Gross klinika

Gross klinika (Gross Clinic)

Művész	Thomas Eakins (1875)
Típus	olaj, vászon
Műfaj	group portrait
Mozgalom	realizmus
Magasság	240 cm, 96 in
Szélesség	200 cm, 78 in
Múzeum	Philadelphia Museum of Art és Pennsylvania Academy of Fine Arts
Gyűjtemény	Philadelphia Museum of Art
Település	Philadelphia
Anyag	olajfesték vászon
A Wikimédia Commons tartalmaz Gross klinika témájú médiaállományokat.

A Gross klinika (The Gross Clinic) Thomas Eakins amerikai festőművész híres alkotása. A festményen Dr. Samuel D. Gross a Jefferson Medical College professzora kollégái körében tart műtéti előadást.

A festmény

A Gross klinika az orvostudomány történetének egyik fontos dokumentuma, mely egyrészt tiszteletadás a sebészet előtt, másrészt a 19. századi műtéti amfiteátrumok világát részletekben gazdag és valósághű módon bemutató művészi alkotás.

A festmény a philadelphiai Jefferson Orvosi Egyetem műtéti amfiteátrumát ábrázolja, ahol Dr. Samuel D. Gross sebészprofesszor hajt végre műtétet egy csontfertőzésben szenvedő betegen. A betegeket korábban csak úgy tudták gyógyítani, hogy amputálták a fertőzött végtagot. Egy új orvosi eljárásnak köszönhetően azonban lehetővé vált a fertőzött részt eltávolítása a végtag levágása nélkül is. Dr. Gross egyike volt eme új eljárás úttörőinek. A műtétben munkatársai voltak segítségére: Dr. Charles S. Briggs, Dr. William Joseph Hearn aneszteziológus, Dr. James M. Barton, a kórház igazgatója és Dr. Daniel M. Appel (balról jobbra). Gross háta mögött az első padsorban Franklin D. West, a professzor titkára jegyzetel. A háttérben, a műtőbe vezető folyóson Hughey O'Donnell betegápoló és Gross fia, Samuel W. Gross áll. A közönség az egyetem hallgatóiból és más érdeklődőkből, többek között a Pennsylvania Academy of the Fine Arts diákjaiból áll. Az egyetlen nőalak a festményen egy az arcát a borzalomtól eltakaró hölgy, aki Grosstól balra ül. Feltehetően a beteg édesanyja, vagy rokona. A beteg személye nem ismert, sem kora, sem neme nem állapítható meg egyértelműen a festményről. Művészettörténészek azonban úgy vélik, nagy valószínűséggel egy kamasz fiú volt. Eakins maga is szerepel a festményen, mint a kép jobb oldalán a nézőtér első sorában ülő jegyzetelő férfialak. Művészi szignóját a műtőasztal oldalán tüntette fel.

Eakins a Gross klinikát az 1876-os Világkiállításra készítette, melyet egy személyes élménye ihletett: egyszer részt vett Gross egyik műtétjének előadásán, ahol végignézte egy csontfertőzésben szenvedő férfi páciens lábának kezelését. Ez volt az egyik legnagyszabásúbb alkotása. Méretét tekintve többszöröse volt korábbi műveinek, és több emberalakot (szám szerint 29-et) is ábrázolt. Eakins 1875-ben látott neki a festménynek, és az év nagy részében ezen a művén dolgozott. Dr. Gross több alkalommal is modellt állt Eakinsnek.

A Gross klinikát gyakran szembeállítják Eakins másik festményével az Agnew klinikával (1889), mely egy sokkal tisztább, rendezettebb műtéti amfiteátrumot mutat be.

Fogadtatása

Eakins 1876 áprilisában öt festménnyel, köztük a Gross klinikával pályázott a Világkiállításra. A zsűri először elutasította a festményt. Eakins ezért három héttel a Világkiállítás előtt a philadelphiai Hasseltine Gallery-ben mutatta be alkotását, melyről a Daily Evening Telegraph kritikusa William Clark írt elragadtatva: „Dr. Gross portréja egy nagyszerű alkotás – nem ismerünk nagyszerűbbet, melyet valaha is Amerikában készítettek.” Clark recenziójának hatására a kiállítás zsűrije megváltoztatta korábbi döntését és engedélyezte a Gross klinika kiállítását. A festmény nem a szépművészeti pavilonban, hanem egy katonai mobil kórházat bemutató teremben kapott helyt. Eakins rákérdezett, hogy miért itt állították ki alkotását, a zsűri azzal indokolta a döntését, hogy ez a mű „túl véres és brutális” a többi festményhez képest.

A közönség viszolyogva fogadta aGross klinikát. Megdöbbentette őket a festmény, ami nem meglepő, akkoriban szokatlan volt egy műtétet ábrázoló műalkotás. A festmény realizmusát, véres részleteit is túlzónak tartották. A Gross klinikát később, 1879-ben New York-ban a Society of American Artist-nál mutatták be. A kritikusokat nem nyűgözte le Eakins alkotása: véresnek, horrorisztikusnak, borzalmasnak tartották. A New York Tribune egyik cikkében a következőket írta: „...egyike a legerőteljesebb, legborzalmasabb, mégis a leglenyűgözőbb festményeknek, melyeket valaha is festettek ebben a században...”

A festmény sorsa

A kiállítás után a festményt a Thomas Jefferson Egyetem vásárolta meg 200 dollárért, melyet az Jefferson Medical College épületében állítottak ki. Az 1980-as évek közepén átszállították a Jefferson Alumni Hallba. 2006-ban a Jefferson egyetem igazgatótanácsa a festmény eladása mellett döntött: a Gross klinikát 68 millió dollárért a washingtoni National Gallery of Art és a Crsytal Bridges Museum of American Art vásárolhatja meg. A vételár rekordösszegnek számított volna, azelőtt még sohasem fizettek ennyi pénzt egy második világháború előtt készült amerikai műalkotásért. Philadelphia városa azonban nem szerette volna, ha elkerül a városból a festmény. Ezért 2006 novemberében egy pénzügyi alapot hoztak létre azzal a céllal, hogy vételárat előteremtsék. Az év végére 30 millió dollár gyűlt össze. A fennmaradó összeget a Wachovia Bank által nyújtott kölcsönből fedezték. A múzeumok a vételárhoz szükséges saját forrást műalkotások eladásával finanszírozták: a Pennsylvania Academy of Fine Arts-nak Eakins egy másik festményét a The Cello Playert, míg a Philadelphia Museum of Art Eakins Cowboy Singing című festményét és két, a Cowboys in the Badlands című művéhez készült olajvázlatot kellett eladnia.

A Gross klinika egyik másolata ma a festmény eredeti helyén Philadelphiában a Thomas Jefferson Egyetemen található.

Restaurálása

A festményt három alkalommal restaurálták. Az első restaurálás, melyet 1917 és 1925 között hajtottak végre, jelentős károkat okozott. A műtétet figyelő közönség alakjai túlzottan világosak és vöröses színűek lettek. Susan MacDowell, Eakins özvegye 1929-ben írt levelében azt írta, hogy az élénk vörös fények meghamisítják a kép eredeti hangulatát.

A festmény hátlapját 1915-ben H. Stevenson rétegelt lemezzel erősítette meg. 1940-ben Hannah Mee Horner a festményt rétegelt falemezre ragasztotta. Azonban ez sem volt tartós megoldás, ugyanis a hátlap vetemedni kezdett és félő volt, hogy kettészakad a festmény.

1961-ben a Jefferson Medical College kérésére a Philadelphia Museum of Art egy újabb restaurálást hajtott végre a festményen. A festmény olyan rossz állapotban volt, hogy Mark Tucker, a festmény egyik restaurátora „mentőakció”ként jellemezte a munkát. Meg kellett akadályozni, hogy a festmény kettészakadjon. Eltávolítottak a festmény hátoldalára ragasztott rétegelt falemez valamennyi darabját, valamint többé-kevésbé sikerült helyreállítani a kép jobb felső részén látható arcokat.

2009-ben a festmény állapota miatt a Philadelphia Museum of Art egy újabb restaurálás mellett döntött. A 2009 júliusától 2010 júliusa között a munkálatok a nyilvánosság kizárásával zajlottak. A szakemberek a festmény 1917-es restaurálása előtti állapotának visszaállítására törekedtek. A képrészletek helyreállításához referenciaként Eakins a festményről készült tusrajzát és egy 1917-ben az eredeti állapotú festményről készült fényképfelvételt használtak.

Galéria

Tanulmány a festményhez (1875), Philadelphia Museum of Art, Philadelphia
Tanulmány a festményhez (1875), Worcester Art Museum, Worcester
Robert C. V. Meyers portréja (tanulmány) (1875), magángyűjtemény
Tanulmányrajz a festményhez (1875), Metropolitan Művészeti Múzeum, New York

Lásd még

Agnew klinika

Források

Henry Adams. The Gross Clinic, Eakins Revealed: The Secret Life of an American Artist (angol nyelven). New York: Oxford University Press, 215-242. o. (2005). ISBN 9780190288877
Michael Kimmelman: Art Review: A Fire Stoking Realism (angol nyelven). The New York Times, 2002. június 21. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
Randy Kennedy: Shedding Darkness on an Eakins Painting (angol nyelven). The New York Times, 2010. július 18. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
The Conservation Project (angol nyelven). Philadelphia Museum of Art. [2015. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
The 1961 Conservation Treatment of The Gross Clinic' (angol nyelven). Philadelphia Museum of Art. [2015. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
The Visual Record of Changes (angol nyelven). Philadelphia Museum of Art (website). Philadelphia Museum of Art. [2015. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
Stephan Salisbury: 'Gross Clinic' painting undergoes its own public surgery (angol nyelven). The Seattle Times, 2010. május 14. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
* Stefan C. Schatzki (1991). „The Gross Clinic” (angol nyelven). The American Journal of Roentgenology 156 (5). ^{[halott link]}