovákia pénzügyminisztere (2022. december 23. – 2023. május 15.) Szlovákia egészségügyi minisztere (2023. március 3. – 2023. május 15.)
Iskolái	Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem
Kitüntetései	Ukrán Köztársasági Érdemrend 1. osztály (2021)[2]
Politikai pályafutása
Párt	Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (–2023) Democrats (2023–)
Szlovákia pénzügyminisztere
Hivatali idő 2020. március 21. – 2021. április 1.
miniszterelnök	Igor Matovič
Előd	Ladislav Kamenický(wd)
Utód	Igor Matovič
Szlovákia miniszterelnök-helyettese
Hivatali idő 2020. március 21. – 2021. április 1.
miniszterelnök	Igor Matovič
Szlovákia miniszterelnöke
Hivatali idő 2021. április 1. – 2023. május 15.
Elnök	Zuzana Čaputová
Előd	Igor Matovič
Utód	Ódor Lajos
Eduard Heger aláírása
Facebook
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Heger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Eduard Heger (Pozsony, 1976. május 3. –) szlovák politikus, 2021. április 1-je és 2023. május 15-e között Szlovákia miniszterelnöke(wd),^[3][4]

Pályafutása

Szakmai pályafutása

Gazdasági végzettséget szerzett. Főiskolás korában menedzserasszisztensként dolgozott, ezt követően több kisebb cégnél volt menedzser. 2007 és 2016 között egy szeszes italokat gyártó szlovák cég képviselője volt az Amerikai Egyesült Államokban, ahová prémium vodkát exportált.^[3]

Politikai pályafutása

A politikával 2016-ban került kapcsolatba, amikor az OĽaNO két parlamenti képviselője, Richard Vašečka(wd) és Branislav Škripek(wd) – akik ugyanannak a katolikus karizmatikus közösségnek a tagjai, mint Heger – megszólították azzal, hogy a pártnak szüksége lenne egy tapasztalt menedzser segítségére. A 2016-os szlovákiai parlamenti választáson képviselővé választották; a preferenciális szavazáson a Denník N szerint az is szerepet játszott a sikerében, hogy a foglalkozása („menedzser”) mellett a „keresztény aktivista” jelzőt is feltüntette. A parlamenti munka során közeli kapcsolatba került Igor Matovičcsal, és gazdasági kérdésekben gyakran felszólalt.

A 2020-as szlovákiai parlamenti választás után megalakult Matovič-kormányban a pénzügyi tárcát kapta. Minisztériumában dolgozták ki az európai Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből Szlovákiának járó összeg felhasználási tervét. Pénzügyminiszteri tevékenységét szakmai körökben és a sajtóban is elismerés övezte; Ivan Mikloš (a Dzurinda-kormányok pénzügyminisztere) és a Denník N által 2020 decemberében megkérdezett közgazdászok is a Matovič-kormány egyik legjobb miniszterének tartották.

A koalíción belül hónapok óta húzódó feszültségek miatt 2021 márciusában a kormány válságba került, melynek közvetlen kiváltó oka egy, a koalíciós partnerek tudta nélkül intézett Szputnyik V-vakcinabeszerzés volt. A kormányválság feloldása érdekében Matovič március végén lemondott, és helyet cserélt pénzügyminiszterével, Eduard Hegerrel, aki így öt év politikai és egy év kormányzati tapasztalattal Szlovákia miniszterelnöke(wd) lett.^[3]

Miniszterelnökségének első háromnegyed évében folytatódott a koalíciós partnerek közötti marakodás, de a kormány nem került válságba. A rendőrségen belül konfliktusok törtek felszínre. A magyar kormánynál ugyanakkor el tudta érni, hogy mondjon le szlovákiai termőföldvásárlási terveiről.^[5]

Kormánya 2022. december 15-én alulmaradt egy bizalmatlansági indítványról szóló szavazáson, ezért benyújtotta lemondását Zuzana Čaputová államfőnek, aki azt december 16-án el is fogadta. Egyúttal megbízta az ügyvezető kormányzással azzal a feltétellel, hogy kormánya január végéig megteszi az előrehozott választások kiírásához szükséges lépéseket.^[4]

Személyes élete

Nem vallásos családból származik. Apja váratlan halála után a vallás felé fordult, és egy katolikus karizmatikus közösség tagja lett.

Konfliktuskerülő, kompromisszumkész emberként ismerik.^[3][5]

Jegyzetek