Mel Tillis

Mel Tillis
Életrajzi adatok
Születési névLonnie Melvin Tillis
BecenévMel
Született1932. augusztus 8.[1][2][3][4][5]
Elhunyt2017. november 19. (85 évesen)[2][3][4][5]
Ocala[2]
HázastársaJulia Ann Edwards
Doris Yvonne Duckworth
GyermekeiPam Tillis
Iskolái
  • Floridai Egyetem
  • Pahokee High School
Pályafutás
Műfajokcountry
Hangszerénekhang
Díjak
  • National Medal of Arts (2012)
  • Florida Artists Hall of Fame
  • Nashville Songwriters Hall of Fame (1976)
Tevékenység
  • énekes-dalszerző
  • énekes
  • dalszerző
  • zeneszerző
  • színész
  • music publicist
  • zenész
KiadókColumbia Records
Mel Tillis weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mel Tillis témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mel Tillis (Dover vagy Tampa, 1932. augusztus 8. – Ocala, 2017. november 19.) amerikai countryénekes, filmszínész. Legismertebb dala a Good Woman Blues. Színészként a The Cannonball Run (1981), a Grosse Pointe Blank (1997) és az Every What Way But Loose (1978) című filmekből a legismertebb. 1958 és 1989 között mintegy 80 slágere volt, például az I Ain't Never, a Good Woman Blues vagy a Coca Cola Cowboy.

A Top Country Songs 1944-2005 listán az 1970-es évek hatodik legsikeresebb előadójaként szerepel. Több mint hat évtizedes karrierje során több mint 40 nagylemezt adott ki, és körülbelül 1000 dalt írt. Dadogott, amit éneklése közben nem lehetett észrevenni.

Pályakép

Mel Tillis a floridai Pahokee-ban nőtt fel. Három évesen dadogni kezdett − vélhetően maláriás fertőzés miatt. Fogyatékossága egész életében elkísérte, sőt a védjegyévé vált. 1984-ben megjelent önéletrajzának Stutterin' Boy-nak (A dadogós srác) címet adta. Egy szakácskönyve is megjelent: Mel's A-Cookin' címmel.

Fiatalon gitározni és hegedülni tanult. Dobolt az iskolai zenekarban. Bár rendkívül tehetséges zenésznek indult, először a futballista karrier jobban vonzotta.

Beszédhibája miatt kudarcot vallott kísérlete, hogy az amerikai légierőnél pilótaképzést kapjon. Mégis a légierőnél maradt, és a japán Okinaván teljesítette katonai szolgálatát.

1956-ban megjelent Nashville-ben néhány saját magaáltal írt dal, de kezdetben nem tudta megvetni a lábát az ottani country piacon, ezért visszatért Floridába. 1957-ben aztán a Webb Pierce az I'm Tired című dalával a harmadik helyre került a country listákon. Nashville-be költözött várandós feleségével. Lemezszerződést kapott a Columbia Recordstól. A Webb Pierce B-oldalas dala, a Honky Tonk Song (amelyet ő komponált), a lemezlista első helyre került. A következő években többször is county slágereivel tündökölt. Más sztárok, mint például George Morgan és Ray Price szintén sikeresek voltak Mel Tillis a dalaival.

1966-ban Tillis átment a Kapp Recordshoz, ahol többször is be tudott törni a legjobb 20 szám közé. Írt egy maradandó klasszikust, a Ruby, Don't Take Your Love To Town című dalt, amely először 1967-ben jelent meg, és amellyel Kenny Rogers 1969-ben világsikert aratott.

Az 1970-es évek lett a legsikeresebb évtizede.

Több filmben is szerepelt. 1976-ban bekerült a Nashville Songwriters Hall of Fame-be.

Az 1980-as években sikerei fokozatosan csökkentek. Utolsó No.1. slágere 1981-ben volt (Southern Rains). Ugyanebben az évben felvett egy duett nagylemezt Nancy Sinatrával. Utolsó albuma, a You Ain't Gonna Believe This 2010-ben jelent meg. Az 1990-es évek elejétől lánya, Pam Tillis folytatta sikerét.

1998-ban a Stuttering Foundation of America tiszteletbeli elnöke lett.

Lemezválogatás

  • 1957: Webb Pierce az I'm Tired
  • 1957: Honky Tonk Song
  • 1962: Heart Over Mind
  • 1966: Stateside
  • 1967: Life Turned Her That Way
  • 1967: Mr. Mel
  • 1968: Let Me Talk to You
  • 1968: Something Special
  • 1969: Who’s Julie
  • 1969: Mel Tillis Sings Old Faithful
  • 1970: She’ll Be Hanging ’Round Somewhere
  • 1970: One More Time
  • 1971: The Arms of a Fool
  • 1971: Live at the Sam Houston Coliseum
  • 1971: Living & Learning/Take My Hand
  • 1972: Would You Want The World to End?
  • 1972: I Ain’t Never/Neon Rose
  • 1973: Mel Tillis & The Statesiders on Stage
  • 1973: Sawmill
  • 1974: Let’s Go All the Way Tonight
  • 1974: Stomp Them Grapes
  • 1975: Best Way I Know How
  • 1975: M-M-Mel
  • 1976: Love Revival
  • 1977: Heart Healer
  • 1977: Love’s Troubled Waters
  • 1978: I Believe In You
  • 1979: Are You Sincere
  • 1979: Mr. Entertainer
  • 1979: Me And Peppe
  • 1980: Your Body Is an Outlaw
  • 1980: Southern Rain
  • 1981: Mel & Nancy
  • 1982: It’s a Long Way to Daytona

Filmek

  • Mel Tillis az IMDb-n

Díjak

  • 2012: National Medal of Arts
  • Florida Artists Hall of Fame
  • Country Music Hall of Fame
  • 1976: Nashville Songwriters Hall of Fame

Jegyzetek

  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b c d Bill Friskics-Warren: Mel Tillis, Country Star Known for His Songs and His Stutter, Dies at 85 (angol nyelven), 2017. november 19. (Hozzáférés: 2017. november 20.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ Freebase-adatdump. Google

Források

  • https://www.countrymusichalloffame.org/hall-of-fame/mel-tillis
  • https://www.last.fm/search?q=Mel+Tillis
  • https://www.obalkyknih.cz/view_auth?auth_id=xx0196117

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mel Tillis című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Nemzetközi katalógusok