Laktac

Laktac
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Hrvace
Jogállás	falu
Irányítószám	21233
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	5 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	460 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 51′ 00″, k. h. 16° 31′ 60″43.85, 16.533343.850000°N 16.533300°EKoordináták: é. sz. 43° 51′ 00″, k. h. 16° 31′ 60″43.85, 16.533343.850000°N 16.533300°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Laktac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 39, közúton 58 km-re északra, Sinjtől 24 km-re, községközpontjától 18 km-re északnyugatra, a Peruča-tó keleti partja felett, a Dinári-hegység lábánál, a Debelo-hegy alatt fekszik.

Története

A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace vidékét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság, köztük több száz pravoszláv család érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. A 18. század folyamán a lakosság éhínségnek és járványoknak is ki volt téve. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 164, 1910-ben 291 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1950-es években lakosság nagy része az egzisztencia megteremtése érdekében nagyobb városokba vándorolt ki. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik, ekkor lakosságának 80 százaléka szerb nemzetiségű volt, akik csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg, ekkor teljes lakossága elmenekült. Lakossága 2011-ben mindössze 2 fő (Nikola és Stana Vinčić) volt, akik visszatértek elhagyott falujukba.^[2]

Lakosság

(1869-ben és 1921-ben lakosságát Dabarhoz számították.)

Nevezetességei

A településtől északnyugatra a Peruča-tó keleti partján vezető út mentén, de már a szomszédos Koljane területén található a dragovići pravoszláv monostor. A monostort valószínűleg 1395-ben emelték. A török 1480-ban elpusztította és elűzte a szerzeteseket. Ezután a romok húsz évig magányosan álltak, majd újjáépítették őket. 1590-ben a török támadások hatására a szerzetesek újra elhagyták és Magyarországra, a Tolna vármegyei Grábócon felépített pravoszláv kolostorukba menekültek. 1694-ben Nikodim Busović püspök felszólítására visszatértek és az épületeket újjáépítették. Négy évvel később azonban újra el kellett hagyniuk a monostort és Bribirben leltek menedékre. A karlócai béke után 1699-ben a térség velencei uralom, alá került a szerzetesek újra visszatérhettek. Az instabil talaj és a nedvesség miatt azonban a monostort már új helyen, a Vinogradinak nevezett helyen építették fel újra. A monostor új templomát 1777-ben kezdték építeni, de az építés csak 1866-ban fejeződött be. Felszentelése 1867. augusztus 20-án történt. A Peruča-tó vízzel való feltöltése során 1954-ben az egész épületegyüttest elárasztották és ma csak alacsony vízállás esetén láthatók a falak maradványai. Az 1960-as években a régi kolostor helyétől délkeltre fekvő magaslaton újra felépítették. A monostornak gazdag könyvtára és kincstára van.

Jegyzetek

Források

• Hrvace község hivatalos oldala (horvátul)
• A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)

További információk

• Hrvace rövid története (horvátul)