Nílusi sügérek

Nílusi sügérek
Evolúciós időszak: oligocénholocén
PreꞒ
Є
O
S
D
C
P
J
K
[1]
Nílusi sügér (Lates niloticus)
Nílusi sügér (Lates niloticus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Latidae
Nem: Lates
G. Cuvier, 1828
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nílusi sügérek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi sügérek témájú kategóriát.

A képen látható nílusi sügér 140 kg tömegű és 180 cm hosszú

A nílusi sügérek (Lates) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a Latidae családjába tartozó nem. A névadó típusfaj nílusi sügér korábban olyan nagy tiszteletnek örvendett, hogy az ókori Egyiptomban szent állatnak tartották és bebalzsamozták.

Előfordulásuk

A Lates fajok egyaránt megélnek az édesvízben és a sósvízben is. A sósvízi fajok az Indiai- és Nyugat-Csendes-óceánban találhatók meg, míg az édesvízi fajok Afrika folyóiban és tavaiban élnek. Egyes fajok a Nagy-hasadékvölgy endemikus élőlényei. A nílusi sügér (Lates niloticus) az afrikai Viktória-tóban és a Turkana-tóban inváziós fajnak számít. Ezek a halak fontos szerepet játszanak a népélelmezésben, valamint a sporthorgászok is szívesen fogják őket.

Az ókori sügérkultusz miatt az egyiptomi Isnā városát Nagy Sándor Latopolisznak nevezte, melyet a nílusi sügérnek adott Lates-névből képeztek és már a római hódoltság idejétől fogva használt volt. Az Isnā környékén folytatott ásatások alkalmával a várostól keletre elterülő romok közt több sügérmúmiát is feltártak. A balzsamozásuk módjából az állapítható meg, hogy a nílusi sügért nemcsak a régebbi dinasztiák idejében tisztelték, hanem a görög-római hódoltság ideje alatt is. A sügérmúmiák közt még összezsugorodott állapotban is akadnak nagyok, melyek 20–50 centiméteresek.[2]

Megjelenésük

E halak fajtól függően 30-200 centiméter hosszúak, a legnagyobbak elérik a 200 kilogrammos súlyt is. Az állatoknak a háta magas, hátúszójukat egy bevágás csaknem kettéosztja. Testük pikkelyes és aránylag nagy halpénzek fedik.

Életmódjuk

A Lates-fajok sokféle élőhelyen megélnek. Általában ragadozó életmódot folytatnak, gerinctelenekkel és kisebb halakkal táplálkoznak, de fiatalabb példányaik a növényi eredetű táplálékot is hasznosítják. Jellemzően gyorsan növekednek és megfelelő körülmények között gyorsan szaporodnak.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 9 faj tartozik:

  • Tanganyika sügér (Lates angustifrons) Boulenger, 1906
  • Barramundi (Lates calcarifer) (Bloch, 1790)
  • Japán sügér (Lates japonicus) Katayama & Taki, 1984
  • Rudolf sügér (Lates longispinis) Worthington, 1932
  • Albert sügér (Lates macrophthalmus) Worthington, 1929
  • Nagyszemű sügér (Lates mariae) Steindachner, 1909
  • Villásfarkú sügér (Lates microlepis) Boulenger, 1898
  • Nílusi sügér (Lates niloticus) (Linnaeus, 1758) - típusfaj
  • Karcsúsügér (Lates stappersii) (Boulenger, 1914)

Galéria

Japán sügér a Himeji Akváriumból
Barramundi fotó Siam Centre, Bangkokból
Szeletelt nílusi sügér darabok a halpiacon

Jegyzetek

  1. Murray, A.M., Attia, Y.S. A new species of Lates (Teleostei: Perciformes) from the Lower Oligocene of Egypt , Journal of Vertebrate Paleontology, 2004, 24(2):299–308
  2. Alfred Brehm: Nílusi sügérek (Lates Cuv.) (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2012. január 8.)

További információk

  • A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  • Scientific Names where Genus Equals Lates. fishbase.org. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  • Lates. NCBI taxonomy browser. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  • Lates. ADW Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  • Lates Cuvier & Valenciennes, 1828. WoRMS World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  • Lates. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
Taxonazonosítók
  • Halak A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap