Johann von Sporck
| Johann von Sporck | |
 | |
| ismeretlen festő művén, 1669 | |
| Született | 1597[1] Westerloh |
| Meghalt | 1679. augusztus 6. (81-82 évesen)[2][3][4] Heřmanův Městec Castle |
| Sírhely | Crypt of Church of the Holy Trinity in Kuks |
| Rendfokozata | tábornok |
| Csatái |
|
| Házastársa | Eleonore Maria von Fineck |
| Gyermekei |
|
| Szülei | NN Sporck Franz Nolte gen. Sporck |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann von Sporck témájú médiaállományokat. | |
Johann von Sporck (Sporckhof, 1600. január 6. – Hermannstädtel, 1679. augusztus 6.) vesztfáliai porosz származású német gróf és báró, a lovasság tábornoka a bajor, majd az osztrák hadseregben. A mai Észak-Rajna-Vesztfália tartomány területéről származott.
Élete
Franz Nolte házasságon kívül született gyermeke, édesanyja neve nem ismert, csak anyai nagyapjáé: Jobst Sporck. Katonai pálya a harmincéves háborúban kezdődött. A bajor lovasság kötelékében részt vett a fehérhegyi csatában, ekkor mindössze húszéves volt. A svédek ellen vívott jankaui csatában tanúsított hősies magatartásáért, vezérőrnaggyá (Generalmajor) léptették elő 1645 márciusában, két évvel később pedig már altábornagyi rangban állt. 1647. október 12-én bárói rangra emelték, és Csehországban kapott birtokokat. Egy időben az olasz Ernesto Montecuccoli alatt teljesített szolgálatot.
Lengyelországban, Schleswig-Holsteinban és végül Dániában harcolt a svédek ellen 1657 és 1660 között.
1663-ban Magyarországra vezényelték, ahol a törökök ellen vívott újabb háborúban vette ki a részét. Raimondo Montecuccoli generális alatt részt vett a szentgotthárdi csatában, ahol egy ezerfős német és horvát lovasokból álló csapatot vezényelt, és két török lovashadtestet vert szét egymaga.
A háború után továbbra is Magyarországon szolgált. 1670-ben elfojtotta a Wesselényi-összeesküvés keretében szórványosan kitört Habsburg-ellenes megmozdulásokat, amelyek Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf biztatására ütöttek ki, későbbi Thököly Imre ellen harcolt, a Felvidéken.
1674–75-ben a Rajna vidékén és Hollandiában a franciák ellen folytatott háborúban látott el katonai szolgálatokat. 1679-ben csehországi birtokán, Hermannstädtelben halt meg.
Emlékezete
Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.
Jegyzetek
Források
- Perjés Géza: A szentgotthárdi csata 1964, Szentgotthárd, helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok, Szombathely, 1981 ISBN 963-03-1192-5
Németország-portál
Történelemportál
Hadtudományi portál
