Jevhen Kirilovics Marcsuk

Jevhen Kirilovics Marcsuk
Jevhen Marcsuk 2004 augusztusában
Jevhen Marcsuk 2004 augusztusában
Született1941. január 28.[1]
Dolinyivka
Elhunyt2021. augusztus 5. (80 évesen)
Kijev
Állampolgársága
  • szovjet
  • ukrán
Nemzetiségeukrán
HázastársaLarisza Olekszijivna Ivsina
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • Head of the Security Service of Ukraine (1991. november 6. – 1994. július 12.)
  • Ukrajna első miniszterelnök-helyettese (1994. július 1. – 1995. március 6.)
  • Ukrajna miniszterelnöke (1995. március 6. – 1996. május 27.)
  • ukrán parlamenti képviselő (1995. december 10. – 1998. május 12.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja (1997. január 27. – 1998. szeptember 21.)
  • ukrán parlamenti képviselő (1998. május 12. – 2000. március 2.)
  • Ukrajna védelmi minisztere (2003. június 25. – 2004. szeptember 23.)
IskoláiVolodimir Vinnicsenko Közép-Ukrajnai Állami Pedagógiai Egyetem
Kitüntetései
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • Commander with Star of the Order of Merit of the Republic of Poland
  • Névre szóló lőfegyver
  • Bölcs Jaroszlav érdemrend 5. osztálya
  • Order of Liberty
Halál okaCovid19
SírhelyeBajkove temető

  • Facebook
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevhen Kirilovics Marcsuk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jevhen Kirilovics Marcsuk (ukránul: Євген Кирилович Марчук; Dolinyivka, 1941. január 28. – Kijev, 2021. augusztus 5.) ukrán politikus, 1995. március 6. és 1996. május 27. között Ukrajna miniszterelnöke.

Szakmai pályafutása

Jevhen Kirilovics Marcsuk 1941. január 28-án született a Kirovohradi terület Dolinyivka nevű településén, paraszti családban. 1963-ban végezte el a Kirovohradi Pedagógiai Főiskolát. Tanulmányai befejezése után az ukrán KGB-nél dolgozott. 14 évet operatív munkával töltött, 17 évig pedig vezető volt a hírszerzés és kémelhárítás területén. Végigjárta az ukrán KGB ranglétráját, alhadnagyként kezdte, és tábornoki rendfokozatig jutott (1994. március 23-án nevezték ki tábornokká).

Politikai karrierje

1990-1991 között a honvédelemért, nemzetbiztonságért és rendkívüli helyzetek ügyeiért felelős államminiszter, 1991-től pedig 1994-ig az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) elnöke volt. 1994–1995 között miniszterelnök-helyettes, majd első miniszterelnök-helyettse volt. 1995 márciusától ügyvezető miniszterelnök, 1995 májusától 1996 áprilisáig Ukrajna miniszterelnöke volt. 1995 decemberében Marcsukot Poltavai területről az Ukrán Legfelsőbb Tanács (ukránul: Verhovna Rada) képviselőjévé választották, majd az 1998-as parlamenti választásokon az Ukrán Egyesített Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) listájáról jutott a parlamentbe. 1998 decemberétől júliusig az Egyesített Szociáldemokrata Párt parlamenti frakcióját vezette, a parlament szociális és munkaügyi bizottságának is tagja volt. 1999-ben indult az elnökválasztáson, de a 8,13%-os eredményével nem jutott be a második fordulóba (ahol Leonyid Kucsma győöőtt). 1999 novemberétől 2003-ig az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) titkára, 2003. június 3. és 2004 szeptembere között Ukrajna védelmi minisztere.

2004. december 18-án a Szabadság Párt (Partyija Szvobodi / Партiя Свободи) vezetőjévé választották. A párt a 2006-os ukrajnai parlamenti választásokon a "Jevhen Marcsuk – Egység" blokk tagjaként indult, de 0,06%-os eredményével messze a 3%-os bejutási küszöb alatt végezve nem jutott be a parlamentbe. 2010. március 29-én lemondott a pártelnöki posztról. Marcsuknak a népszerű ukrán Deny napilapban van befolyása, amelynek a felesége, Larisza Ivsina a főszerkesztője.

2008-ban Viktor Juscsenko elnöki tanácsadónak nevezte ki.[2]

2018–2019 között a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésére létrejött háromoldalú kontaktcsoport ukrán delegációjának tagja volt.

Halála

2021. augusztus 5-én hunyt el Kijevben. Halálát koronavírus-fertőzés miatt a meglévő akut szívbetegségének súlyosbodása okozta.[3] Temetésére 2021. augusztus 7-én került sor Kijevben, sírja a Bajkove temetőben található.[4]

Jegyzetek

  1. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Про призначення Є. Марчука Радником Президента України | від 19.05.2008 № 455/2008. zakon3.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2016. szeptember 12.)
  3. Помер Марчук. СБУ назвала причину смерті (ukrán nyelven). Українська правда. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  4. У Києві попрощалися з Євгеном Марчуком (ukrán nyelven). Українська правда. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)

További információk

  • Ukrán kormányzati portál
Elődje:
Vitalij Andrijovics Maszol
Ukrajna miniszterelnöke
19951996
Utódja:
Pavlo Ivanovics Lazarenko
Sablon:Ukrajna miniszterelnökei
  • m
  • v
  • sz
Ukrán Népköztársaság
(1917–1920)
  • Volodimir Vinnicsenko
  • Vszevolod Holubovics
  • Mikola Vaszilenko1
  • Fegyir Lizohub
  • Szerhij Gerbel
  • Volodimir Csehivszkij
  • Szerhij Osztapenko
  • Borisz Martosz
  • Iszaak Mazepa
  • Vjacseszlav Prokopovics
Ukrán SZSZK
(1917–1991)
  • Jevhenyija Bos1
  • Mikola Szkripnik
  • Georgij Pjatakov
  • Christian Rakovszkij
  • Vlasz Csubar
  • Panasz Ljubcsenko
  • Mihajlo Bondarenko
  • Mikola Marcsak1
  • Demjan Korotcsenko
  • Leonyid Kornyijec
  • Nyikita Hruscsov
  • Demjan Korotcsenko
  • Nikifor Kalcsenko
  • Volodimir Scserbickij
  • Ivan Kazanec
  • Volodimir Scserbickij
  • Olekszandr Ljasko
  • Vitalij Maszol
  • Vitold Fokin
Ukrajna
(1991-től)
  • 1 ügyvivő miniszterelnök
  • Sablon:Ukrán védelmi miniszterek
    • m
    • v
    • sz
    Ukrajna védelmi miniszterei
    • Kosztyantin Morozov (1991–1993)
    • Ivan Bizsan* (1993)
    • Vitalij Redeckij (1993–1994)
    • Valerij Smarov (1994–1996)
    • Olekszandr Kuzmuk (1996–2001)
    • Volodimir Skidcsenko (2001–2003)
    • Jevhen Marcsuk (2003–2004)
    • Olekszandr Kuzmuk (2004–2005)
    • Anatolij Hricenko (2005–2007)
    • Jurij Jehanurov (2007–2009)
    • Valerij Ivascsenko* (2009–2010)
    • Mihajlo Lebegy (2010–2012)
    • Dmitro Szalamatyin (2012–2014)
    • Pavlo Lebegyev (2014)
    • Ihor Tyenuh* (2014)
    • Mihajlo Koval* (2014)
    • Valerij Viktorovics Heletej (2014)
    • Sztepan Poltorak (2014–2019)
    • Andrij Zahorodnij (2019–2020)
    • Andrij Taran (2020–2021)
    • Olekszij Reznyikov (2021–2023)
    • Rusztem Umjerov (2023-tól)
    * ügyviviő védelmi miniszterek
    Nemzetközi katalógusok
    • VIAF: 62475158
    • LCCN: n98098698
    • ISNI: 0000 0000 1457 636X
    • GND: 12419821X
    • SUDOC: 220087385
    • Politika Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap