O-pang palota

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
O-pang (Epang) palota
阿房宮
A-fang (Afang) palota
Az O-pang (Epang) palota elképzelt formája egy későbbi festményen
Az O-pang (Epang) palota elképzelt formája egy későbbi festményen
TelepülésWeiyang District
Építési adatok
Építés évei. e. 212
Rekonstrukciók évei1961, 1994, 2002-2004
Lebontás évei. e. 206
Lebontás okaA fővárossal együtt felgyújtották.
Hasznosítása
Felhasználási területrégészeti lelőhely
TulajdonosCsin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi)
Alapadatok
Alaprajztéglalap
Hosszúsága693 m
Szélessége116,5 m
Elhelyezkedése
O-pang (Epang) palota 阿房宮 (Kína)
O-pang (Epang) palota 阿房宮
O-pang (Epang) palota
阿房宮
Pozíció Kína térképén
é. sz. 34° 15′ 50″, k. h. 108° 48′ 35″34.263888888889, 108.8097222222234.263889°N 108.809722°EKoordináták: é. sz. 34° 15′ 50″, k. h. 108° 48′ 35″34.263888888889, 108.8097222222234.263889°N 108.809722°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz O-pang (Epang) palota
阿房宮
témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az O-pang (Epang) palota (hagyományos kínai: 阿房宮; egyszerűsített kínai: 阿房宫; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Ēpánggōng) a Csin (Qin)-dinasztia első császárnak, Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi)nek a központi, fényűző palotája, melynek építése i. e. 212-ben kezdődött meg az akkori fővárosban, Hszienjang (Xianyang)ban 咸陽 (a mai Hszi'an (Xi'an) helyén, Senhszi (Shaanxi) tartományban. Építése valójában sohasem fejeződött be, a Csin (Qin)-dinasztia bukását követően, i. e. 206 januárjában a fővárossal együtt felgyújtották és megsemmisült.

Az épület története

Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) Kína egyesítését követően saját állama, Csin (Qin) fővárosát, Hszienjang (Xianyang)ot tette meg az új birodalom központjává.[1] Az első császár volt a kínai történelem egyik legszenvedélyesebb építtetője. Ha csekély maradványoktól eltekintve nem is maradtak fenn az ő idejében készült eredeti épületek, a kínai történeti művekben részletes leírások olvashatók létesítményeiről.[2] Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) állítólag mintegy 700 palotát építtetett, ebből 270-et a fővárosba, illetve a főváros közvetlen szomszédságába. Az épületek között megtalálhatók voltak az általa meghódított fejedelemségek uralkodói palotáinak mása is.[3] A bekebelezett államokból mintegy 120 ezer arisztokrata családot költöztetett át a birodalmi fővárosba, akiknek ezek a paloták lettek az új lakóhelyeik.[4]

Valamennyi épület közül, a császár központi palotája lett volna a leghatalmasabb és legpompásabb. Az építési munkálatok két évvel a császár halála előtt i. e. 212-ben kezdődtek el, a Vej (Wei)-folyótól délre elterülő egyik parkban, ahol 700 000 közmukára kényszerített ember dolgozott. A nagy történetíró, Sze-ma Csien (Sima Qian) szerint a palota kelet-nyugati irányban 500 lépés (pu (bu) 步), vagyis 693 m hosszú, észak-déli irányban pedig 50 öl (csang (zhang) 丈), vagyis 116,5 m széles volt, és akár 10 000 embert is képes volt befogadni. A többszintes palota tehát összesen 80 700 m² alapterületű volt, amelyet egy 1200 m hosszú, 450 m széles és 8 m magas döngölt földfal vett körül.[5]

A második császár, Csin Er Si Huang-ti (Qin Er Shi Huangdi) is innen kormányozta a felkelésekkel sújtott, a széthullás szélére sodródott birodalmat az i. e. 210 és i. e. 207 közötti három esztendőben, de a palota építése sohasem fejeződött be. Az i. e. 208-ban kirobbant felkelés okának hátterében éppen az állt, hogy a második császár felgyorsíttatta az O-pang (Epang) palota és apja Li-hegyi temetkezési kertjének munkálatait, ami így elviselhetetlen terhet rótt a közmunkára kényszerített parasztság körében.[6]. Az első császár sírkomplexuma ugyan teljesen elkészült, de a palotát csak nem sikerült befejezni. A nagy történetíró szerint az építésre egyre nagyobb számba verbuvált közmunkások ellátásának érdekében olyan intézkedést hozott az udvar, hogy „a fővárostól mintegy 150 km sugarú körben a parasztoknak megtiltották, hogy elfogyasszák a saját gabonájukat.”[7]

A második császár halálakor, annak unokaöccse, Ce-jing (Ziying) foglalta el a trónt i. e. 207 októberében, de uralkodása 46. napján megadta magát a fővárost elfoglaló Liu Pang (Liu Bang) 劉邦 tábornoknak, aki majd i. e. 202-ben Han néven megalapítja saját dinasztiáját. Liu Pang (Liu Bang) ugyan megkímélte a fiatal császár életét, és a fővárosban sem tett kárt, de tábornok társa, Hsziang Jü (Xiang Yu) 項羽 , amikor seregeivel i. e. 206 januárjába betört a fővárosba, kivégeztette az uralkodót és porig égette a várost, annak összes épületével együtt.[m 1] A történeti dokumentumok szerint a főváros nem kevesebb mint három hónapon át lángolt.[8]

A palota ma

1961-ben Hszi'an (Xi'an) városától nyugatra, mintegy 15 km távolságra megtalálták és feltárták az egykori palota maradványait, amelyet leginkább csak a döngölt földből készült teraszalap jelentett. A területet még ebben az évben nemzeti műemlékvédelem alá helyezték. Az első, tudományos igényű, modern régészeti vizsgálatokra 1994 novemberében és decemberében került sor. A kiterjesztett, szélesebb körű feltárások és a vizsgálatok tovább folytatódtak 2002 októbere és 2004 decembere között, melynek során a kínai régészek mintegy 3000 m² nagyságú terület vizsgáltak meg. Számos, a Csin (Qin) és a Han-korból származó tárgyi lelet is előkerült, például kerámia cserepek, de nem találták nyomait a történeti forrásokban leírt hatalmas tűzvésznek, amely állítólag a főváros és a palota pusztulását is okozta.[9]

Ma egy turistalátványosságként működő témapark található az eredeti palota közelében, ahol megtekinthető a palotakomplexum rekonstruált változata is. A Hszi'an (Xi'an)tól autóbusszal megközelíthető témaparkba a belépőjegy 30 RMB-ba (5 USD) kerül, hétfőtől szombatig 9 és 18 óra között látogatható.[m 2]

A palota nevének kiejtése

A palota nevének két írásjegyének, 阿房 hagyományos kiejtésének átírása (pinjin (pinyin)ben): ēpáng. Azonban a két írásjegy mindegyikének létezik modern hangalakja is, melynek átírása (pinjin (pinyin)ben): āfáng. Ezért esetenként felbukkan a palota neve Afang vagy magyar népszerű átírásban: A-fang formában is.

Megjegyzések

  1. A 2000-es évek elején azonban olyan tudományos vélemények is születtek, amelyek régészeti bizonyítékokra és filológiai vizsgálatokra hivatkozva azt állítják, hogy Hsziang Jü (Xiang Yu) egyáltalán nem pusztíttatta el a Csi (Qin) fővárost és az O-pang (Epang) palotát.lásd: 项羽没烧过阿房宫 (kínai nyelven). [2013. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  2. Lásd E-Pang palace (angol nyelven). China Daily USA. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 16.)

Hivatkozások

  1. Paludan 2009  20. o.
  2. Thilo 1985  68. o.
  3. Thilo 1985  68. o.
  4. Paludan 2009  20. o.
  5. Sanft 2008 174. o.
  6. Ciarla 2005 216. o.
  7. Ciarla 2005 272. o.
  8. Paludan 2009  27. o.
  9. Sanft 2008 173. o.

Források

  • Bodde 2008: Derk Bodde. "The State and Empire of Ch'in". In The Camdridge History of China. Denis Twitchett és John K. Fairbank (szek.) Vol. I. The Ch'in and Han Empres, 221 B.C.-A.D. 220. Cambridge University Press 2008, pp. 20–102.
  • Ciarla 2005: Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. ISBN 963 369 273 3
  • Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5
  • Sanft 2008: Charles Sanft. "The Construction and Deconstruction of Epanggong: Notes from the Crossroads of History and Poetry" Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. Oriens Extremus, 2008/47. pp. 160–176.
  • Thilo 1985: Thomas Thilo. Hagyományos kínai építészet. Budapest, Corvina Kiadó 1985. ISBN 963 13 1172 4

Kapcsolódó szócikkek

  • ókor Ókorportál
  • Kína Kína-portál