Ludwig R. Conradi

Ludwig Richard Conradi, Conradi L. R. (Karlsruhe, 1856. március 20. – Hamburg, 1939. szeptember 16.) német származású adventista misszionárius, lelkész, az európai misszió és az Európai Generál Konferencia vezetője.

Élete

Korai évek

Németországban született, majd 1872-ben Amerikába emigrált.^[5] 1878-ban megkeresztelkedett és csatlakozott a hetednapi adventistákhoz.^[5] 1879-80-ban teológiát tanult a michigani Battle Creek-i adventista főiskolán.^[5] 1881 körül szentelték fel lelkésznek.

Európában

1886-tól misszionáriusként volt meghatározó a személye. Ez év elején érkezett Európába a családjával együtt.^[6] Ellen White és fia, William C. White (1854–1937) már előző évben a kontinensre érkezett.

Conradi 1886 nyarán megkezdte első missziós útját Oroszországba.^[7] A helyi hatóságok azonban letartóztatták őket, mint akik „zsidó eretnekséget” hirdettek, és bebörtönözték őket, de 40 nap után elegendték őket.^[8] Megalapította viszont az első orosz adventista gyülekezetet, majd hamburgi irányítással vállalta az orosz misszió további szervezését és irányítását.^[6]

Hamburgba költözött, és ott kiépítette az európai adventizmus központját egy kiadóval, ahol vallási kiadványokat nyomtattak különféle európai nyelveken. 1888-ban az Európai Adventista Misszió igazgatója lett.

1898-ban a német egyházterület elnökévé választották meg, majd 1901–1907 között az Európai Generál Konferencia vezetője volt.^[9]

Misszióútjai

1889-től Közép-Európába indult misszióra. Erdélyben, Bácskán, majd Bulgáriában dolgozott.^[10] 1890-ben érkezett Kolozsvárra a szombatosok utáni kutatva. Itt megismerkedett a német származású, de magyarul is beszélő, baptista Rottmayer Jánossal (1818–1901) és a családjával, akik a saját felekezetüknek bibliamunkásként dolgoztak, de Conradi befolyása révén csatlakoztak az adventistákhoz.^[6] Rottmayer lánya angolul, magyarul, németül jól beszélt és a hamburgi adventista kiadóhivatal 1892-93 fordulója tájától fordítóként alkalmazta. Munkája eredményeként egy könyv és több missziós célzatú kiadvány is megjelent magyarul.^[11]

Fogarason a század végén megalakult az első erdélyi adventista gyülekezet,^[12] majd Rottmayerék segítsége által később Kolozsváron is alakult egy.^[6]

Conradi a következő években még többször meglátogatta a kis erdélyi gyülekezeteket és újabb előadásokat tartott. 1900. novemberében írta a Magyar Polgár című lap A kolozsvári adventisták cikkében:

„Mintegy 100 főnyi hallgatóság előtt tartott tegnap és tegnapelőtt tanítást az adventista tanokból L. R. Conradi, az amerikai adventista-központ örökké bolygó misszionáriusa. A központ — a mely Battle Creek városában van — megbízásából már két éve úton van Conradi. Ide a napokban érkezett Konstantinápolyból, hogy az itt mintegy másfél év óta állandóan lakó J. F. Huenergard misszionárius társa tanításának eredményéről tudomást vegyen, hogy arról a központnak közvetlen észleletei nyomán számolhasson be. Conradi német nyelven adta elő tanításait, a melyeket Huenergardt bámulatos szabatossággal reprodukált magyar nyelven. A kis fekete szakállú, szúrós szemű emberke olyan hévvel, olyan meggyőzően adta elő az adventista tanokat, hogy a szemlélő ott látja az arczán a benső hit és meggyőződés sugarát ragyogni. Mindkét előadásán azt igyekezett bebizonyítani, hogy az emberi halhatatlanság egyedül Jézus Krisztus műve. Nem az ember lelke halhatatlan, hanem a Jézusban hívő és az ö tanai szerint élő embernek meg van a halhatatlanság záloga. Az ilyen emberekért — úgymond — el fog jönni Jézus, porhüvelyeikkel mennybe viszi őket, ott halhatatlan testet fognak kapni, hogy azután örök életre ismét ide visszajöjjenek a földbe. A többnyire iparos férfiakból és nőkből álló hallgatóság mély áhítattal hallgatta a tanokat és azon erős elhatározással távozott onnan, hogy úgy fog élni, a mint az az Úr tíz parancsolatjában meg van írva. Huenergard állítása szerint Kolozsvárott mintegy 40 buzgó hívőjük van már, a kik mindannyian páratlan munkás és tisztességes életet élnek, holott nem egy van közöttük, a ki iszákos, izgága, rossz ember volt és az adventista tanok behatása alatt változtatta meg életmódját.” ^[13]

Oroszországba utazott, hogy ott a Volga menti németek körében munkálkodjon. Itt alapított egy kisebb adventista kórházat is Marx-városban (Jekatyerinograd).^[14] Ezután a Közel-Keleten és Észak-Afrikában dolgozott.^[5]

I. világháború és utána

Az első világháború kitörése után nehéz helyzetbe került, mert adventisták ezreinek a sorsa nehezedett a vállára. Miután az Osztrák-Magyar Monarchia területén a fiatal nazarénusokat minden gátlás nélkül agyonlőtték azért, mert megtagadták a katonai szolgálatot, hogy megvédje a közösséget a megtorló intézkedésektől, azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy a háborúba behívottak teljesítsék állampolgári kötelességeiket. Mint írta, „az Úr ilyen vészterhes időkben olyan cselekedeteket enged meg nekünk, amelyek békeidőben büntethetőek lennének.”^[15] A fegyverfogás aztán kiváltotta a reform-adventisták szakadását.

1915 végén az USA-ba utazott a Generál Konferencia ülésére, ahol a felelnie kellett döntéséért és ahol a támadások középpontjába került. Nem értik meg és az egyházvezetés az alá rendelt Európai Divíziót átmenetileg fel is oszlatta. Majd később neki és a német unió vezetőinek írásban kellett visszavonniuk a háborúban tett kijelentéseiket, hogy a kiszakadt reformmozgalomnak ne nyújtsanak több támadási felületet.^[6] A háború után az utódjául egy másik személyt választottak meg az európai divízió élére.

Eltávolodás az adventistáktól

Conradi nem fogadta el teljesen Ellen White írásait isteni sugallmazásként.^[16] Később, az egyház vezetőinek legnagyobb megdöbbenésére, elkezdte feltárni a közösség szentély-tanával kapcsolatos problémákat.^[16]

1926-ban egy new york-i könyvtárban megtalálta Ellen G. White első látomásának eredeti kiadását, amely A szó a kicsiny nyájhoz címen jelent meg 1847-ben. Megállapította, hogy az eredeti kiadáshoz képest bizonyos részeket kihagytak, amelyeket a már bezáródott kegyelem ajtaja tanítás alapján félre lehetne érteni. Bár tudott a kisebb kihagyásokról, de hogy hosszabb részeket kihagytak, azt nem tudta.^[6]

1926-ban már felvette a kapcsolatot az amerikai hetednapi baptistákkal, majd az 1920-as évek végén már minden bizonnyal eldöntötte, hogy szakít az adventizmussal.^[6]

Hetednapi baptistaként

Utolsó éveiben is aktív misszionárius és prédikátor maradt, de haláláig támadta az adventistákat.^[6] 1932-ben a hetednapi baptistákhoz csatlakozott,^[5][6] majd 35 taggal megalapította német földön az első hetednapi baptista gyülekezetet.^[17] Miután több német városban alapítottak gyülekezeteket, 1934 tavaszán létrehívta a Hetednapi Baptisták Gyülekezeteinek Német Szövetségét.^[6] Mintegy ötszáz adventistát térített át a hetednapi baptistákhoz.^[18]

83 évesen, 1939-ben hunyt el.^[5] Ebben az évben jelent meg az adventistákról szóló kritikai könyve, The Founders of the Seventh-day Adventist Denomination (A hetednapi adventista felekezet alapítói) címmel.

Művei

Magyarul megjelent művei Conradi L. R. néven:

• A titok felfedezve vagy A hét pecsét feltörve; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1914
• A jó angyalok szolgálata és az elbukottak ellenmunkája. Az eredetükre és sorsukra vonatkozó bibliai helyek megjelölésével; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1914, 1922
• A Biblia szombatja és a hagyományok vasárnapja; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp.–Hamburg, 1916; reprint: Pécs, 2007
• Tanulmányok a Jelenések könyvéből az egyház- és világtörténelem alapján. 2. füzet; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1919
• Krisztus dicsőséges eljövetele. Máté evangéliuma huszonnegyedik fejezetének magyarázata; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1918, 1921
• Időnk jelei. A világ jelenlegi helyzetének bemutatása; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1926
• Krisztus jövendölései. A világ jelenlegi helyzetének bemutatása; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1930
• Láthatatlan lények küzdelme az emberiségért; Advent, Bp., 1993

További információk

• Daniel Heinz: L. R. Conradi, a Hetednapi Adventista Egyház misszionáriusa, evangélistája és szervezője Európában; ford. Kovács Tibor; Élet és Egészség, Bp., 2004

Kapcsolódó cikkek

• A hetednapi adventisták története
• Hetednapi baptisták
• Michał Belina-Czechowski
• John F. Huenergardt

Jegyzetek