George Stibitz

George Robert Stibitz (York, York megye, 1904. április 20. – York, 1995. január 31.) amerikai matematikus, feltaláló. A modern digitális számítógépek egyik úttörőjeként tartják számon. Az 1930-as években jelfogókból Boole-algebra alapján működő digitális számológépet épített.

Élete

George Stibitz a pennsylvaniai Yorkban született, majd az ohiói Daytonban nőtt fel, ahol apja a német református egyház teológiai szemináriumában tanított ókori nyelveket.^[1] Alapfokú matematikai diplomáját 1927-ben a Denison University intézményben szerezte, fizikai mesterdiplomáját pedig a Union College posztgraduális képzésén kapta meg 1926-ban. Doktori fokozatára matematikai fizikából a Cornell Egyetemen 1930-ban tett szert. 1930-tól a Bell laboratórium (angolul: Bell Telephone Laboratories) alkalmazta, mint „matematikus mérnök”.

Munkássága

1937-ben a Bell laboratóriumban a munkája során használt jelfogók kétállapotú státusza és a bináris rendszer hasonlóságát felismerve épített egy kettes számrendszerű számok összeadására képes számológépet, amelynek a „Model K” nevet adta.^[2][3] A Bell laboratórium 1938-ban Stibitz vezetésével kutatási programot indított, amelynek keretein belül elkészítették a Complex Number Calculator eszközt, ami komplex számokkal tudott műveleteket végezni.^[3] A berendezés 1939-ben készült el és 1940 szeptemberében mutatták be az Amerikai Matematikai Társaság (angolul: American Mathematical Society) konferenciáján a Dartmouth College intézményben. A bemutató során Stibitz a helyszínről egy telexgép segítségével továbbította az utasításokat a New Yorkban üzemelő géphez, illetve hasonló módon kapta vissza az eredményeket. Ez volt az első számítógép amit távolról vezéreltek.^[4]

Miután 1941 decemberében az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba, a Bell laboratórium részt vett fegyverirányítási rendszerek fejlesztésében. Stibitz a Honvédelmi Kutatási Bizottság (angolul: National Defense Research Committee, röviden: NDRC) tagja lett és továbbra is együttműködésben maradt a laboratóriummal.^[1] A háború végét követően már nem tért vissza korábbi munkahelyére, ehelyett magántanácsadóként dolgozott. 1946-tól egy asztal méretű mini-számítógép fejlesztésén dolgozott, amelyből 1954-ig két darab prototípus készült, anyagi okokból viszont fejlesztés nem fejeződött be.

1964-ben felkérést kapott a Dartmouth Medical School Fiziológiai Tanszékére, mint kutató munkatárs.^[5]

Stibitz nevén 38 szabadalom szerepel azokkal együtt, amelyet a Bell laboratóriumban szerzett.^[6]

Publikációi

• George R. Stibitz: Binary counter: Patent USA 2307868. patents.google.com (angolul) (1943. január 12.)
• George R. Stibitz: Complex Computer: Patent US2668661A. patents.google.com (angolul) (1954. február 9.)
• George Stibitz – Jules A. Larrivee: Mathematics and Computers. catalog.hathitrust.org. (angolul) New York: McGraw-Hill (1957)

Jegyzetek

Források

• ↑ J.A.N. Lee: Computer Pioneers by J.A.N. Lee – George Robert Stibitz. history.computer.org (angolul) (Hozzáférés: 2021. november 15.)
• ↑ Tudósnaptár: História - Tudósnaptár: Stibitz, George Robert. tudosnaptar.kfki.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2021. november 15.)

További információk

• George R. Stibitz emlékoldala – Denison University (angolul)
• George Stibitz Computer & Communications Innovator Award (angolul)