Nagycímer

A nagycímer (németül: großes Wappen) elsősorban egy ország azon címere, mely a fő tartományokon vagy családi címereken kívül külön egyéb címereket is tartalmaz, melyek az ország vagy a család fennhatósága alá tartoznak. Tartalmazza minden ténylegesen birtokolt terület címerét és az összes igénycímert.

A nagycímer tehát egy ország teljes címere, mely az összes mezőt tartalmazza. A főpajzson kívül általában nemcsak egy boglárpajzsot tartalmaz, hanem további kispajzsokat is. A nagycímer kialakítását és használatát a legtöbb országban külön szabályozzák. Általában csak az ország uralkodója használja, de ő is csak úgy, mint az ország feje. A nagycímer alkalmazása ritka, csak a kivételesen ünnepélyes helyeken és alkalmakkor használják, amikor a külvilág felé szükség van az ország tényleges és történelmi jelentőségének kifejezésére. A nagycímer egyfajta csoportkép (tabló), mely megmutatja, hogy az ország milyen birtokokkal rendelkezik.

Irodalom

Kumorovitz L. Bernát: A magyar középcímer és nagycímer kialakulása (1965)

Források

Ivánfi Ede: A Magyar Birodalom vagy Magyarország s részeinek címerei, Maecenas Kiadó, 1989
Bertényi Iván: Új magyar címertan. Budapest, 1998.
Bertényi Iván: Államcímerünk pajzson kívüli alkotó elemei, d18wh0wf8v71m4.cloudfront.net
Dömötörfi Tibor: A magyar címer és zászló útja, tankonyvtar.hu