Manfred Eicher

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Manfred Eicher
Született1943. július 9. (80 éves)[1][2][3]
Lindau
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
  • zenei producer
  • zeneszerző
Kitüntetései
  • a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje
  • Commander of the Order of the Polar Star
  • Knight Commander of the Order of Merit
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 5th Class

  • IMDb
  • PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Manfred Eicher (Lindau, 1943. július 9. –) háromszoros Grammy-díjas német zenei producer.

Az ECM Records alapítója. A berlini Zeneakadémián végzett, majd 1969-ben megalapította az ECM nevű kiadóját, amely mára a világ egyik legnagyobb lemezkiadójává vált. Számos jazz-zenészt fedezett fel és szerződtetett a kiadóhoz, mint például Keith Jarrettet, Jan Garbareket, Chick Coreát, Gary Burtont, Dave Hollandet, Egberto Gismontit, Paul Bleyt, Pat Methenyt , Paul Motiant, Dino Saluzzit, John Surmant, Ralph Townert, Terje Rypdalt, Bobo Stensont és az Art Ensemble of Chicagót.

1984-ben ECM New Series néven elindította a kiadó kortárs- és klasszikus zenei ágát is, amelynél olyan zenészeknek jelentek meg lemezeik, mint Kurtág György, Arvo Pärt, Alfred Schnittke, Giya Kancheli, Heinz Holliger, Meredith Monk, Gavin Bryars, Steve Reich és John Adams, vagy az előadóművészek közül Kim Kashkashian, a The Hilliard Ensemble (beleértve a Jan Garbarekkel készül "Officium" produkcióját is), Gidon Kremer, Thomas Demenga, Schiff András, Heinz Holliger, a Keller Quartet, Dennis Russell Davies, Bruno Ganz és Jean-Luc Godard.

1990-ben társrendezője volt a Max Frisch elbeszéléséből készült Holozän című filmnek, amely a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon különdíjat kapott. Több zenével kapcsolatos film elkészítésében is részt vett.

Kitüntetések

1986-ban megkapta a Német Zenekritikusok díját, majd ezt követték a "Grand Prix du Disque" (Franciaország), az Edison-díj (Hollandia), majd a Grammy-díj. 1998-ban megkapta München város zenei díját. 1999-ben a svéd király rendkívül rangos kitüntetését, a Polar-díjat kapta meg, valamint az észt köztársasági elnök Szűz Mária Országa érdemkeresztjét. 2001-ben Manfred Eicher a norvég királytól kapott Királyi Érdemrendet.

2000-ben a Brightoni Egyetem a kortárs zene területén végzett kiemelkedő munkájáért tiszteletbeli professzorává választotta. 2002-ben az év klasszikus zenei producereként Grammy-díjat kapott, és 2002-ben, valamint 2003-ban ugyanezzel a díjjal tüntették ki.

További információk

  • Az ECM honlapja

Jegyzetek

  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Nemzetközi katalógusok
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap