II. Berengár itáliai király
| II. Berengár | |
 | |
| II. Berengár térdet hajt I. Ottó német-római császár előtt (kézirat, 1200 körül) | |
| Itáliai király | |
| Uralkodási ideje | |
| 950 – 961 | |
| Elődje | II. Lothár |
| Utódja | Adalbert |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Burgundiai-ház |
| Született | 913 körül |
| Elhunyt | 966. augusztus 6. Bamberg |
| Édesapja | I. Adalbert ivreai őrgróf |
| Édesanyja | Friuli Gizella |
| Testvére(i) | Anscar of Spoleto |
| Házastársa | Willa de Toscane |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Berengár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Berengár (913 körül – 966. július 6.) ivreai őrgróf, itáliai király 950 és 951, alkirály 951 és 963 között.
Ivreai őrgrófsága
I. Adalbert ivreai őrgróf és Friuli Gizella gyermeke volt, valamint I. Berengár itáliai király unokája.
945-ben fellázadt Hugó itáliai király ellen és lázadása sikeres volt, annál is inkább, mivel a németek is támogatták, ugyanis Berengár hűséget esküdött I. Ottó királynak. A lázadás sikerét követően is meghagyta Hugo-t királynak, de a tényleges hatalom valójában az ő kezében volt. Hugo 948-ban bekövetkezett halála után fia, Lothár lett a király, de tényleges hatalma nem volt.
A 947. évről a kortárs Liudprand cremonai püspök tudósítása maradt ránk Antapodosis nevű munkájában, amikor a magyar csapatok Apulia és Otranto vidékéig nyomultak. Liudrand szerint ez idő tájt Taxis (Taksony), a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. Berengár király tíz mérő pénzt adott neki, de nem a saját pénzéből, hanem abból, amit az egyházaktól és a szegényektől begyűjtött... (Fordította Horváth János). [1]
Itáliai királysága
Lothár halála után, Berengár 950. december 15-én királlyá koronáztatta magát. Ezt követően már nehezére esett teljesíteni Ottóval szemben hűbéresi kötelezettségeit, ezért rossz viszonyba került a királlyal. A nyílt viszály kitörésére az szolgáltatott ürügyet, hogy Berengár hozzá akarta kényszeríteni feleségül fiához, Adalberthez, Lothár király özvegyét, Adelhaid-ot, aki azonban ebbe nem volt hajlandó beleegyezni, ezért Berengár Garda várába záratta. Adelhaid azonban megszökött és Canossa-ba menekült, ahonnan segélykérő levelet írt Ottónak és cserébe a kezét, valamint a királyságot ajánlotta fel. Ottó kihasználta az alkalmat és 951-ben betört Itáliába, elkergette Berengárt, valamint feleségül vette Adelhaid-ot, majd 952-ben hazatért seregével.
Ottó Konrád lotaringiai herceg közbenjárására visszahelyezte Berengárt hűbéreseként a trónra, viszont cserébe ezért át kellett adnia a németeknek néhány határmenti várat, köztük Friuli-t Berengár nem tartotta be sokáig hűbéresküjét, sőt 960-ban megtámadta XII. János pápát, majd 962-ben ostrom alá vette Rómát. Időközben azonban Ottó megérkezett seregével és elkergette Berengár seregét Róma falai alól. Jutalmul ezért a pápa Ottót császárrá koronázta, ennek az eseménynek köszönhetően jött létre a Német-római Birodalom.
Bukása és halála
Ottó ezt követően is folytatta hadjáratát Berengár ellen, akit 963-ra teljesen legyőzött. Berengár fogságba esett és a Német-római Birodalomba vitték, ahol 966-ban halt meg. 963-at követően az itáliai király címet a császárok, illetve a császári cím várományosai viselték. A Milánóban a lombard vaskoronával végzett itáliai királlyá koronázás előfeltételévé vált a római császári koronázásnak egészen a 15. század végéig, amikor I. Miksa német-római császár egyik koronázást sem végeztette el.
Jegyzetek
- ↑ Csorba: Árpád népe 137. o.
Források
- ↑ Csorba: Árpád népe: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5
- Berengario d´Ivrea. fmg.ac. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
| Előző uralkodó: II. Lothár |
| Következő uralkodó: I. Ottó |
