Németvölgyi temető

Németvölgyi temető
A temető részlete 1940-ben
A temető részlete 1940-ben
Közigazgatás
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest
VárosrészBudapest XII. kerülete
Létrejötte1885. november 12.
Megszűnése1912. december 31. (elbontása: 1963)
Híres halottakA megszűnt Németvölgyi temetőben eltemetett személyek
Földrajzi adatok
Területe22.524 négyszögöl = kb. 80.861 m²
Elhelyezkedése
Németvölgyi temető (Budapest)
Németvölgyi temető
Németvölgyi temető
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 19° 01′ 17″47.48922, 19.0214347.489220°N 19.021430°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 19° 01′ 17″47.48922, 19.0214347.489220°N 19.021430°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Németvölgyi temető témájú médiaállományokat.

A Németvölgyi temető egy mára már megszűnt budapesti temetkezési létesítmény.

Története

A Tabáni és a Németvölgyi temető régi térképen
A Tabáni és a Németvölgyi temető mai műholdképre vetítve

A Németvölgyi temetőt 1885. november 15-én[1] nyitották meg a nagyrészt betelt Tabáni temető közelében. 1885 és 1894 között ez a temető volt a legnagyobb budai sírkert[2] (22.524 négyszögöl).[1] Státusza az 1894-ben megnyitott Farkasréti temető következtében változott meg.[2] A Németvölgyi temetőt mindössze 27 éven át használták, 1912-re betelt. 1912. december 31-én zárták be. Működési ideje alatt az okiratok szerint 16 855 embert temettek el benne.[1]

A temetőt bezárása után közvetlenül nem számolták fel, sőt, Budapest ostroma idején (1944–1945) rövid időre ismét használatba vették.[2] Ezenkívül temetkeztek a már meglévő családi sírboltokba is.[3] 1939-ben ide szállították a Tabáni temető és az ugyancsak felszámolt Vízivárosi temető jelentősebb síremlékeit is, és ezekből különálló sírkert-részt alakítottak ki. A síremlékek egy része a második világháborúban, más része időjárási körülmények miatt később megrongálódott, ezek egy csoportját 1959-ben kijavították.[4]

A Németvölgyi temető mégsem maradhatott fenn bezárt dísztemetőként. Sorsát az 1984-ben kialakított Gesztenyés-kert nevezetű park kialakítási terve pecsételte meg.

„Budapest Főváros Tanácsa 1963. január 23-i ülésén úgy határozott, hogy a Vízivárosi és a Tabáni–krisztinavárosi temetőből – azok megszűnése után – a Németvölgyi temető erre a célra létesített emlékkertjében, bekerítve, csak az 1848–49-es szabadságharcosok sírja maradjon meg, a többi neves halottat a Mező Imre (korábban Fiumei, s ma ismét az; ismertebb nevén Kerepesi) úti temetőbe, a létesítendő Nemzeti Panteonba szállítsák, külön-külön sírokban helyezzék el őket, síremlékeiket pedig állítsák fel. Sajnos azonban nem az történt, amit a tanács elhatározott. Az 1848–49-es hősök ugyanis nem maradtak bekerítve a helyükön, és nem gondozták a sírjukat, hanem feliben-harmadában, szakszerűtlenül, szükségmegoldásokkal kikotortatták őket onnan, és földi maradványaikat áttelepítették a Kerepesi temetőbe.”[5]

A többi síremléket ekkor (1963)[6] kivétel nélkül felszámolták.

A temető helyén ma a Gesztenyéskerten kívül a MOM Kulturális Központ, a Kongresszusi Központ, a Novotel Budapest City, és a MOM Sport Uszoda és Sportközpont és a Larus Étterem és Rendezvényközpont osztozik.[7]

Lásd még: A megszűnt Németvölgyi temetőben eltemetett személyek (kategórialap)

A sírkövek sorsa

A kerepesi temetőbe át nem szállított sírkövek sorsa nem teljesen ismert a temető felszámolása után. Kácsor László természetbúvár-író A folyók élni akarnak című, 1990-ben megjelent könyvében beszámolt arról, hogy az 1960-as években a magyar vízépítő mérnökök a temető sírköveivel erősítették meg a Gellért-rakpartot. (Az eset mindenesetre nem lenne egyedi, hiszen például Vácott is felszámolt régi temetők anyagával töltötték fel a korzó déli részét.) A könyvben szerepelt egy fekete-fehér fénykép is egy ilyen sírkőről, amelyet annak idején a szerző lefényképezett.

2013-ban egy, a témakörrel foglalkozó kutató, Szávoszt-Vass Dániel felkereste az akkor már 85 éves Kácsort kifaggatni a történetről. Az idős író állítása szerint hévízforrások kutatása közben, az úgynevezett az Ínség-szikla közelében találkozott egy darushajóval, amely éppen új kőszórást öntött a rakpart rézsűje tövébe. Kácsor úgy emlékezett, hogy a kövek számos gótbetűs német sírkő, márványkeresztek és obeliszkek töredékei voltak. Ekkor készítette az 1990-ben megjelent könyvében szereplő fényképet.[6]

Az elbeszélt történetet megerősíteni látszik, hogy 2017-ben Vincze Miklós, a 24.hu munkatársa alacsony Duna-állás idején több régi, német nyelvű sírköveket fedezett fel a rakpart Petőfi híd közelében fekvő részén. Kósa Erzsébet ugyanebben az évben ugyancsak a Petőfi híd közelében talált rá egy 1957-es sírtáblára.[5] 2018-ban ismét Tóth Balázs és az Index.hu adott hírt hasonló leletről.[8]

A szomszédos izraelita temető

Érdekesség, hogy a temető mellett álló – ugyancsak lezárt – Csörsz utcai izraelita temetőt nem számolták fel, ez napjainkban is megtekinthető.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Fehér Jolán Antónia, i. m., 79. o.
  2. ↑ a b c https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/
  3. ↑ Krecsányi Ignác gyászjelentése
  4. ↑ Budapest lexikon, i. m., L–Z, 183. o.
  5. ↑ a b https://24.hu/kultura/2017/07/22/otven-eve-egy-megszunt-budai-temeto-sirkoveit-szortak-szet-a-budai-rakparton/
  6. ↑ a b https://dunaiszigetek.blogspot.com/2013/02/felszamolt-svab-temeto-sirkovei.html
  7. ↑ Archivált másolat. [2022. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
  8. ↑ https://index.hu/techtud/2018/10/26/elobukkantak_a_sirkovek_a_petofi_hid_labanal/

Források

  • Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története, Budapest, 1933
  • Budapest lexikon I–II. Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6409-2  
  • https://welovebudapest.com/cikk/2021/4/8/budapest-temetok-a-talpunk-alatt-reg-bezart-temetok-melyekre-budapest-epult Archiválva 2022. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/

Kapcsolódó szócikkek

  • Budapest Budapest-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap