Gilles Perrault
| Gilles Perrault | |
 | |
| 2015-ben | |
| Született | Jacques Peyroles 1931. március 9.[1][2][3][4][5] Párizs, Franciaország |
| Elhunyt | 2023. augusztus 3. (92 évesen)[6][5] Sainte-Marie-du-Mont, Franciaország |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | francia[7] |
| Nemzetisége | francia |
| Szülei | Germaine Peyroles |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | |
| Kitüntetései | César-díj a legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyvnek (1979)[8] |
| Halál oka | hirtelen szívmegállás |
| |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gilles Perrault, született Jacques Peyroles (Párizs 13. kerülete, 1931. március 9. – Sainte-Marie-du-Mont, 2023. augusztus 3.) francia író és újságíró.
Életrajza
A Párizsban, Jacques Peyroles[9] néven született Perrault a Collège Stanislas de Paris-ba járt, majd az Institut d'études politiques-ban(wd) tanult, végül ügyvéd lett, és ebben a szakmában öt évig dolgozott.
Az algériai katonai szolgálata ihlette, Les parachutistes (1961) című esszé sikere után újságíró lett, és cikkeket írt Nehru Indiájáról, az 1964-es tokiói nyári olimpiáról és az afroamerikaiak problémáiról az Egyesült Államokban. Ezután a második világháború kevésbé ismert vonatkozásait vizsgálta.
1961-től a manchei Sainte-Marie-du-Montban élt, ahol megírta a Les gens d'ici ("Emberek innen") című könyvét.
A Le Secret du jour J (A D-nap titkai, 1964) elnyerte a Comité d'action de la Resistance díját, és nemzetközi bestseller lett. A L'Orchestre rouge (A Vörös Zenekar, 1967) még nagyobb sikert aratott. 1969-ben Perrault kiadott egy kémregényt Le dossier 51 (Az 51-es dosszié) címmel.
1978-ban Perrault kiadta a Le Pull-over rouge (A piros pulóver) című regényt, amelyben bírálta a francia rendőrség által egy nyolcéves kislány 1974-es halála körül végzett nyomozási módszert. Christian Ranucci(wd)[10] francia férfit guillotine-nal kivégezték a gyilkosságért 1976. július 28-án. Perrault ügye, amely megkérdőjelezte Ranucci bűnösségét, nagy hatással volt a franciaországi halálbüntetésről folyó vitára. Állítólag jelentős hatást gyakorolt a közvélemény egy részére, több mint 1 millió példányban kelt el.[11] Perrault-t azonban kétszer is elítélték az üggyel kapcsolatos állításai és iratai miatt: 1989-ben azért, mert egy tévéműsorban "hatalommal való visszaélésről" beszélt a nyomozást irányító rendőrökről (30 000 frank pénzbírságot szabtak ki minden első fokon megrágalmazott személyre, 1990-ben fellebbezésben 40 000, majd 1992-ben 70 000 frankot mind az öt kasszációs felperesnek, valamint az előadónak); 2008-ban pedig őt és kiadóját, Fayardot(wd) bűnösnek találták a L'Ombre de Christian Ranucci című könyvben a marseille-i rendőrség ellen elkövetett rágalmazásban (5000 euró pénzbírsággal, szerkesztőjének pedig azonos összegű pénzbírsággal, a határozatot 2009-ben fellebbezésben megerősítették, és 10 000 euró kártérítést ítéltek meg mind a négy megrágalmazott rendőrnek).[12]
1980-ban létrehozta a Julien Fontanes(wd) című tévésorozatot[13] Jean Cosmos-val(wd).
1990-ben Perrault kiadta a Notre ami le roi (Barátunk, a király, 1993) című művét II. Hasszán, Marokkó akkori királyának rezsimjéről és emberi jogi visszaéléseiről, akit addig pozitívan ítéltek meg a nyugatiakkal való szoros kapcsolata miatt. világ. Perrault Le Garçon aux yeux gris (A szürke szemű fiú, 2001) című könyvét André Téchiné(wd)[14] adaptálta a Les Égarés című filmhez.[15]
Gilles Perrault 2023. augusztus 3-án, 92 éves korában halt meg.[16]
Könyvei
- Les parachutistes, 1961
- Le Secret du Jour J, 1964 (English translation: Secrets of D-Day, Arthur Barker, 1965, and Little, Brown and Company, 1965)
- L'orchestre rouge, 1967
- Le dossier 51(wd), 1969
- Le Pull-over rouge, 1978 (ISBN 2-253-02543-7)
- Les gens d'ici, 1981
- Un homme à part, 1984 (A Man Apart: the Life of Henri Curiel, 1987 ISBN 0-86232-660-5 (pbk.) : ISBN 0862326591)
- Paris under the occupation, Gilles Perrault, Jean-Pierre Azéma(wd), Deutsch, 1989, ISBN 978-0-233-98511-4
- Notre ami le roi(wd), 1990 (Our Friend the King, 1993 ISBN 2-07-032695-0)
- Les jardins de l'Observatoire, 1995
- Le Livre noir du capitalisme(wd), 1998
- Le garçon aux yeux gris, 2001
- Go!, 2002
- L'ombre de Christian Ranucci, 2006
- Checkpoint Charlie, 2008
- Dictionnaire amoureux de la Résistance, 2014
- Grand-père, 2016
Magyarul megjelent művei
- Az 51-es dosszié. Kémregény (Le dossier 51) – Európa, Budapest, 1972 · Fordította: Rajnavölgyi Géza
- A Vörös Zenekar (L'orchestre rouge) – Zrínyi, Budapest, 1990 · ISBN 9633265584 · Fordította: Gyáros Erzsébet (Titkos dosszié sorozat)
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
- ↑ a b Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2023. szeptember 13.)
- ↑ 2023. augusztus 3., https://www.rtbf.be/article/deces-a-92-ans-de-lecrivain-gilles-perrault-auteur-du-pull-over-rouge-11236536
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ https://www.allocine.fr/festivals/festival-128/palmares/prix-18350734/
- ↑ „Henri Curiel, citoyen du tiers-monde”, Le Monde diplomatique(wd), 2023. augusztus 4. (francia nyelvű)
- ↑ Christian Ranucci (1954. április 6. – 1976. július 28.) egy francia férfi volt, akit 1974. pünkösdhétfőn egy nyolcéves kislány elrablása és meggyilkolása miatt ítéltek halálra, és lefejezték.
- ↑ 50 ans de faits divers, "Christian Ranucci : la vérité impossible", Planète+(wd) Justice, 13 July 2006.
- ↑ Gilles Perrault et son éditeur condamnés pour diffamation, 27 January 2009, La Provence(wd)
- ↑ A Julien Fontanes, magistrat egy francia televíziós sorozat, amelyben Julien Fontanes, az Igazságügyi Minisztérium bírája szerepel, aki felülvizsgálja az akták kegyelmi kérelmeit.
- ↑ André Téchiné (1943. március 13. –) francia forgatókönyvíró és filmrendező.
- ↑ Kallódók (film)
- ↑ L’écrivain Gilles Perrault est mort à l’âge de 92 ans (franciául)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gilles Perrault című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Biblioweb : biography, bibliography (franciául)
- Gilles Perrault az Internet Movie Database oldalon (angolul)
Irodalomportál
Franciaország-portál
