Finánctőke

A finánctőke az ipari és banktőke, valamint az ipari, kereskedelmi és bankmonopóliumok összefonódásából kialakuló tőke a monopolkapitalizmus időszakában. A pénzintézetek részvényeinek az ipari monopóliumok általi felvásárlásával, valamint az iparvállalatoknak a nagybankok érdekeltségi körébe vonásával keletkezik. A 19–20. század fordulóján, az imperializmus korában uralkodó tőketípus volt.

A finánctőke kialakulását a részvénytársasági forma teszi lehetővé. Miközben valamely vállalatba fektetett tőke átalakul termelési tőkévé, azalatt a részvények alakjában megjelenő finánctőke továbbra is a pénzpiacon marad, és bármikor visszaváltozhat – legalábbis elméletileg – pénztőkévé. Rendszerint azonban a részvényeket kibocsátó bankok és pénzcsoportok kezén marad. A finánctőke így élesen elválik a termelő tőkétől, kialakulása lehetővé teszi a hitelélet céltudatosabb megszervezését és irányítását.

Források

  • Révai nagy lexikona
  • Finánctőke – Kislexikon [Tiltott forrás?]
  • Finánctőke – Ecopédia
  • Markó László: Általános történelmi fogalomgyűjtemény (Holnap Kiadó, 1992)

További információk

  • S. Aaronovitch: A brit uralkodó osztály – Tanulmány a brit finánctőkéről (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1963, fordította: Bácskai Tamás)
  • Karl Marx: A tőke 3. kötet: A kapitalista termelés teljes folyamata, 1894
  • Közgazdaságtan Közgazdaságtani portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap