Ernest Meissonier

Ernest Meissonier
Született	Jean-Louis-Ernest Meissonier 1815. február 21.[1][2][3][4][5] Lyon[6]
Elhunyt	1891. január 31. (75 évesen)[1][2][4][5][7] Párizs[8]
Állampolgársága	francia[9]
Házastársa	Élisa Meissonier Emma Steinheil
Gyermekei	Charles Meissonier
Foglalkozása	szobrász festőművész politikus illusztrátor
Tisztsége	Mayor of Poissy (1878–1879) elnök (1890–, Société nationale des beaux-arts)
Iskolái	Lycée Charlemagne
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja (1846)[10] a francia Becsületrend tisztje (1856)[10] a francia Becsületrend parancsnoka (1867)[10] a francia Becsületrend főtisztje (1880)[10] a francia Becsületrend nagykeresztje (1889)[10]
Sírhelye	Cimetière de la Tournelle
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernest Meissonier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean Louis Ernest Meissonier (Lyon, 1815. február 21. – Párizs, 1891. január 31.) francia élet- és csataképfestő.

Életpályája

Mint ifjú Párizsba kerülve egy ideig Cogniet műtermében dolgozott. Eleinte illusztrációkat készített a Bibliához, költészeti művekhez, Rousset világtörténetéhez, a Dühöngő Roland-hoz, Pál és Virginiához stb., de már 1834-től hajszálfinoman kidolgozott, kis méretű zsánerképekkel lépett föl és aratott fokozódó sikereket. Képeinek tárgyait nagyrészt XIV. és XV. Lajos korából merítette, míg művészeti szempontból a holland zsánerfestők hatása alatt állott. Később III. Napóleon császár megbízásából jeleneteket festett az olaszországi hadjáratból, melyen maga is részt vett és néhány képe, köztük a leghíresebbek, I. Napóleon korát örökíti meg, ámbár ereje nyomatékos történeti ábrázolásra nem volt elég. Nevezetes művei: Hollandi polgár meglátogatja a polgármestert (1834); Sakkozók Holbein idejében (1835); Szerzetes a betegágynál (1838); Az angol doktor; Az olvasó (1840); A filozófus; Lovasok pihenője; Festő műtermében (1843); Az őrszem (1874); A képkedvelő; Olvasás Diderot-nál (1867); A kártyázás következményei (1865); Desaix tábornok a rajnai hadseregnél; III. Napóleon Solferinónál (1864); I. Napóleon a friedlandi ütközetben (1875); A kuglizók (1878); A hazatérő postillon (1889); Napóleon visszavonulása 1814-ben; 1806. október 14-ike (1891). Rézkarcokat és litográfiákat is készített, rokonszenvesek grafikái, pittoreszk könyvillusztrációi. 1861-től tagja volt a párizsi akadémiának. Korának legjelentősebb művészei közé tartozott.

Emlékezete

Szobrát, amely Antonin Mercié alkotása, 1895-ben a Louvre kertjében állították fel, majd 1980-ban áthelyezték a Poissy-ban található Meissonier parkba.

Galéria

• 
  Napóleon 1814-iki hadjáratából
• 
  III. Napóleon Solferinónál (1864)
• 
  Önarckép (1889)

Források

• Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915) 567. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 14.)
• Révai Kétkötetes Lexikona 2. K-Zs (Budapest, 1948) 197. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 14.)
• Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936) 2665. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 14.)
• Magyar Lexikon 12. Magyar tengermellék-Nogáll (Budapest, 1883) 204. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 14.)
• Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928) 291. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 14.)
• Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) 103. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 14.)

Jegyzetek