Jókút

Jókút (Kúty)
A Szent József templom
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Szenicei
Rang	község
Első írásos említés	1468
Polgármester	Branislav Vávra
Irányítószám	908 01
Körzethívószám	034
Forgalmi rendszám	SE
Népesség
Teljes népesség	4036 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	151 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	156 m
Terület	27,16 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 39′ 32″, k. h. 17° 01′ 10″48.658888888889, 17.01944444444448.658889°N 17.019444°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 32″, k. h. 17° 01′ 10″48.658888888889, 17.01944444444448.658889°N 17.019444°E
Jókút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jókút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk Jókútról szól. Hasonló címmel lásd még: Privigye.

Jókút (1899-ig magyarul, és a mai napig németül: Kutti,^[forrás?] szlovákul Kúty) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szenicei járásban.

Fekvése

Szenicétől 27 km-re délnyugatra fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a kőkorszakban i. e. 2000 körül is éltek emberek. Később a bronzkor emberének i. e. 1500 és i. e. 700 közötti maradványai, valamint az i. e. 500 körül itt élt La Tène-kultúra emberének nyomai kerültek elő.

A mai települést 1468-ban Kuth néven említik először, Éleskő várának uradalmához tartozott. Később a Czobor család birtoka lett. 1645-ben a település leégett. 1678-ban három malom is működött a községben, amely 1736-tól a Habsburg család birtoka lett. 1707-ben egy feljegyzés még csak Szent Anna kápolnáját említi, de 1726-ra felépült a katolikus templom is, melynek tornya csak 1841-ben készült el.

Vályi András szerint "KÚTI. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ F. Király, lakosai katolikusok, fekszik Brodezkához 1/2 mértföldnyire, határja jól termő, jó kendert termesztenek, és árúlnak, fája, makkja, gubacsa, legelője van, földgye, réttye jó, piatzozása Sassinban."^[2]

Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótárában "Kutty, Nyitra m. tót falu, a Miava vize mellett, a Holicstól Pozsonyba vivő országutban. Számlál 2264 kath., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Határa termékeny; különösen rétje sok és jó; erdeje s ligetei szépek; halászata a Miavában, főképen pedig a Morvában hasznos; kendert termeszt, s azzal kereskedik Morvaországban és Ausztriában; 3 vizimalma van. F. u. ő cs. k. felsége." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 2785, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 4136 lakosából 4011 szlovák, 56 cigány, 52 cseh volt.

2011-ben 4099 lakosából 3753 szlovák, 36 cseh és 24 cigány.

Nevezetességei

• Szent József tiszteletére szentelt barokk római katolikus temploma 1716 és 1726 között épült. Tornya 1841-ben készült el.

Neves személyek

• Itt hunyt el 1879-ben Andrej Ľudovít Radlinský szlovák író.
• Itt született 1879-ben Jehlicska Ferenc teológiai tanár és szakíró.

Jegyzetek

Források

• Hivatalos oldal
• Községinfó
• E-obce.sk
• Lev Zachar 1976: Neskorolaténske sídlisko pri Kútoch. Zborník Slovenského národného múzea 70 - História 16, 31–53.
• Radoslav Čambal 2017: Laténske osídlenie na Záhorí. Malacky a okolie 10 História, 53-66, 154.
• Marek Hladík - Marian Mazuch 2018: Včasnostredoveké pohrebiská na strednom a dolnom Pomoraví - Kontinuita či diskontinuita v interakcii pohrebného rítu s geografickým priestorom. Malacky a okolie 11 - História