Lönhart Ferenc

Lönhart Ferenc
Született	1819. október 3.[1][2] Nagyág[2]
Elhunyt	1897. június 8. (77 évesen)[1] 1897. június 28. (77 évesen)[2] Gyulafehérvár[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök
Tisztsége	címzetes püspök (1881. április 5. – ) segédpüspök (1881. április 5. – ) erdélyi püspök (1882. március 30. – )
Iskolái	Pázmáneum (1841–)
Sírhelye	Piski[2]
erdélyi püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1844. július 28.
Püspökké szentelés	1881. június 5. Kalocsa
Szentelők	Haynald Lajos (főszentelő) Schuster Konstantin (társszentelő) Németh József György (társszentelő)
Hivatal	erdélyi segédpüspök
Hivatali idő	1881–1882
Hivatal	erdélyi püspök
Hivatali idő	1882–1897
Elődje	Fogarasy Mihály
Utódja	Majláth Gusztáv Károly
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Majorosy János 1885. október 11.
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Lönhart Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lönhart Ferenc (Nagyág, 1819. október 3. – Gyulafehérvár, 1897. június 28.) erdélyi katolikus püspök.

Pályafutása

Miután apja, Lönhart Ignác, 1825-ben elhunyt, a nagyági plébános Kovács Antal vette pártfogásába a fiút, taníttatta s a kolozsvári konviktusba küldte, ahol a gymnasiumot végezte. A bölcseletet Gyulafehérvárt hallgatta, a teológiát a bécsi Pázmáneumban. 1844. július 28-án püspöke Kovács Miklós misés pappá szentelte fel és maga mellé vette a püspöki irodába iktatónak, 1848-ban a püspök által egybehívott katolikus státusgyűlésen egyházi képviselőként vett részt. Ugyanezen évben a lelkipásztorság és erkölcstan tanárának és tanulmányi felügyelőnek nevezték ki; azonban tanszékét a mozgalmas idők alatt nem foglalhatta el, hanem a püspökkel és az udvari személyzettel a várba szorult. A szabadságharc befejezése után a bombázás alkalmával elhamvasztott püspöki lakból, főpásztorát követve, Kolozsvárra költözött. 1852-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök lett. Kovács Miklós azon év október 15-én meghalt és helyét Haynald Lajos foglalta el, akinek Lönhart jobbkeze lett. 1854-ben irodaigazgató, 1858-ban kanonok, (1859. és 1862-ben püspökével Rómában járt), 1862-ben pápai praelatus, 1864-ben kolozsvári plébános, főesperes, egyházi tanfelügyelő, 1865. december 8-ától salamoni címzetes püspök, 1874-ben a gyulaferhérvári káptalan nagyprépostja, 1878-ben scardói címzetes püspök.

Püspöki pályafutása

1881. június 5-én gratianopoli felszentelt és erdélyi, 1882. március 24-én Fogarassy Mihály püspök halála után káptalani helynök és március 30-án erdélyi püspök lett, november 6-án pedig valóságos belső titkos tanácsos. Aranymiséjét 1894. július 28-án tartotta.

Rövid ideig tartó püspöksége alatt számos templomot épített és felszerelt, az Erdélyi Római Katolikus Státus iskoláinak ügyeit rendezte, egyes iskoláknak díszes palotákat emelt; egyházi, iskolai s jótékony célra tett adományai meghaladják a 200 000 forintot.

Művei

• A keresztény hittan elemi vázlata, gyakorlati kalauz a katholikus kisdedek oktatására. Gruber Ágoston után németből ford. Kolozsvár, 1846 (Bardócz Jánossal együtt)

Jegyzetek

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  

További információk

• Bilinszky Lajos–Prokupek Sámuel: Lönhárt Ferencz erdélyi püspök élete; Krafft Ny., Nagyszeben, 1894

Előde: Fogarasy Mihály

Erdélyi katolikus püspök 1882–1897

Utóda: Majláth Gusztáv Károly