Lantfarkú mézkalauz

Lantfarkú mézkalauz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Mézkalauzfélék (Indicatoridae)
Nem: Melichneutes
Reichenow, 1910
Faj: M. robustus
Tudományos név
Melichneutes robustus
(Bates, 1909)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lantfarkú mézkalauz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lantfarkú mézkalauz témájú kategóriát.

A lantfarkú mézkalauz (Melichneutes robustus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a mézkalauzfélék (Indicatoridae) családjába tartozó Melichneutes madárnem egyetlen faja.[1][2][3]

Rendszerezése

A fajt George Latimer Bates amerikai ornitológus írta le 1909-ben, a Melignomon nembe Melignomon robustus néven.[4]

Előfordulása

Afrika nyugati és középső területein honos. Angola, Egyenlítői-Guinea, Elefántcsontpart, Gabon, Ghána, Guinea, Kamerun, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Nigéria, Sierra Leone és Uganda területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése

Átlagos testhossza 18 centiméter.[6] Tollazata zöldes, szárnyain sárga mintázattal. A nevét a farktollainak széttárt végeiről kapta.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  3. F. Gill, M. Wright D. & Donsker (2013) - IOC World Bird Names (version 3.3)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)

További információk

  • Image at ADW Archiválva 2008. július 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
  • del Hoyo, J., Collar, N.J., Christie, D.A., Elliott, A. and Fishpool, L.D.C. 2014. HBW and BirdLife International Illustrated Checklist of the Birds of the World. Lynx Edicions BirdLife International, Barcelona, Spain and Cambridge, UK.
  • Bulletin of the British Ornithologists' Club 25 p. 26
  • Ornithologische Monatsberichte 18 p. 160
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap