Orrszarvúfélék
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen | ||||||||||||||||||||||
 A család 6 recens faja | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Az öt élő faj elterjedési területe ma és a közelmúltban | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Orrszarvúfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Orrszarvúfélék témájú médiaállományokat és Orrszarvúfélék témájú kategóriát. |
Az orrszarvúfélék vagy régies kifejezéssel rinocéroszok (Rhinocerotidae) öt ma élő nagy testű, afrikai vagy ázsiai páratlanujjú patás fajt tömörítő rendszertani család.
A növényevő orrszarvúk jellemzője a nagy méret, a homlok közepén fejlődő egy vagy két kisebb-nagyobb szaruképződmény („szarv”), az 1,5–5 centiméteres vastagságú, kemény bőr valamint a kiváló hallással és szaglással párosuló viszonylag gyenge látás. Elsősorban ez utóbbi tulajdonságuknak tudható be agresszív viselkedésük – az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) például több emberrel végez évente Nepálban és Indiában, mint a tigrisek vagy a leopárdok.
Az egyedek átlagosan 40 évig élnek, és meglehetősen lassan szaporodnak. Emiatt az összes fajt – főleg a jávai és a szumátrai orrszarvút és különösen a vadon valószínűleg kihalt északi szélesszájú orrszarvút – súlyos veszély fenyegeti, mivel élőhelyük pusztul, és sok helyen a presztízsjavak közé sorolt, gyógyító erejűnek gondolt szarvaik miatt a mai napig illegálisan vadásszák őket.
Elnevezések
A két afrikai faj, a szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) és a keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) közkeletű elnevezései – fehér és fekete – nyelvi tévedésen alapulnak. Mindkettő egyedei a szürkés, esetleg vörösesbarna különböző árnyalatait „viselik”, túlnyomórészt az élőhelyükön lévő talaj színe függvényében, ahonnan magukra szedik a port vagy sarat. A dél-afrikai búr telepesek holland nyelven „széles”-nek (wijd) nevezték a szélesszájúakat, amit az angol telepesek fehérnek (white) értelmeztek. A keskenyszájú fajta megkülönböztetésképpen kapta a fekete nevet. (A szélesszájú inkább a füvet legeli, a keskenyszájú főleg a bokrokról szedi össze táplálékát.) Érdekes, hogy a búroknak a holland nyelvből kialakult mai afrikaans nyelvébe is bekerült ez e téves megkülönböztetés, és már ők is elsősorban fehérnek (wit) és feketének (swart) nevezik a két fajt.
Az orrszarvúfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.
Kifejlődésük
Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak le a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálat szerint a modern orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét.[1][2] A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei nagyjából a miocén kor idején kezdtek elterjedni Ázsiából.[3]
Rendszerezés
A családba az alábbi alcsaládok, nemzetségek és nemek tartoznak. A nemek többsége kihalt, manapság csak 4 nem és 5 faj létezik:[4]
- Aceratheriinae
- Aceratheriini
- †Aceratherium 33,9–3,4 Ma - kora oligocén - középső pliocén
- †Acerorhinus 13,6–7,0 Ma - miocén
- †Alicornops 13,7–5,33 Ma - miocén
- †Aphelops 20,430–5,330 Ma - kora miocén - kora pliocén
- †Plesiaceratherium 20,0–11.6 Ma - kora és középső miocén
- Chilotheriini
- †Chilotherium 13,7–3,4 Ma - középső miocén - középső pliocén
- †Floridaceras 20,43–16,3 Ma - kora és középső miocén
- †Peraceras 20,6–10,3 Ma - kora és középső miocén
- †Shansirhinus
- Aceratheriini
- Rhinocerotinae
- †Chilotheridium 23,03–11,610 Ma - kora és középső miocén
- †Dromoceratherium 15,97–7,25 Ma - középső miocén
- †Hoploaceratherium 16,9–16,0 Ma - középső miocén
- †Mesaceratherium
- †Proaceratherium 16,9–16,0 Ma - középső miocén
- †Sinorhinus
- †Subchilotherium
- Teleoceratini
- †Aprotodon 28,4–5,330 Ma - középső oligocén - kora pliocén
- †Brachydiceratherium
- †Brachypodella
- †Brachypotherium 20,0–5,33 Ma - kora miocén - kora pliocén
- †Diaceratherium 28,4–16,0 Ma - középső oligocén - középső miocén
- †Prosantorhinus 16,9–7,25 Ma - középső miocén
- †Shennongtherium
- †Teleoceras 16,9–4,9 Ma - középső miocén - kora pliocén
- Rhinocerotini 40,4–11,1 Ma - középső eocén - középső miocén
- †Gaindatherium 11,61–11,1 Ma - középső miocén
- †Punjabitherium
- Rhinoceros
- Dicerorhinini 5,330–0,011 Ma - késő miocén - késő pleisztocén
- †Coelodonta - késő pliocén - holocén
- Dicerorhinus 23,030–jelen
- †Dihoplus 11,610–1,810 Ma - középső miocén - kora pleisztocén
- †Lartetotherium 15,97–8,7 Ma - középső miocén
- †Stephanorhinus 9,7–0,126 Ma - középső miocén - pleisztocén
- Dicerotini 23,03–jelen
- tompaorrú orrszarvúak (Ceratotherium) késő miocén – jelen
- hegyesorrú orrszarvúak (Diceros) késő pliocén - jelen
- †Paradiceros 15,97–11,61 Ma - középső miocén
- Elasmotheriinae
- †Gulfoceras 23,030–20,430 Ma - kora miocén
- Diceratheriini
- †Diceratherium 33,9–11,610 Ma - kora oligocén - középső miocén
- †Subhyracodon 38,0–26,3 Ma - késő eocén - késő oligocén
- Elasmotheriini 20,0–0,126 Ma - kora miocén - pleisztocén
- †Aegyrcitherium késő pliocén - késő pleisztocén
- †Elasmotherium 3,6–0,126 Ma - középső pliocén - pleisztocén
- †Hispanotherium - szinonimák: Beliajevina, Huaqingtherium, Tesselodon, Caementodon, Begertherium 16.0–7.250 Ma - középső miocén
- †Meninatherium
- †Menoceras 23,03–16,3 Ma - kora és középső miocén
- †Parelasmotherium
- †Sinotherium 9,0–5,3 Ma - középső miocén - kora pliocén
- Iranotheriinae
- †Bugtirhinus 20,0–16,9 Ma - kora és középső miocén
- †Iranotherium - késő miocén
- †Kenyatherium
- †Ougandatherium 20,0–16,9 Ma - kora és középső miocén
- †Procoelodonta
- incertae sedis
- Trigonias - késő eocén
- Ningxiatherium
Jegyzetek
- ↑ Tougard, C. (2001). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes”. Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.
- ↑ Xu, Xiufeng (1996. november 1.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)”. Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.
- ↑ Lacombat, Frédéric. The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6. London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o. (2005. április 25.)
- ↑ Haraamo, Mikko: Mikko's Phylogeny Archive entry on "Rhinoceratidae", 2005. november 15. [2008. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 7.)
Források
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Antoine, P.O., Ducrocq, S., Marivaux, L., Chaimanee, Y., Crochet, J.Y., Jaeger, J.J., and Welcomme, J.L. 2003: Early Rhinocerotids (Mammalia, Perissodactyla) from South-Asia and a review of the Holarctic Paleogene Rhinocerotid record. Canadian journal of earth sciences, 40(3): 365–374.
- Tong, H. 2001: Rhinocerotids in China - systematics and material analysis. Geobios, 34: 585–591. doi:10.1016/S0016-6995(01)80071-1
- Na Duong (northern Vietnam) – an exceptional window into Eocene ecosystems from Southeast Asia Manuscript received 17.12.2013; revision accepted 19.01.2014 BSPG ISSN 1612-412X Epiaceratherium Abel 1910
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez az emlősökről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
