Hóbatla
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Eudocimus albus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Az elterjedési területük (világoskék - E. albus, narancssárga - E. ruber és sárgás - mindkettő) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hóbatla témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hóbatla témájú médiaállományokat és Hóbatla témájú kategóriát. |
A hóbatla (Eudocimus albus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj.
Előfordulása
Észak-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi részen, folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él.
Egykor ez volt az egyik leggyakoribb gázlómadár Észak-Amerikában.
Megjelenése
Magassága 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 94 centiméter, testtömege 650 gramm. Közvetlen rokonától, a skarlátbatlától eltérően a tolla hófehér. A sötét színű külső evezőtollai repülés közben jól látszanak. Arca, csőre és lába piros. Nászidőben arcrésze és felfújt torokzacskója élénkpiros. A fiatal madarak szárnya és háta barna színű. Fejük és nyakuk barna fehér bemosásokkal.
Életmódja
Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.
A tengerpartokon fő tápláléka az integetőrák.
Szaporodása
Egyéb vízimadarakkal vegyesen, nagy kolóniákban költ. Fészkét fákra vagy bokrokra építi. Párválasztás idején a hímek fő kellékei a vörös torokzacskók. Fészekalja 2-5 tojásból áll.
Ahol együtt fordulnak elő (például Venezuela északi részén), ott kereszteződik közeli rokonával a skarlát íbisz (Eudocimus ruber), ami azt sugallja, hogy eltérő színezetük ellenére lehet, hogy azonos fajokról van szó.
Képek
-
-
-
-
Fiatal példány
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 26.)
- Birding.hu - magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
