Isaias Afewerki

Isaias Afewerki
Eritrea elnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 1993. május 24.
Előd	újonnan létrehozva
a Népi Front a Demokráciáért és Igazságért Párt elnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 1993. május 24.
Előd	–
Született	1946. február 2. (78 éves) Aszmara
Párt	Népi Front a Demokráciáért és Igazságért (PFDJ)
Házastársa	Arsema Mehari
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Addis Abebai Egyetem
Vallás	monofiziták Eritreai ortodox egyház
Díjak	Order of Zayed Order of King Abdulaziz al Saud a Szerb Köztársaság Érdemrendje
Isaias Afewerki aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Isaias Afewerki témájú médiaállományokat.

Isaias Afewerki (más forrásokban: Isaias Afwerki) (Aszmara, 1946. február 2. –) eritreai politikus, Eritrea függetlenségének kikiáltásától, 1993. május 24-e^[1] óta az ország elnöke.^[2]

Életpályája

A brit adminisztráció alatt lévő Aszmara Abaszhavul nevű kerületében született 1946-ban,^[3] szegény családba. Apja Szalot Afeveki is város környékéről származott és az állami dohányvállalat alkalmazottja volt,^[4] anyai ágról tigrinya származású. Fiatalkorában uralkodó természetűnek, temperamentumosnak, gyakorta erőszakosnak ismerték.^[5] Az iskolában meg is pofozta fizikatanárát, amiért az rossz jegyet adott neki.^[5]

A középiskola elvégése után (1965)^[6] felvételt nyert az Addisz-Abebábai Egyetemre, ahol mérnöknek tanulni, de 1966-ban otthagyta azt,^[3] mivel megbukott a vizsgán,^[5] ezért inkább Szudánban csatlakozott a függetlenségért küzdő Eritreai Felszabadítási Fronthoz (ELF). Társaival úgy vélte, a főként muszlimokból álló front ellenséges a keresztényekkel, ezért titkos sejtet hoztak létre. A szervezeten belül kifejezetten aggódtak, hogy Afeveki vezető szerepre törekszik.^[5] 1967-ben ötödmagával Kínába ment, hogy politikai és katonai tanulmányokat folytasson. Ott magáévá tette a maoizmus számos elemét (a személyi kultuszt leszámítva), amelynek fő mozgatórugója a teljes és megkérdőjelezhetetlen hatalom volt, amely megnyilvánult később belső ellenfeleivel való leszámolásokban.^[5]

Visszatérve Kínából szakított az ELF-fel, majd fiatalabb és tanultabb aktivistákkal, illetve más elszakadó csoportokkal együtt 1971 áprilisában megalapította az Eritreai Népi Felszabadítási Frontot (EPLF),^[7] s megválasztották az ötfős vezetőség egyikének. Még ugyanebben az évben az EPLF-en belül létrehozott egy marxista ideológiájú titkos szervezetet – pártot a párton belül –, melynek tagságán keresztül egyre inkább az ellenőrzése alá vonta az EPLF-et, míg végül 1987-ben annak főtitkárává nem választották.^[4]

Miután az EPLF harcosai 1991 elején legyőzték a jóval nagyobb etiópiai hadsereget – közel három évtizednyi háborút lezárva, az addisz-abebábai kormányzat kivonta csapatait a térségből –, és május 24-én vezetésével egy ideiglenes kormányt állítottak fel.^[8] Az év közepén megegyeztek az új etióp vezetéssel, hogy két év múlva szavazhatnak az Etiópiától való függetlenségükről,^[9] így az 1993 tavaszán megrendezett népszavazáson az eritreaiak elsöprő többséggel a függetlenségre voksoltak. Májusban a Nemzeti Tanács megválasztotta az ország elnökévé, s ebben a minőségében május 24-én hivatalosan is kikiáltotta Eritrea függetlenségét.^[8]

A háború utáni átmenet részeként az EPLF átnevezte magát, és Népi Front a Demokráciáért és Igazságért (PFDJ) néven működik tovább – az egyetlen politikai pártként az országban, amelyet a kormány elismer^[10] –, melynek továbbra is vezetője.^[11]

Politikája

Afewerkit és kormányát a nemzetközi vélemények diktatórikusnak és totalitáriusnak tartják, továbbá az emberi jogok megsértésével is vádolják.^[12] Az Amnesty International szerint legalább 10 ezer embert vetett rezsimje börtönbe politikai okokból. Az eritreai börtönökben pedig gyakori a kínzás és vallomások kínzással történő kicsikarása.^[13] Afewerki rezsimje tagadja a vádakat és az emberjogi szervezeteket azzal vádolja, hogy a kormányzat megdöntésére törekszenek.

Eritrea elszigetelődéséhez nagy mértékben hozzájárult, ez pedig csak fokozta a kihívásokat a belügyekben is.^[5] Afeveki ezért önellátásra rendezkedett be különösen a 2010-es évek óta, ezek a lépések azonban megkérdőjelezhetők.^[5] Afeveki például nem engedélyezte az eritreai lakosság beoltását a koronavírus világjárvány idején.^[5] Az egészségügy területén kockázatos lépéseket tesz, mivel volt rá példa, hogy egy kórházat azért számolt fel teljesen, mivel az kritizálta az ő politikáját.^[5]

Afewerki külpolitikáját tekintve az utóbbi évtizedekben számos fegyveres és diplomáciai konfliktusba bonyolódott a szomszédos országokkal (Jemennel, Etiópiával és Dzsibutival). Mivel az esetek többségében Eritrea volt a kezdeményező, a nemzetközi vélemények úgy ítélik, hogy Afewerki merész kalandorkülpolitikát folytat.^[14]

A függetlenség elnyerése után Etiópiával még néhány évig jó viszonyban voltak, ahol a korábbi bajtársa, a helyi ellenállási mozgalom vezéralakja Melesz Zenawi került hatalomra, ám a viszony végül a Badme körüli határvita miatt elmérgesedett, s az ENSZ ráadásul Eritrea számára hozott kedvező döntést.^[5] A viszony Zenevi halála után, Abij Ahmed regnálása és a a tigréi háború idején változott újból szövetségesivé.^[5]

Országa tényleges gazdasági helyzetét igyekszik elhallgatni, az állami büdzsé nem nyilvános, viszont ismert, hogy jelentős kölcsönöket kapott Kínától 2000 és 2018 között.^[5]

Afeveki rezsimje támogatja Szomáliában az al-Shabaab terrorszervezetet, amelynek tevékenysége jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az ország továbbra sem egységes.^[5] 1997-ben Eritrea még Laurent-Désiré Kabila hatalomra juttatásából is kivette a részét Zairéban.^[5]

Az utóbbi időkben Afeveki egyre hevesebben és egyre gyakran kell ki az Egyesült Államokkal szemben, továbbá elszánta közeledik a putyini Oroszországhoz és Kínához.^[15] Eritreai is azon kevés afrikai országok közé tartozik, amelyek nem ítélik el Oroszország ukrajnai háborúját, sőt a konfliktus kirobbantásával Eritrea nyíltan az amerikaiakat vádolja.^[16]

Rendszere és az általa elkövetett visszaélések

Eritreában nem ritka, hogy a rezsim kiszolgálói is áldozatul eshetnek a diktatúrának.^[17] Történt mindez az eritreai hadsereg egykori parancsnokával Jób Feszahajéval, akit nemsokkal a függetlenség elnyerése után börtönöztek be korrupció vádjával és tárgyalásán maga Afeveki olvasta fel az ellene szóló vádiratot.^[17] Afeveki valószínűleg figyelmeztetésül szánta ezt más katonai vezetőknek.^[17] Hasonló történt Neszredin Behit nevű képviselővel is.^[17] Afeveki ugyanakkor később megbocsátot Feszahajénak és Behitnek, akikett még magas pozícióval is megjutalmazott (Behitből kereskedelmi és ipari miniszter lett^[17]). Ezt a módszert Joseph Mobutu is alkalmazta Kongóban, amelynek elve, hogy a barátokon túl az ellenségekhez is közel kell állni.^[18] Afeveki másik kedvelt módszere hatalma fenntartásához, hogy a vélt vagy valós belső ellenfelei között viszályt szít, emiatt a katonai parancsnokok és miniszterek között gyakori a késhegyre menő ellenségeskedés.^[17]

Az elnök közvetlen környezetéhez tartozó személyek (mint kegyencek) rendszerint zöld utat kapnak tisztességtelen tevékenységek végzésében, amely az egyéni vagyon gyarapítását szolgálja.^[17] Az viszont kiszámíthatlan, hogy ki válik kegyvesztetté.^[17] A kormány és az állampárt is mélyen beleveti magát a korrupcióba, gyakran szervezetten tesz tönkre üzletembereket, vagy megfélemlíti őket, hogy totális kontroll alatt maradjanak.^[17]

Magánélete

Afewerkit visszafogott, csendes és szerény embernek tartják, aki egyike azon kevés afrikai diktátoroknak, akik nem alkalmaznak személyi kultuszt, sőt élesen el is ítéli azt.^[19] Afewerki ugyanakkor gyanakvó és rendkívül biztonságtudatos (néha már paranoiás), ami 30 éves katonai múltjából fakad. Amikor 1996-ban kigyulladt az a repülőgép, amin ő utazott, úgy vélte merényletkísérlet történt ellene, amelyért Zenavi etióp elnököt okolta, ez pedig tovább mérgesítette a két ország közötti viszonyt.^[5]

Korábbi munkatársa, Andebrhan Welde Giorgis elmesélte egy 2018-as interjúban, hogy Afewerki maximálisan képes visszaélni a hatalmával, ellenségeivel szemben bosszúálló attitűd jellemzi.^[5]

Fiatalkorában futballozott is, sőt Aszmarában minden csapatnál ő akart lenni a csapatkapitány a visszaemlékezések szerint.^[5]

Első felesége egy Saba Haile nevű eritreai nő volt, akivel együtt harcoltak a függetlenségi háborúban. Három gyermeke született tőle: Abraham, Elizeus és Berhane.^[20] Második felesége Arsema Mehari, akitől egy fia, Daniel van. Családjával gyakran nem felhőtlen a kapcsolata, gyerekeivel szemben sokszor agresszív, különösen Ábrahámmal, míg Berhanéval éveken át nem beszélt.^[17] Állítólag Berhane megpróbált emiatt elmenekülni az országból, de a határon feltartóztatták.^[17]

Közvetlen környezetében Isu-nak becézik, bár ezen a néven már feltűnt a médiában is.^[21]

Ellentmondást nem tűrő személyiség, aki, ha nem értenek vele egyet, akkor megszakítja a további vitát és távozik.^[5] Beosztottjait és akár neves, rangos személyeket is verbálisan sérteget, terrorizál.^[17] 2008-ban az amerikai nagykövetség tisztviselőivel vacsorázott, ahol szóba került, hogy felesége cseresznyeparadicsomot termeszt, ám a terméssel Afeveki elégedetlen volt, mert azok nem nőttek elég nagyra.^[5] Amikor a vacsoravendégek közölték vele, hogy ez a fajta általában kisméretű, Afeveki mérgesen kiviharzott a teremből.^[5] Több volt munkatársa szerint is szinte lehetetlen volt meggyőzni egy-egy kérdésben álláspontja megváltoztatásáról, olyankor mindig igen agresszívan reagált.^[5] Igencsak zokon vette azt is, amikor az Eritreai Nők Nemzeti Szövetségének elnöke Luel Ghebreab közvetített a férje és egy vele viszálykodó vezérőrnagy között.^[17] Erre válaszul Afeveki megfosztotta posztjától Ghebreabot és meg is alázta (három évvel később szokásához híven munkaügyi és jóléti miniszteri poszttal kárpótolta).^[17]

Arcának másik oldala ugyanakkor manipulatív és számító jellemre vall, amit főleg a politikában kamatoztat, s elemzők szerint épp ezt a célt szolgálta az Etiópiával való újbóli békekötés, amellyel országa elszigeteltségét igyekezett még csökkenteni.^[5] Vélemények szerint ez és a tigréi háborúban játszott szerepe ismét afféle királycsináló lépés, mint amilyen 1993-ban volt Zenavi hatalomra kerülésekor Etiópiában.^[5]

Afewerki ortodox keresztény vallású.

Jegyzetek