I. Paszkál pápa

I. Paszkál pápa
a katolikus egyház vezetője

Született?
Róma
Megválasztása817. január 25.[1]
Beiktatása817. január 26.[1]
Pontifikátusának
vége
824. február 11.
Elhunyt824. február 11.
Róma
Tisztelete
Tisztelikrómai katolikus egyház
Ünnepnapjafebruár 11.
Előző pápa
Következő pápa
IV. (V.) István
II. Jenő
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Paszkál pápa témájú médiaállományokat.

I. Szent Paszkál (latinul: Paschalis), (?, Róma[1] – 824. február 11.,[1] Róma[1]) volt a keresztény egyház történetének 99. pápája 817. január 25-től. Uralkodása során igyekezett elődei politikáját követni, mégis pontifikátusára jellemző volt Róma és a frank uralkodók viszálya. Paszkál mindenáron fenn akarta tartani a pápai állam és az egyház függetlenségét. Rómában sem sikerült megszereznie a népszerűséget, és Bizánc is csak az egyházfő gondjait szaporította.

Élete

Rómában született, apját Bonosusnak hívták. Már fiatalon a lateráni pápai iskolába került. Itt tanult több éven keresztül, megismerkedett a Szentírással. A papi pályát választotta, és hamarosan a pápai kúriába került. III. Leó pápa a Szent István-kolostor apátjának szentelte fel, ahol Paszkál a városba érkező zarándokok fogadásának feladatát látta el. Az értelmes, jó kiállású férfit V. István pápa halála után 817. január 25-én az egyház fejének választották meg, és még azon a napon fel is szentelték a pápai hivatal viselésére.

Paszkál azonnal felvette a kapcsolatot a frank uralkodóval, Jámbor Lajossal, és tájékoztatta őt megválasztásáról. Lajos 817-ben elküldte Rómába a Pactum Ludovicianumot, amelyben a császár megerősíti szövetségét a pápával, és pontosan körülhatárolja a pápai állam birtokait. De a kezdeti jó viszony hamar megromlott, ugyanis Lajos reformokat erőltetett a klérusra, átszervezte a kolostorokat és az egyházmegyéket. Ezt Paszkál nem nézte jó szemmel, hiszen ő a független egyház, a független pápaság híve volt. Rómában megalakult a frankellenes párt, amelynek maga a pápa is tagja lett.

Mindennek ellenére Paszkál jó kapcsolatot tartott fenn a frank nemességgel, és I. Lothár, Lajos fia házasságának alkalmából gazdag ajándékot küldött a császári udvarba. 823 tavaszán Lothár Rómába látogatott, ahol Paszkál április 5-én Lajos társcsászárává koronázta meg. Röviddel a frank trónörökös távozása után felerősödött a frankokat támogató rómaiak hangja. Közülük is Primicerius Theodor és veje, Leo Nomenculator, a pápai palota magas rangú tisztviselői bírálták leginkább Paszkál politikáját. Az egyházfő szolgái hamarosan megvakították, majd megölték a két tisztviselőt. A hír fölkavarta a frank császári udvart, és Lajos hamarosan számonkérte hívei halálát a pápán. A császári követek Paszkál bűnösségét firtatták, azonban a pápa eskü alatt vallott ártatlanságáról és arról, hogy a két férfi a pápai állam elárulója volt. Paszkál minden támogatást megadott a Frank Birodalomból kiinduló misszionáriusoknak. Főként Észak-Európa pogány népeit térítették a keresztény papok.

Elődjeihez hasonlóan, Paszkálnak is akadt tennivalója a keleti egyházak területén. A császár, V. León újraindította a képrombolást és a vele járó erőszakot. Konstantinápoly pátriárkáját is törvénytelenül ültette hivatalába. Paszkál követeket küldött a császárhoz, hogy ők térítsék jobb belátásra Leót. De a legátus nem tudott elérni semmit. A dühös császár több kolostort is feloszlatott, és a szerzeteseket száműzte Görögországból. A menekülő szerzetesek Rómában kerestek menedéket. Paszkál több kolostort is építtetett számukra. Rómában ezek mellett több templomot is építtetett. Ekkor épült a Santa Maria in Domnica, a Santa Cecilia és a Santa Prassede-templom is, amelynek Szent Zénó-kápolnája híres csodálatos mozaikjairól. Ebbe a bazilikába vitette át a pápa az egyik római katakomba több relikviáját is.

A makacs és egyházközpontú uralomnak végül 824. február 11-én Paszkál halála vetett véget. Hamvait a Santa Prassede-templom őrzi. Szentként tisztelik, ünnepét május 14-én tartották, de ezt 1963-ban eltörölték.

Művei

  • Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Jegyzetek

  1. a b c d e Pasquale (angol nyelven). www2.fiu.edu. [2012. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 7.)

Források

  • Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 90. o. ISBN 978 963 370 953 5.
  • Johann Peter Kirsch: Pope Paschal I. in: Catholic Encyclopedia 11. New York: Robert Appleton Company. 1911. Online elérés
  • Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.  

Kapcsolódó szócikkek


Előző pápa:
IV. (V.) István
Római pápa
817824
Vatikán címere
Következő pápa:
II. Jenő
Sablon:A katolikus egyház pápái időrendben
  • m
  • v
  • sz
A jelenlegi pápa: Ferenc
ókor:
egyházüldözések kora
(33–314)
ókor:
dogmatikai viták kora
(314–701)
I. Szilveszter · Márk · I. Gyula · Liberius · I. Damáz · Siricius · I. Anasztáz · I. Ince · Zószimosz · I. Bonifác · I. Celesztin · III. Szixtusz · I. Leó · Hilár · Simplicius · III. Félix · I. Geláz · II. Anasztáz · Szümmakhosz · Hormisdas · I. János · IV. Félix · II. Bonifác · II. János · I. Agapét · Silverius · Vigilius · I. Pelagius · III. János · I. Benedek · II. Pelagius · I. Gergely · Sabinianus · III. Bonifác · IV. Bonifác · I. Adeodatus · V. Bonifác · I. Honorius · Severinus · IV. János · I. Theodórosz · I. Márton · I. Jenő · Vitalianus · II. Adeodatus · Donus · Agaton · II. Leó · II. Benedek · V. János · Konon · I. Sergius
kora középkor:
nyugat és kelet
elkülönülése
(701–1048)
VI. János · VII. János · Sisinnius · Konstantin · II. Gergely · III. Gergely · Zakariás · (II. István) · II. (III.) István · I. Pál · III. (IV.) István · I. Adorján · III. Leó · IV. (V.) István · I. Paszkál · II. Jenő · Bálint · IV. Gergely · II. Sergius · IV. Leó · III. Benedek · I. Miklós · II. Adorján · VIII. János · II. Márton · III. Adorján · V. (VI.) István · Formosus · VI. Bonifác · VI. (VII.) István · Romanus · II. Theodórosz · IX. János · IV. Benedek · V. Leó · III. Sergius · III. Anasztáz · Lando · X. János · VI. Leó · VII. (VIII.) István · XI. János · VII. Leó · VIII. (IX.) István · III. Márton · II. Agapét · XII. János · VIII. Leó · V. Benedek · XIII. János · VI. Benedek · VII. Benedek · XIV. János · XV. János · V. Gergely · II. Szilveszter · XVII. János · XVIII. János · IV. Szergiusz · VIII. Benedek · XIX. János · IX. Benedek · III. Szilveszter · IX. Benedek · VI. Gergely · II. Kelemen · IX. Benedek · II. Damáz
virágzó középkor:
a pápaság „fénykora”
(1049–1304)
késő középkor:
Avignon, konciliarizmus
(1305–1447)
kora újkor:
reneszánsz, reformáció
(1447–1644)
újkor:
polgáriasodás, felvilágosodás
(1644–1958)
napjaink:
aggiornamento
(1958–)
Római pápák listája · Római pápák listája grafikusan · Ellenpápák listája
vallások portálja · katolicizmussal kapcsolatos szócikkek
Nemzetközi katalógusok
  • középkor Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap