Hardicsa

Hardicsa (Zemplínske Hradište)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1328
PolgármesterJán Oláh
Irányítószám076 01
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség1128 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Terület20,16 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 21° 44′ 10″48.58333333, 21.7361111148.583333°N 21.736111°EKoordináták: é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 21° 44′ 10″48.58333333, 21.7361111148.583333°N 21.736111°E
Hardicsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hardicsa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hardicsa (szlovákul: Zemplínske Hradište) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

Tőketerebestől 5 km-re délre, a Trnavka partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a korai kőkorszakban is éltek emberek. A bükki kultúra i. e. 4700 és 4000 között itt élt népe már földműveléssel is foglalkozott. A Várdombon kőkori cserépmaradványok és bronzkori emlékek is kerültek elő. A község határában a tiszapolgári kultúra i. e. 3250 és 3000 közötti emlékeit, és az i. e. 2700-2300 közötti kerámia leleteket is találtak. A leleteket a tőketerebesi Zempléni Múzeumban őrzik.

A Várdomb területén már a 1113. század közötti időszakban kisebb erődítmény állt. A mai települést 1328-ban, az egri káptalan oklevelében említik először. A Drugethek terebesi uradalmához tartozott, akik Károly Róbert királytól kapták adományként. A 16. században a krími tatárok elpusztították, 1566-ban mint elpusztult falut említik, ahol 6 lakatlan ház állt és 4 zsellércsalád élt. 1582-ben 5 és fél porta után fizetett adót. A század végén Drugeth János és Széchy György voltak a földesurai. 1600-ban 25 lakóház állt a faluban, egy évvel később 11 lakott és 5 lakatlan ház mellett 16 zsellérház állt itt. 1715-ben csak 15 háztartás található a településen, 1787-ben azonban 106 házában már 659 ember élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HARDITSA. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai elegyesek, fekszik Terebeshez közel, térséges határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, szénával bővelkedik, erdője, szőleje nints, piatza Kassán, és Újhelyben.[2]

1828-ban 154 házában 1136 lakos volt. A 19. században az Almássy, Bernáth és Szirmay családok birtokolták, később az Andrássy család is szerez itt birtokot.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hardicsa, magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Tőke-Terebeshez délre 1/2 órányira: 73 római, 305 g. kath., 738 ref., 16 zsidó lak. görög kath. és ref. anyatemplomok; 741 hold első osztálybeli szántóföldekkel, sok réttel. A terebesi urad. tartozik; ut. p. Velejte.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Hardicsa, ondavavölgyi kisközség 215 házzal és 1187 lakossal, kik túlnyomó számban magyarok és reformátusok. A körjegyzőség székhelye. Van saját postája; távírója Tőketerebes, vasúti állomása Upor. Az ősi Hardicsai család névadó birtoka volt. Az 1598-iki összeírásban Homonnay György van említve birtokosául, a XVI. század végén és a XVII. század elején pedig Széchy György. A terebesi, vagyis a páricsi vár uradalmához tartozott, melyre 1637-ben Drugeth János kapott kir. adományt. Későbbi urai az Almásy, Bernáth, Bárczy és a gróf Andrássy családok és most a gróf Andrássy-féle hitbizományhoz tartozik, melynek haszonélvezője gróf Andrássy Sándor. 1872-ben majdnem az egész község leégett, 1898-ban pedig több mint 100 lakóház pusztult el. Két temploma közül a református 1801-ben, a gör. kath. 1796-ban épült. Ide tartozik Szücspatak-tanya, Omlás pásztorlak és Molyva-tanya, mely utóbbi helyen gróf Andrássy Sándornak kiváló marha- és lótenyésztése van.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 1015-en lakták, ebből 638 magyar, 357 szlovák anyanyelvű és 20 csecsemő.

1890-ben 1077 lakosából 586 magyar és 427 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1187-en lakták: 787 magyar, 388 szlovák, 6 ruszin és 6 egyéb anyanyelvű.

1910-ben 1228 lakosából 914 magyar és 267 szlovák anyanyelvű.

1921-ben 1281 lakosából 544 magyar és 329 csehszlovák volt.

1930-ban 1239-en lakták, ebből 573 csehszlovák és 547 magyar.

1991-ben 1224 lakosából 1150 szlovák és 71 magyar.

2001-ben 1201 lakosából 1117 szlovák és 67 magyar volt.

2011-ben 1154 lakosából 1055 szlovák és 55 magyar.

Híres emberek

Nevezetességei

  • Szűz Mária tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma 1796-ban épült barokk-klasszicista stílusban. Ikonosztáza a 20. század elején készült.
  • Református temploma 1801-ben épült, sokszögletű tornya 1887-ben készült hozzá.

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)

További információk

  • Hivatalos oldal Archiválva 2006. szeptember 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Községinfó
  • Hardicsa Szlovákia térképén
  • E-obce.sk
Sablon:Tőketerebesi járás
  • m
  • v
  • sz
A Tőketerebesi járás települései
Tőketerebes (Trebišov)
Ágcsernyő (Čierna) · Alsómihályi (Michaľany) · Bacska (Bačka) · Bacskó (Bačkov) · Barancs (Zemplínsky Branč) · Bári (Bara) · Battyán (Boťany) · Bély (Biel) · Biste (Byšta) · Bodrogszentes (Svätuše) · Bodrogszentmária (Svätá Mária) · Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) · Bodrogszög (Klin nad Bodrogom) · Bodzásújlak (Novosad) · Boly (Boľ) · Borsi (Borša) · Céke (Cejkov) · Csarnahó (Černochov) · Cselej (Čeľovce) · Csörgő (Čerhov) · Dargó (Dargov) · Gálszécs (Sečovce) · Garany (Hraň) · Gercsely (Hrčeľ) · Gerenda (Hriadky) · Hardicsa (Zemplínske Hradište) · Imreg (Brehov) · Isztáncs (Stanča) · Kásó (Kašov) · Kázmér (Kazimír) · Kazsó (Kožuchov) · Kereplye (Kravany) · Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) · Kisazar (Malé Ozorovce)· Kisdobra (Dobrá) · Kisgéres (Malý Horeš) · Kiskövesd (Malý Kamenec) · Kistárkány (Malé Trakany) · Kistoronya (Malá Tŕňa) · Kiszte (Kysta) · Kolbása (Brezina)· Kozma (Kuzmice) · Ladamóc (Ladmovce) · Lasztóc (Lastovce) · Legenye (Luhyňa) · Lelesz (Leles) · Magyarizsép (Nižný Žipov) · Magyarsas (Zemplínske Jastrabie) · Nagyazar (Veľké Ozorovce) · Nagygéres (Veľký Horeš) · Nagykövesd (Veľký Kamenec) · Nagytárkány (Veľké Trakany) · Nagytoronya (Veľká Tŕňa) · Őrös (Strážne) · Parnó (Parchovany) · Pelejte (Plechotice) · Perbenyik (Pribeník) · Pólyán (Poľany) · Rad · Szécsegres (Egreš) · Szécskeresztúr (Zemplínska Teplica) · Szécsudvar (Dvorianky) · Szilvásújfalu (Slivník) · Szinyér (Svinice) · Szolnocska (Soľnička) · Szomotor (Somotor) · Szőlőske (Viničky) · Sztankóc (Stankovce) · Szürnyeg (Sirník) · Tarnóka (Trnávka) · Tiszacsernyő (Čierna nad Tisou) · Újhely (Slovenské Nové Mesto) · Újruszka (Nový Ruskov) · Vécse (Vojčice) · Véke (Vojka) · Velejte (Veľaty) · Visnyó (Višňov) · Zebegnyő (Zbehňov) · Zemplén (Zemplín) · Zemplénújfalu (Zemplínska Nová Ves) · Zétény (Zatín)
  • földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap