Mabon : Wikipédia, a szabad enciklopédia

Mabon

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2007 júniusából)

Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője.
Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni, hogy megfeleljen a Wikipédia cikkszerkezetre vonatkozó követelményeinek.

Mabon, az őszi napéjegyenlőség (kiejtése: méjbón, méjban, méjbún) ünnepe.

A természet hanyatlóban, a télre készülődik, a visszavonulás, pihenés, nyugalom ideje következik el. A Nap bágyadtabb, de még fényes, van ereje. Ez a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé.

Az ünnep másik neve Modron. Modron a termékeny, wales-i Földanya, a Fiatalság istenének, Maponosnak (Mabon) anyja. Mabon a vadászat istensége is, emellett a szerelemé és a termékenységé.

Az ősi kelták ezt Mabonnak nevezték amikor behozták az utolsó aratást, mielőtt még a tél magáénak követelte és fehér csöndbe burkolta volna a földet. Ekkor ünnepelték meg azt a bő termést, amit a föld adott nekik. Máglyákat gyújtottak, mézsört ittak, áldozatot mutattak be, a termést pedig elraktározták télire. Ősi tradíció szerint Mabon napján elégetik egy férfi bábuját vagy képmását. Ez a szokás nem az emberi áldozatok emlékét őrzi, hanem a gabonaistenség testének rituális megsemmisítését. Oltárokat emeltek, melyekre különböző terméseket, gyümölcsöket, virágokat, kenyeret helyeztek, gyertyákat gyújtottak.

Az ünnep egyéb elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home, Hálaadás.

Írországban, Nyugat-Skóciában és Cornwallban Mabon idején szokásba jött kő síremléknek nevezett temetkezési helyekre látogatni. A sírok és a temetők őseinkben általában félelmet ébresztettek, mivel úgy tartották, ott gonosz szellemek laknak. Mabon idején azonban biztonságos volt odamenni, mivel hitük szerint a fény és a sötétség egyensúlya egyenlő szárú keresztként viselkedik, és megvéd a sírok körül ólálkodó rossz szellemektől. A síroknál tüzeket gyújtottak, a parazsat a maihoz hasonló töklámpásokban vitték oda, hogy ezzel is elijesszék az ártó szellemeket.

Ételek: gabonafélék, kenyérfélék, sütemények, bab, dió, mogyoró, zöldségek, almafélék, almabor, répa, hagyma, burgonya, gránátalma, szőlő – mindaz, amiket ez idő tájt takarítanak be.