Japán nyúl

Japán nyúl
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Nyúlalakúak (Lagomorpha) Család: Nyúlfélék (Leporidae) Alcsalád: Valódi nyulak (Leporinae) Nem: Lepus Linnaeus, 1758 Faj: L. brachyurus
Tudományos név
Lepus brachyurus (Temminck, 1845)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Japán nyúl témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Japán nyúl témájú kategóriát.

A japán nyúl (Lepus brachyurus) a Japán-szigetek endemikus nyúlfaja.

Megjelenése

A japán nyúl viszonylag kis méretű nyúlféle, testtömege 1,3-2,5 kg között mozog, testhossza 45–54 cm, farokhossza pedig 2–5 cm. Szőrszíne a világosabb vörösbarnától a sötét barnásszürkéig terjed. Fején és lábain változó méretű fehér foltok is megfigyelhetőek. Azokon a tájakon, ahol jelentős mennyiségű hó esik, téli bundája fehér színű, amely a tavaszi vedlés után visszavált az eredeti barnára. Fülei 6-8 centiméter hosszúak. Négy alfaja ismert:

• Lepus brachyurus brachyurus
• Lepus brachyurus angustidens
• Lepus brachyurus lyoni
• Lepus brachyurus okiensis

Elterjedése és életmódja

A japán nyúl Japán négy nagy szigete közül Honsún, Sikokun és Kjúsún, valamint számos közeli kisebb szigeten (Szado, Oki, Avadzsi, Sodo stb.) őshonos. Hokkaidón nem él.

Leginkább a hegyvidékek erdeit, bozótos vidékeit kedveli, de előfordul a sík füves területeken és a szubalpin zónában is 2700 m magasságig. Jól alkalmazkodott a városok, mezőgazdasági területek terjedéséhez; annyira hogy egyes helyeken már kártevőnek számít.

Éjszakai életmódot folytat, táplálék után elsősorban este és hajnalban jár. Fűfélékkel, bokrok leveleivel táplálkozik, de télen megrágja a fiatal fák (pl. japánciprus, vörösvirágú juhar, császárfa) kérgét is, amivel jelentős károkat okozhat az erdőkben és gyümölcsösökben.

Szaporodása

Magányos állat, csak a párzási időben – amely februártól júliusig húzódhat - verődik össze kisebb csapatokba. Ilyenkor néhány hím követ egy nőstényt; egymást két lábra állva, mellső lábaikkal taszigálva próbálják elzavarni. A nőstény egyszerre 1-6 kisnyúlnak ad életet, évente több (3-5) fészekaljat is felnevelhet. A nőstények körülbelül tíz hónapos korukban már ivarérettek.

Környezetvédelmi helyzete

Elterjedési területén belül populációi stabilnak mondhatóak, bár egyes helyeken létszáma jelentősen lecsökkent a 70-es, 80-as évekhez képest, amikor a fakitermelések helyén növekvő fiatal erdőkben igen sok táplálékot találhattak. Szado szigetén a betelepített feketelábú nyest miatt esik a nyulak száma.

A nyúl szerepel a japán mitológiában is, Ókuninusi sintó isten egyik legendája arról szól, hogyan segített az Inabai Nyúlon.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
• Соколов В. Е. Пятиязычный словарь названий животных. Млекопитающие. Латинский, русский, английский, немецкий, французский. / под общей редакцией акад. В. Е. Соколова. — М.: Рус. яз., 1984. — С. 205. — 10 000 экз.
• Joseph A. Chapman, John E. C. Flux (Hrsg.): Rabbits, Hares and Pikas. Status Survey and Conservation Action Plan. Archiválva 2009. január 14-i dátummal a Wayback Machine-ben International Union for Conservation of Nature and Natural Resources (IUCN), Gland 1990; S. 69-. ISBN 2-8317-0019-1

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Японский заяц című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.