Gough Whitlam

Gough Whitlam
Született	Edward Gough Whitlam 1916. július 11.[1][2][3][4][5] Melbourne
Elhunyt	2014. október 21. (98 évesen)[2][3][4][5] Sydney
Állampolgársága	ausztrál
Házastársa	Margaret Whitlam (1942. április – 2012. március 17.)
Gyermekei	Nicholas Whitlam Tony Whitlam
Szülei	Martha Maddocks Fred Whitlam
Foglalkozása	politikus diplomata ügyvéd miniszter jogász
Tisztsége	Attorney-General for Australia nagykövet az ausztrál parlament alsóházának tagja (1952. november 29. – 1978. július 31.) Prime Minister of Australia (1972. december 5. – 1975. november 11.) Minister for Justice (1972. december 5. – 1973. november 6.) Ausztrália külügyminisztere (1972. december 5. – 1973. november 6.)
Iskolái	University of Sydney Telopea Park School Canberra Grammar School Mowbray House
Kitüntetései	Centenary Medal Honorary Grand Companion of the Order of Logohu Australian National Living Treasure Grand Cordon of the Order of the Rising Sun Companion of the Order of Australia (1978. június 6.)[6]
Magassága	194 cm
Ausztrália 21. miniszterelnöke
Hivatali idő 1972. december 5. – 1975. november 11.
Uralkodó	II. Erzsébet
Előd	William McMahon
Utód	Malcolm Fraser
Gough Whitlam aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Gough Whitlam témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edward Gough Whitlam IPA:/ˈɡɒf ˈwɪtləm/ (Melbourne, 1916. július 11. – Sydney, 2014. október 21.) Ausztrália 21. miniszterelnöke volt, 1972 és 1975 között töltötte be hivatalát. Ő volt a leghosszabb ideig regnáló szövetségi vezetője az Ausztrál Munkáspártnak. Az 1975-ös ausztrál alkotmányos válság idején Sir John Kerr, Ausztrália főkormányzója menesztette őt posztjáról. Ő az első miniszterelnök, akinek hivatali ideje ilyen módon ért véget.

Életpályája

Whitlam a második világháború alatt négy évig légi navigátorként szolgált az Ausztrál Királyi Légierőnél, majd a háború után ügyvédként dolgozott. Először 1952-ben választották be az ausztrál képviselőházba Werriwa kerület képviselőjeként. Whitlam 1960-ban a Munkáspárt helyettes vezetője lett, majd 1967-ben, Arthur Calwell nyugdíjba vonulása után a párt élére választották, így az ellenzék vezéreként folytathatta munkáját. Whitlam 23 év folyamatos ellenzékben levés után győzelemre vezette a Munkáspártot az 1972-es választásokon.^[7]

A Whitlam-kormány számos új programot és változtatás hirdetett meg, illetve hajtott végre, köztük a katonai sorozás megszüntetését, az egyetemes egészségügyi ellátás hivatalossá tételét és az ingyenes egyetemi oktatást, valamint a jogsegélyprogramok végrehajtását. Mivel az ellenzék által irányított ausztrál szenátus késleltette a törvényjavaslatok elfogadását, Whitlam 1974-ben kettős feloszlatási választást írt ki, amely kissé csökkentette a Munkáspárt többségét a Képviselőházban, és bár három szenátusi helyet szerzett, ez nem volt elég a többség biztosításához a Szenátusban.

1975 végén az ellenzéki szenátorok megtagadták a szavazást a kormány költségvetési törvénytervezetéről, és visszaküldték azt a Képviselőháznak, megtagadva ezzel a kormányzat támogatását. Whitlam nem volt hajlandó ezt elfogadni, így a konfliktus a két politikai tömb között alkotmányos válságba torkollott. Ez november közepén ért véget, amikor Sir John Kerr főkormányzó felmentette Whitlamot hivatalából, és az ellenzéki vezetőt, Malcolm Frasert bízta meg ideiglenes miniszterelnöknek. A Munkáspárt az ezt követő választásokon hatalmas vereséget szenvedett.

Whitlan még két évig politizált, aztán 1977-ben lemondott a Munkáspártban betöltött vezetői posztjáról.

Kilencvenes éveiben is aktív maradt, 2014. október 21-én halt meg otthonában.^[8]

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Gough Whitlam című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.