Lingvicizmus
A lingvicizmus más néven nyelvi alapú diszkrimináció, a diszkrimináció egyik típusa, a nyelvi alapon történő megkülönböztés gyakorlata, amely a beszélőket vagy a közösségeket a nyelvhasználatuk és vagy a nyelvváltozatuk alapján különíti el, s amely gyakran a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segíti elő, illetve reprodukálja.
A lingvicizmus jelenléte
Tove Skutnabb-Kangas szerint a rasszizmus, az etnicizmus és a lingvicizmus közös definíciója: „A ’faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat”. A nyelvi diszkrimináció és az ezt támogató gondolkodásmód, a lingvicizmus tehát nem „hajaz a fajelméletre”, hanem azonos vele – csak más felületen nyilvánul meg.
A lingvicizmus a mára szalonképtelenné vált rasszizmus helyett és mellett létező cselekvési mód, amely révén az államok társadalmilag behatárolják a hatalom nélküli csoportok értékekhez való hozzájutását, s ezáltal e csoportokat fogyatékosnak tüntetik fel. „Ennek következtében a kisebbségek értékei (például nyelvük és kultúrájuk) erejüket vesztik, és nem válthatók át más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá. Ugyanakkor a domináns csoport értékei (például nyelvük és kultúrájuk) társadalmi szinten megtartják értéküket, így más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá alakíthatók.”
A lingvicizmus gyakran megnyilvánul a kisebbségi oktatás terén.[1][2] Gyakran lehet azzal találkozni, hogy a hivatalosan elfogadottá nyilvánított sztenderd nyelvváltozattól, illetve az államnyelvtől eltérő nyelvváltozatok/nyelvek beszélőit megbélyegzik és hátrányos helyzetbe hozzák azt hangoztatva, hogy bizonyos nyelvek, illetve nyelvváltozatok jobbak, mint más nyelvek, illetve a nyelvváltozatok, következésképpen beszélőik logikusabban és világosabban gondolkodnak és így természetes, hogy jobb állásokat kapnak és egyéb előnyöket is élveznek. Azokban a társadalmakban, amelyekben ez az ideológia mélyen be van épülve a hétköznapi gondolkodásba, a „rosszabb” nyelvek vagy nyelvváltozatok beszélői a társadalom perifériájára kerülhetnek.
Jegyzetek
Források
- Jánk István (2019): Nyelvi előítélet és diszkrimináció a magyartanári értékelésben. ISBN 978 80 558 1428 5.
- Jánk István (2019): Lingvicizmus a Kárpát-medence négy országának gyakorló és leendő magyartanárainál. Magyar Nyelvőr, 143/1: 31-46.
- Kontra Miklós (2005): Mi a lingvicizmus és mit lehet ellene tenni? In: Közérzeti barangoló. (Műhely- és előadás-tanulmányok). Szerk. Gábrity Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa. Szabadka. (ISBN 86-85221-04-8). 175–202.
- Kontra Miklós (2006): A magyar lingvicizmus és ami körülveszi. In: Sipőcz Katalin és Szeverényi Sándor szerk.: Elmélkedések népekről, nyelvekről és a profán medvéről. (Írások Bakró-Nagy Marianne tiszteletére). Szeged: SzTE, Finnugor Nyelvtudományi Tanszék. 83–106.
- Skutnabb-Kangas, Tove–Phillipson, Robert szerk.(1994): Linguistic human rights: overcoming lingiustic discrimination. Berlin, Mouton de Gruyter.
- Phillipson, Robert–Skutnabb-Kangas, Tove (1997): Nyelvi jogok és jogsértések. Valóság, 1997/1: 12–30.
- Sándor Klára (2001):„A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája: az emberek nyelvhasználata”. Replika, 2001. november, 241–259.
- Sándor Klára (2002): Nyelvművelés nálunk és más nemzeteknél. Társadalomkutatás, 20: 121–149.
- Skutnabb-Kangas, Tove: Mik a nyelvi emberi jogok?
- Skutnabb-Kangas, Tove (1997): Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány. ISBN 963 85 166 90
További információk
- Jánk István: Hogyan vizsgáljunk nyelvi diszkriminációt? (HTML). Nyelv és Tudomány, 2016. április 21. (Hozzáférés: 2016. április 21.)
A nyelvek portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
