Kiss Ernő (altábornagy)

Ez a szócikk az aradi vértanúról szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Ernő (egyértelműsítő lap).

Kiss Ernő
Kiss Ernő
Született	1799. június 13. Temesvár
Meghalt	1849. október 6. (50 évesen) Arad
Állampolgársága	osztrák
Rendfokozata	honvéd altábornagy
Halál oka	lőtt seb
Iskolái	Theresianum
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Ernő témájú médiaállományokat.

Eleméri és ittebei Kiss Ernő (Temesvár, 1799. június 13. – Arad, 1849. október 6.) honvéd altábornagy,^[1] az aradi vértanúk egyike.

Élete

Az erdélyi örmény nemesi Kis család leszármazottja (eredeti név: Kisi Ázád, Azat 'Ազատ').^{[2] [3]} Gazdag, örmény eredetű nemesi családban született. Felmenői kereskedők voltak Erzsébetváros (Románia)-ban. Nagyapja Kiss Izsák volt, aki Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat tett, és ezért 1782-ben a maga és örökösei számára, Torontál megyében két uradalmat, amit csak halála után, 1807-ben kapott meg a család. Édesapja eleméri és ittebei Kiss Ágoston, édesanyja Bogdanovics Anna volt, aki korán özvegységre jutván Leuven Ernő tábornokhoz ment feleségül.^[4] Kiss Ernőnek két testvére volt: Gergely, aki fiatalon, 1815-ben elhunyt, és Mária, aki Pejachevich István felesége lett. Dédunokája Dániel Ernő (politikus).

Pályája

Katonai pályafutását a bécsi Theresianum elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében kezdte. 1845-ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka volt. A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án.

A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánta megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem került sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozott a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jellasiccsal a fegyverszünetet. Október 12-én – a honvéd hadseregben elsőként – honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát.

December 12-én – ismét elsőként – honvéd altábornaggyá nevezték ki, de az 1849. január 2-ai pancsovai ütközet után lemondott és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba.

Világos után

Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. (Schweidel József is ezzel az indoklással kapott „kegyelmet”) Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik.

A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben. Később Katalinfalván újratemették, itt 16 évig nyugodott. Ezután a családi kriptába vitték át, azóta az eleméri katolikus templomban helyezték örök nyugalomra.

Házassága és leszármazottjai

Répceszentgyörgyön 1826. május 16-án feleségül vette a jómódú és tekintélyes zalai és vasi nemesi szentgyörgyi Horváth családnak a sarját, szentgyörgyi Horváth Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia (Baja, 1805. július 15.–Pest, 1827. február 7.) kisasszonyt,^[5][6] akinek a szülei szentgyörgyi Horváth János Nepomuk (1777–1841), királyi kamarás, királyi táblai ülnök, földbirtokos és borsodi és katymári Latinovits Anna (1783–1862) voltak. Horváth Krisztina és Kiss Ernő frigyéből egyetlenegy leánygyermek született: Kiss Krisztina Izabella, akit egy nappal anyja halála után Pesten, 1827. február 8-án kereszteltek meg.^[7]

Kiss Ernő hitvese halála után nem házasodott meg újra; a kivégzésekor még mindig özvegyember volt. Élettársától Turák Annától négy gyermeke született:^[8]

• Ernesztin, 7 évesen meghalt,^[9]
• Kiss Auguszta (1822-1900 március; a szabadságharc leverése után a temesvári várba zárták, ahol a korona hol létéről akartak tőle többet megtudni. Miután elengedték, még két évig megfigyelés alatt tartották.^[10] Férje Dániel János, Torontál vármegye alispánja volt, aki 1888-ban halt meg.^[11] Házasságukból született a későbbi kereskedelemügyi miniszter, Dániel Ernő.
• Kiss Róza (1823-1900), aki Bobor György (1819-1879) felesége lett.^[12]
• Turati Ernő, aki Olaszországban élt.^[13]

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
• Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
• Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa (1983). ISBN 963-07-3048-0. Hozzáférés ideje: 2009. október 5. 

További információk

• Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.

Kapcsolódó szócikkek

• Kiss József (pilóta)