Led Zeppelin II

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Led Zeppelin Led Zeppelin II
nagylemez
Megjelent	1969. október 22.
Felvételek	Olympic Studios, London Mirror Sound, Los Angeles Mystic Studios, Los Angeles Morgan Studios, London A&R Studios, New York Juggy Sound Studio, New York Atlantic Studios, New York Mayfair Studios, New York Hut, Vancouver Keverés: A&R Studios 1969. január–augusztus
Stílus	Hard rock
Nyelv	angol
Hossz	41:28
Kiadó	Atlantic Records
Producer	Jimmy Page
Kritikák
AllMusic link Robert Christgau (B) link
Led Zeppelin-kronológia
Led Zeppelin (1969) Led Zeppelin II (1969) Led Zeppelin III (1970)
Sablon • Wikidata • Segítség

1969. október 22-én jelent meg a Led Zeppelin második albuma, a Led Zeppelin II (nem hivatalos nevén The Brown Bomber – A Barna Bombázó). A Led Zeppelin ötleteit továbbfejlesztve egy még sikeresebb és hatásosabb albumot hoztak létre. Dalok írására és felvételekre csak a turnék szünetében volt lehetőségük, így minden dalt más stúdióban vettek fel, épp abban, amelyik a legközelebb volt. Az elkészült dalok híven tükrözik a zenekar nyers, de egyre javuló hangzását és előadóművészi fejlődését 1969 augusztusáig. Ezalatt négy európai és három amerikai turnét bonyolítottak le.

A Led Zeppelin II az 1970-es évek hard rockjának nyitánya: a bluesos hangzású dalok, mint a „Whole Lotta Love”, a „Heartbreaker”, a „Moby Dick”, a „The Lemon Song” és a „Bring It on Home” ma már a műfaj klasszikusai közé tartoznak, melyekben a gitárriff határozza meg a dalt és adja a fő dallamot. 1969 könnyűzenéjében ez még rendhagyónak számított. Jimmy Page szólója a „Heartbreaker”-ben a zenekar intenzitását tükrözi és sokan próbálták már felülmúlni. Page tehetségét, találékonyságát és produceri minőségében vett eredetiségét bizonyítják az úttörő felvételi eljárások és a dobok bemikrofonozásával létrejött effektek (például a „Ramble On” és a „Whole Lotta Love” című dalokon). Az instrumentális „Moby Dick” John Bonham dobszólója, mely koncerteken több mint fél óra hosszat tartott.

A Led Zeppelin II-n is hallhatóak más zenei megoldásokkal és stílusokkal való kísérletek. Jó példa erre az egyszer visszafogott, másszor hangos „What is and What Should Never Be”, a „Ramble On” (melyben Page akusztikus gitáron játszik), vagy a popos „Thank You”. A „Ramble On” teremtette misztikus légkör először társítja a hard rockot és a fantasztikus témákat. Ennek eredete részben a két-három évvel korábban virágkorát élő pszichedelikus zenében, részben Robert Plant Tolkien iránti rajongásában keresendő. Utóbbi hatás majd a Led Zeppelin címnélküli negyedik albumán éri el a tetőpontját. (Később rengeteg zenekar merített ihletet hasonló forrásokból.)

A Led Zeppelin legnagyobb sikere kereskedelmileg a „Whole Lotta Love” volt. Miután az Atlantic Records kislemezen kiadta (a zenekar akarata ellenére), 1970 januárjában a 4. helyet érte el a Billboard Hot 100-as listáján. B-oldala, a „Living Loving Maid (She's Just a Woman)” 1970 áprilisában a 65. lett.

A Led Zeppelin II – és az első album – kereskedelmi sikere után többen vádolták meg a zenekart plagizálással (például Willie Dixon a „Whole Lotta Love” szövege miatt).

Az albumot sokan a heavy metal előfutárának tartják, mely olyan előadókat inspirált, mint a Blue Öyster Cult, a Deep Purple és a Van Halen.

2003-ban, a Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 75. helyet érte el.

Az album dalai

Első oldal

1. Whole Lotta Love (Willie Dixon/Bonham/Jones/Page/Plant) – 5:34
2. What is and What Should Never Be (Page/Plant) – 4:45
3. The Lemon Song (Howlin' Wolf/Bonham/Jones/Page/Plant) – 6:19
4. Thank You (Page/Plant) – 4:49

Második oldal

1. Heartbreaker (Bonham/Jones/Page/Plant) – 4:14
2. Living Loving Maid (She’s Just a Woman) (Page/Plant) – 2:39
3. Ramble On (Page/Plant) – 4:24
4. Moby Dick (Bonham/Jones/Page) – 4:20
5. Bring it on Home (Dixon/Page/Plant) – 4:21

Közreműködők

• Jimmy Page – akusztikus, elektromos és pedálos steelgitár, teremin, vokál, producer
• Robert Plant – ének, szájharmonika
• John Paul Jones – basszusgitár, orgona, vokál
• John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál

Produkció

• Eddie Kramer – hangmérnök, keverés
• George Chkiantz – hangmérnök (1, 2)
• Chris Huston – hangmérnök (3, 8)
• Andy Johns – hangmérnök (4)
• Peter Grant – produkciós vezető