Pápai bullák listája

A pápai bullák listája, a római katolikus egyház mindenkori vezetői, a római pápák által kiadott pápai bullák nem teljes listája. Az alábbi táblázat a fontosabb bullákat tartalmazza a kiadás éve szerint.

A pápák bulláinak listája

Kiadás dátuma Bulla címe / fordítása Aláíró pápa Tartalma
1059 In nomine Domini
(Az Úr nevében...) 		II. Miklós Rögzíti, hogy a pápa választói csak a püspök-kardinálisok. [1]
1079 Libertas Ecclesiæ
(Az egyház szabadsága...) 		VII. Gergely
1079 Antiqua sanctorum patrum
(A szent atyák régi...) 		VII. Gergely A lyoni érseket Gallia prímásává teszi (Rouen, Tours és Sens egyházmegyék).
~1120 Sicut Iudæis
(Ahogy a zsidóknak) 		II. Kallixtusz Védelmet biztosít azoknak a zsidóknak, akik az első keresztes háborúban résztvevőktől szenvedtek el atrocitásokat.[2]
1136. július 7. Ex commisso nobis
(Megbízásunkból) 		II. Ince A magdeburgi érsekséget elválasztja a lengyel egyház többi részétől.
1139. március 29. Omne datum optimum II. Ince Jóváhagyja a templomos lovagrend alapítását.[3]
1144 Milites Templi
(A templom szolgái) 		II. Celesztin Klerikusi státuszt biztosít a templomos lovagoknak, és bátorít az ügyük érdekében való adakozásra.
1145 Militia Dei
(Az Isten katonái) 		III. Jenő Megengedi a templomos lovagoknak, hogy tizedet és temetési díjat szedjenek, és hogy a halottaikat saját temetőikbe temessék.[4]
1145. december 1. Quantum prædecessores (Amennyire az elődök) III. Jenő Felhívás a második keresztes hadjáratra.[5]
1155 Laudabiliter (Ez dicséretes) IV. Adorján Hatalmat ad II. Henrik angol királynak Írország felett.
1179 Manifestis probatum III. Sándor Elismeri I. Alfonz portugál királyt, mint a független Portugália királyságának első uralkodóját.[6]
1184 Ad abolendam (Hogy kiirtsassék...) III. Lucius Elítéli az eretnekséget, és felsorol néhány büntetést. Az eljárásokat a helyileg illetékes püspökökre bízza (episzkopális inkvizíció).[7]
1187. október 29. Audita tremendi (Borzasztónak hangzottak) VIII. Gergely Felhívás a harmadik keresztes hadjáratra.[8]
1192 Cum universi III. Celesztin Trondheimet és Yorkot érsekséggé tette, a további 10 egyházmegyét közvetlenül a Szentszék alá rendelte.[9]
1198 Post miserabile III. Ince Felhívás a negyedik keresztes hadjáratra.[10]
1199. március 25. Vergentis in senium III. Ince Ez a Viterbo városának címzett bulla az eretnekséget a felségáruláshoz hasonló módon rendeli büntetni.[11]
1205 Etsi non displaceat III. Ince A zsidókat gőgösséggel, keresztény rabszolgák tartásával, uzsorával és istenkáromlással vádolja. Büntetésképpen a Jézus Krisztus megfeszítésében vélelmezett szerepükért örök szolgaságot kíván nekik.
1213 Quia maior III. Ince Felhívás az ötödik keresztes hadjáratra.[12]
1216. december Religiosam vitam (A vallási élet) III. Honorius A Domonkos-rend alapítása.[13]
1218 In generali Concilio III. Honorius Végrehajtani rendeli a negyedik lateráni zsinatnak a zsidók számára megkülönböztető ruhaviseletet és egyházi tized fizetését előíró határozatát.[14]
1219 Super speculam III. Honorius Bezárta a jogi fakultásokat Párizsban és megtiltotta a magánjog tanulmányozását.[15]
1223. november 29. Solet annuere III. Honorius Jóváhagyja Assisi Szent Ferenc rendjének szabályzatát.[16]
1228 Fraternitatis tuæ IX. Gergely Eucharisztikus csoda az olasz Alatri városban.[17]
1230 Quo elongati IX. Gergely Kérdéseket oldott meg Assisi Szent Ferenc végrendeletével kapcsolatban.[18]
1231. április 13. Parens scientiarum (A tudományok anyja) IX. Gergely Garantálja a párizsi egyetem függetlenségét.
1232. február 8. Ille humani generis IX. Gergely Utasította a Domonkos-rend regensburgi tartományfőnökét, hogy alakítson inkvizíciós törvényszéket.[19]
1233. június 13. Vox Rama (Ráma hangja)[20] IX. Gergely Elítéli a németországi sátánista gyülekezeteket. Figyelmeztet, hogy a Sátán fekete macska, lúd, varangyos béka vagy vézna, sápadt ember formájában megjelenhet a sátánisták körében.[21]
1233; 1235 Etsi Iudæorum IX. Gergely A zsidókkal a keresztény országokban úgy kell bánni, mint ahogyan a keresztények kívánják, hogy kezeljék őket pogány földeken.[22]
1233 Licet ad capiendos IX. Gergely Irányelvek a dominikánusoknak az inkvizíció eretnekellenes eljárásaihoz.[23]
1234 Pietati proximum IX. Gergely A Német Lovagrend kulmi szabályzatának hitelesítése.[24]
1234 Rex pacificus IX. Gergely A "Liber Extra" – a pápai nyilatkozatok gyűjteményének – kihirdetése.
1235 Cum hora undecima (Amikor a tizenegyedik órában) IX. Gergely Az első bulla, mely felhatalmazza a pogány szerzeteseket, hogy prédikáljanak a pogány nemzeteknek. > [25]
1235 IX. Gergely Szent Erzsébet szentté avatásának bullája.[26]
1239 Si vera sunt (Ha ezek igazak) IX. Gergely Spanyolország és Franciaország elöljárói számára elrendeli, hogy a Talmudot és minden más zsidó könyvet istenkáromlás miatt el kell égetni.[27]
1244 Impia Iudaeorum perfidia IV. Ince Felhívás a Talmud elégetésére.
1245 Inter alia desiderabilia IV. Ince Vádak II. Sancho portugál király ellen.
1245. március 5. Dei Patris immensa (Isten, az Atya hatalmas ...) IV. Ince Összefoglalja a keresztény hit tanításait, és arra bátorítja a mongolokat, hogy keresztelkedjenek meg. [28]
1245. március 13. Cum non solum (Ha nem csak a...) IV. Ince Felhívja a mongolokat, hogy hagyjanak fel a keresztény és más népek elleni támadásokkal, és firtatja további szándékaikat. [29] Ince kifejezi békevágyát (de valószínűleg nincs tudomása arról, hogy a mongolok számára a béke egyet jelent a behódolással). [30]
1245. március végén Cum simus super IV. Ince Levél számos prelatúrához és a „keleti keresztényekhez” címezve, amely megerősíti a Római Egyház elsőségét és egyházi egységre ösztönöz. [31]
1247 Lacrimabilem Iudæorum IV. Ince A német főpapságnak címezve sürgeti a vérvád eljárások lezárását.[27]
1248. november 22. Viam agnoscere veritatis IV. Ince A mongol Baiju kánnak követségére adott válasz.[32]
1252. május 15. Ad exstirpanda (Hogy kiirtassék) IV. Ince Engedélyezi, hogy az Inkvizíció kínzással csikarjon ki vallomást az eretnekekből, a visszaeső eretnekek számára pedig jóváhagyja a máglyahalált.[33] Felhatalmazza az inkvizítorokat, hogy egymást bármikor és korlátlanul feloldozhassák, ami megoldotta a kihallgatáson való részvételük problémáját.[23]
1254. október 6. Quaerentes in agro IV. Ince Elismerte az oxfordi egyetemet és megerősítette szabadságait, ősi szokásait és jóváhagyott szabályzatát. [1]
1263 – 1264 Exsultavit cor nostrum (A szívünk örvendezett) IV. Orbán Levél Hülegü kánnak, amelyben megemlíti a kán (megbízólevél nélküli) követének érkezését, örömét fejezi ki annak hallatán, hogy a követ szerint a kán keresztény hitre akar térni, és azt ígéri, hogy a jeruzsálemi latin pátriárka útján tovább fog tájékozódni. [34]
1264 Transiturus IV. Orbán Általánossá teszi az Úrnapja ünnepet.
1264 ? IV. Orbán A fenyegető egyiptomi helyzetet tárgyalja, de nem említi a mongolokat. [35]
1267 Turbato corde IV. Kelemen Megakadályozza, hogy a keresztények zsidó vallásra térjenek át.[36]
1274 Ubi periculum (Ahol a veszély) X. Gergely A konklávét tette a pápaválasztás módszerévé; a gyors választás elősegítésére az idő előrehaladtával egyre szigorúbb megszorításokat szabott a bíborosoknak.
1288 Habet carissima filia IV. Miklós Levél a keresztény nőknek a mongol kán udvarába. [37]
1291 Gaudemus in Domino IV. Miklós Levél Argún ilhán harmadik feleségének, Bulughan Hatun, Öldzsejtü ilhán anyjának. [37]
1291 Pastoralis officii IV. Miklós Levél két fiatal mongol herceghez, amelyben arra bátorítja őket, hogy térjenek át a kereszténységre. [37]
1296. január 20. Redemptor mundi (A világ Megváltója) VIII. Bonifác Aragóniai Jakab sogorbi úrat kinevezték a Római Egyház zászlóvivőjének, kapitány-generálisának, admirálisának.
1296. február 25. Clericis laicos (Papság, világiak) VIII. Bonifác Kiközösíti a papság minden olyan tagját, akik Szentszék meghatalmazása nélkül világiaknak fizeti jövedelme bármely részét, vagy az egyház jövedelmét, és minden olyan uralkodót, aki ilyen kifizetést kap.[38]
1297 Super rege et regina VIII. Bonifác Aragóniai Jakabnak adományozta Szardínia és Korzika királyságát.
1299. június 27. Scimus fili (Tudjuk, fiam) VIII. Bonifác Törvénytelenné nyilvánítja Skócia I. Edvárd angol király általi megszállását.
1299 De sepulturis VIII. Bonifác Megtiltja, hogy a keresztesek a holttesteket feldarabolják és megfőzzék, hogy a hús leváljon a csontokról, hogy azokat aztán hazájukba visszavigyék eltemetni.[39]
1300. február 22. Antiquorum fida relatio VIII. Bonifác Feleleveníti a szentév intézményét, amelynek során bizonyos feltételek mellett bűnbocsánat nyerhető.
1302. november 18. Unam sanctam [40] VIII. Bonifác Kijelenti, hogy az egyházon kívül nincs üdvözülés és hogy az egyháznak egységesnek kell maradnia. [41] Kijelenti az egyház spirituális és világi hatalmát a világi politikai hatalom (adott esetben a francia király) felett. [42]
1307. november 22. Pastoralis præminentiæ V. Kelemen Rendeletek a templomos lovagok letartóztatására, és tulajdonaiknak elkobzására.
1307. július 23. Rex regnum V. Kelemen Hét ferencest jelöl pápai legátustként, hogy cselekedjenek Kínában. [43]
1308 Faciens misericordiam (Megadva a megbocsátást) V. Kelemen Elrendeli a vádemelést a templomos lovagok ellen.
1308. augusztus 12. Regnans in caelis (Az uralkodó a mennyben) V. Kelemen Összehívja a vienne-i zsinatot megvitatni a templomos lovagok ügyét.
1310. április 4. Alma mater (A tápláló anya) V. Kelemen Október 1-ig elhalasztja a vienne-i zsinat megnyitását, mert a templomos lovagok ügyének kivizsgálása még nem fejeződött be.
1312. március 22. Vox in excelso (Egy hang a magasból) V. Kelemen A templomos lovagok feloszlatása. Noha a pápai udvar és a zsinat nem talált elítélendőt a templomosok korábbi és jelen működésében, Fülöp világi bíróságainak döntését elismerik, és ezért a rendet feloszlatják.[44]
1312. május 2. Ad providam V. Kelemen A templomosok vagyonának nagy részét a johannitáknak adományozza.[45]
1312. május 6. Considerantes dudum V. Kelemen
1312. május 16. Nuper in concilio V. Kelemen A templomos vagyont a templomos lovagoknak juttatja.[46]
1312. december 18. Licet dudum V. Kelemen Felfüggeszti a templomos lovagok kiváltságait és megerősíti a vagyonuk felosztását.
1312. december 31. Dudum in generali Concilio V. Kelemen
1313. január 13. Licet pridem V. Kelemen
1317 Sane considerantes XXII. János
1318. április 1. Redemptor noster (A Megváltónk) XXII. János Visszavonta a mongol Ilhánok uradalmait, és Indiát a Kanbalig Pekingi érsekségtől, átvíve egy domonkos tartományba.
1323 Cum inter nonnullos XXII. János Az apostoli és krisztusi szegénység meghatározása. A spirituális ferencesek ellen. [47]
1329. március 27. In agro Dominico XXII. János Csak a kölni érsekség területén hirdették ki, ebben Eckhart 17 tételét tévesnek minősítette, további 11-et merésznek.[48]
1336 Benedictus Deus XII. Benedek A pápa elődjének nézeteivel ellentétes nézeteket kanonizál. [49]
1338 Exsultanti praecepimus XII. Benedek Egy levél a mongol Üzbeg kánnak és családjának, amiért földet adott a ferenceseknek, hogy templomot építetsenek. [37]
1338 Dudum ad notitiam XII. Benedek Egy levél a mongol Üzbeg kánnak követségeket ajánlva, és előzetesen megköszönve a misszionáriusoknak tett szívességeket. [37]
1348. szeptember 26. Quamvis perfidiam VI. Kelemen Megkísérli eloszlatni azt a híresztelést, hogy a pestisjárványt a zsidók okozzák a kutak megmérgezésével.
1350 Cum natura humana VI. Kelemen
1425 V. Márton A louvaini katolikus egyetem alapítása.
1435 Sicut dudum IV. Jenő Megtiltja a spanyol rabszolgakereskedőknek, hogy a fekete bennszülötteket rabszolgákká tegye Kanári-szigeteken.[50]
1439. július 6. Lætantur caeli IV. Jenő
1451. január 7. V. Miklós A Glasgow-i Egyetem alapítása.[51]
1452. június 18. Dum diversas V. Miklós Szabad kezet ad V. Alfonz portugál királynak, hogy örök rabszolgaságba vigye a muszlimokat és minden más pogányokat és hitetleneket.
1455. január 8. Romanus pontifex (a római pápa) V. Miklós Szentesíti a "Felfedezés kora" alatt felfedezett nem keresztény területek elfoglalását, és bátorítja a bennszülöttek leigázását.
1456. március 13. Inter cætera III. Kallixtusz Megerősítette a "Romanus Pontiflex" bullát, oda adományozta Krisztus Portugál Rendjének, és megszentelte az összes megszerzett és megszerzendő földeket.[52]
1456. június 20. Cum hiis superioribus annis (Mivel ezekben az utóbbi években) A címe "Bulla Turcorum" vagy másképpen III. Kallixtusz imabullájának is nevezték. III. Kallixtusz Bejelenti Konstantinápoly elestét, és felhívást tesz egy másik keresztes hadjárat érdekében a törökök ellen. Abban az időben amikor a török hadsereg már felsorakozott Nándorfehérvár, (Belgrád) ellen. Továbbá ima hadjáratot indít a törökök ellen. Elrendeli az összes ország templomaiban a harangozást a Nona és Vesperás között, tudniillik a Vesperásra harangozás előtt, de azt legalább egy félórával megelőző időpontban.
1470. április 19. Ineffabilis providentia (Kimondhatatlan gondviselés) II. Pál
1478. november 1. Exigit sinceræ devotionis IV. Szixtusz Felhatalmazta Ferdinándot és Izabellát, hogy nevezzenek ki olyan inkvizitorokat, akik létrehozzák a spanyol Inkvizíciót.[53]
1481. június 21. Æterni regis IV. Szixtusz Megerősíti Alcáçovas egyezményét.[54]
1484. december 5. Summis desiderantes (Minden sóvárgást) VIII. Ince Elítéli a boszorkányság és eretnekség állítólagos kitörését a Rajna völgyében, és felhatalmazza Heinrich Kramert és Jacob Sprengert, hogy inkvizitorként írtsák ki a boszorkányságot Németországban.
1493. május 4. Inter cætera (Többek között) VI. Sándor Az Újvilág felosztása Portugália és Spanyolország között.
1493. június 25. Piis fidelium VI. Sándor Felhatalmazza Spanyolországot, hogy az Újvilágba misszionáriusokat küldjön.
1513. december 19. Apostolici regiminis X. Leó A lélek halhatatlanságával kapcsolatban.
1514 Supernæ X. Leó Kinyilvánítja, hogy a bíborosok rangban közvetlenül a pápa alatt állnak, és megelőznek mindenki mást az egyházban.
1520. június 15. Exsurge Domine (Kelj föl, Uram) X. Leó Megparancsolja, hogy Luther Márton hatvan napon belül vonjon vissza 41 a pápa által hibásnak minősített állítást, amik Luther 95 hittételében illetve egyéb írásaiban szerepelnek.
1521. január 3. Decet Romanum pontificem (Úgy illik, hogy a Római Pápa) X. Leó Luther Márton kiközösítése.
1537. május 29. Sublimus Dei III. Pál Megtiltja az amerikai bennszülött indiánok leigázását.
1540. szeptember 27. Regimini militantis Ecclesiæ (A harcos egyház kormányzása) III. Pál Jóváhagyja a jezsuiták megalakulását maximum 60 rendtaggal (a létszámkorlátozást későbbi bullájában feloldotta.)[55]
1542 Licet ab initio
1543. március 14. Iniunctum nobis III. Pál
1550. július 21. Exposcit debitum III. Gyula Másodszor is és végleg jóváhagyják a jezsuiták működését.
1553. április 28. Divina disponente clementia III. Gyula Megalapítja a káld katolikus egyházat. Első pátriárkája Shimun VIII. Yohannan Sulaqat (Jukhannan Szulaqa).
1555. július 14. Cum nimis absurdum (Mivel ez abszurd) IV. Piusz A zsidókat vallási és gazdasági korlátok közé szorítja a pápai államban.
1559. február 15. Cum ex apostolatus officio IV. Piusz Megerősíti azt, hogy csak katolikusok választhatják meg a pápát.
1564. január 26. Benedictus Deus IV. Piusz Jóváhagyta a tridenti zsinat összes meghatározásait és rendeleteit.
1565. január 17. Æquum reputamus V. Piusz
1569 Consueverunt Romani pontifices V. Piusz
1570. február 25. Regnans in excelsis (Döntés a magasból) V. Piusz Eretneknek nyilvánítja I. Erzsébet angol királynőt és felmenti alattvalóit a neki tett hűségeskü alól.[56]
1570. július 14. Quo primum V. Piusz Leírja azt a módszert, hogyan újítsák meg a római szertartást. Kihirdeti V. Piusz pápa Misekönyvét, a tridenti szertartást. Az a szertartás, amely fel tud mutatni kétszáz év folytonosságot, megtarthatja saját hagyományú rítusát.[57]
1582. február 24. Inter gravissimas (Az egyik legfontosabb) XIII. Gergely a Gergely naptár megalkotása.
1586. január Caeli et terrae V. Szixtusz Elítélte a törvényszéki asztrológiát, hogy az babonán alapul.
1588. február 11. Immensa aeterni Dei V. Szixtusz Rögzítette a bíborosi kongregációkat. (A második vatikáni zsinatig volt érvényben.)
1653. május 31. Cum occasione X. Ince Kárhoztat öt janzenista ügyet.
1665 Ad sacram VII. Sándor
1692 Romanum decet pontificem XII. Ince Eltörölte a hivatali nepotizmust a kardinális között.
1713. szeptember 8. Unigenitus (Az egyszülött) XI. Kelemen Kárhoztatja a janzenizmust.
1738 In eminenti apostolatus specula (Az apostoli magas örtorny) XII. Kelemen Megtiltja a katolikusoknak, hogy szabadkőművesek legyenek.
1773 Dominus ac Redemptor noster (Urunk és Megváltónk) XIV. Kelemen Véglegesen és visszavonhatatlanul feloszlatta a Jézus Társaságot, a jezsuitákat.[58]
1814 Sollicitudo omnium ecclesiarum (Az összes egyház ellátását) VII. Piusz Újra alapítja a jezsuita rendet.
1824 Quod divina sapientia (Ez az isteni bölcsesség) XII. Leó Egyházi felügyelet alatt szervezi át a Pápai Államban az oktatást.
1850. szeptember 29. Universalis Ecclesiæ (Az egyetemes egyház) IX. Piusz Újraépíti a római katolikus hierarchiát Angliában.
1866. július 12. Reversurus (A visszatérő) IX. Piusz Kiterjeszti az örmény katolikus egyházra a nyugati egyház rendelkezéseit és a püspökök kinevezéseit.
1868. június 29. Æterni Patris (Az Örök Atya) IX. Piusz Az első vatikáni zsinat hirdetménye.
1869. október 12. Apostolicæ Sedis moderationi (Az Apostoli Szentszék szellemében) IX. Piusz Szabályozza a szankciók és fenntartások rendszerét a katolikus egyházban.
1871 Pastor æternus (Az örök pásztor) IX. Piusz Meghatározza a pápai tévedhetetlenséget.
1880. július 13. Dolemus inter alia (Többek között fájlaljuk) XIII. Leó Visszahelyezi a jezsuita rendet a Dominus ac Redemptor Noster előtti státuszába.[59]
1884. november 1. Omnipotens Deus (Mindenható Isten) XIII. Leó Elfogadja a spanyol Santiago de Compostela ereklyéjének hitelességét.
1896 Apostolicæ curæ (Apostoli elővigyázatossággal) XIII. Leó Katolikus szempontból elfogadhatatlannak nyilvánítja az összes anglikán egyházi rendet.[60]
1910 Quam singulari (Milyen különleges) IX. Piusz Azoknak a gyermekeknek, akik már rendelkeznek a logikus gondolkodás képességével (körülbelül hétéves kortól) meg kell engedni hogy gyónjanak és áldozzanak.[61]
1930 Ad Christi nomen XI. Piusz Létrehozta a Vijayapuram egyházmegyét.
1950. november 1. Munificentissimus Deus (Az isteni bőkezűség) XII. Piusz Meghatározza Mária mennybemenetelének dogmáját.
1961. december 25. Humanæ salutis (Az ember üdvössége) XIII. János A második vatikáni zsinatot összehívó bulla.
1965. november 18. Dei Verbum (Az Isten igéje) – az azonos című zsinati dogmatikai konstitúciót kihirdető bulla. VI. Pál
1983. január 6. Aperite portas Redemptori (Tárjátok ki a kapukat a Megváltó előtt) II. János Pál Rendkívüli szentévet hirdet a megváltás 1950. évfordulója alkalmából.[62]
1998. november 29. Incarnationis mysterium (A megtestesülés misztériuma) II. János Pál Meghirdeti a 2000. év nagy évfordulóját[63]
2015. április 11. Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) Ferenc pápa Az irgalmasság rendkívüli szentévét hirdeti meg.[64][65]

Megjegyzendő továbbá, hogy az In Coena Domini („Az Úr asztalánál”) című ismétlődő pápai bullát minden évben kiadták 1363 és 1770 között, kezdetben nagycsütörtökön, később húsvét hétfőjén.

Jegyzetek

  1. ↑ Ehler, Sidney, Morral 23. o.
  2. ↑ Carroll, James, Constantine's sword: the church and the Jews, (Houghton Mifflin Co, 2002), 269-270.
  3. ↑ Read, Piers Paul, The Templars: The Dramatic History of the Knights Templar, the Most Powerful Military Order of the Crusades, (Da Capo Press, 1999), 116.
  4. ↑ Burman, Edward, The Templars: Knights of God, (Traditions/Bear Company, 1986), 49.
  5. ↑ Madden, Thomas F., The new concise history of the Crusades, (Rowman & Littlefield, 2005), 52.
  6. ↑ Linehan, Peter and Janet Laughland Nelson, The Medieval World, Vol.10, (Routledge, 2001), 524.
  7. ↑ Wakefield, Walter Leggett and Austin Patterson Evans, Heresies of the high middle ages, (Columbia University Press, 1991), 33.
  8. ↑ Riley-Smith, Jonathan, The crusades: a history, (Continuum International Publishing Group, 2005), 137.
  9. ↑ Magyar katolikus lexikon: Skócia
  10. ↑ Riley-Smith, Jonathan, The Crusades: a history, (Continuum International Publishing, 1987), 149.
  11. ↑ Morris, Colin, The Papal Monarchy: the Western church from 1050 to 1250, (Oxford University Press, 2001), 442.
  12. ↑ Madden, 143.
  13. ↑ Medieval Italy: An Encyclopedia, Vol.1, Editor Christopher Kleinhenz, (Routledge, 2004), 303.
  14. ↑ Stern, Mortiz, Urkundliche Beiträge über die Stellung der Päpste zu den Juden, (H.Fiencke:Kiel, 1893), 13.
  15. ↑ Levillain, Philippe, The Papacy: Gaius-Proxies, (Routledge, 2002), 734.
  16. ↑ Gobry, Ivan, Saint Francis of Assisi, (Ignatius Press, 2003), 198.
  17. ↑ Archivált másolat. [2010. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 16.)
  18. ↑ Leff, Gordon, Heresy in the later Middle Ages, (Manchester University Press, 1967), 65.
  19. ↑ Ames, Christine Caldwell, Righteous persecution: inquisition, Dominicans, and Christianity in the Middle Ages, (University of Pennsylvania, 2009), 6.
  20. ↑ Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. Jer. 31:15
  21. ↑ Russell, Jeffrey Burton. Witchcraft in the Middle Ages, 160–161. o. (1972). ISBN 9780801492891 
  22. ↑ The Jewish Encyclopedia
  23. ↑ a b Az inkvizíció története
  24. ↑ (De)Perlbach, Max, Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts, (Ferds. Beyer vormals Th. Theile's buchhandlung, 1876), 41.
  25. ↑ Jackson Mongols 13. o.
  26. ↑ http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=816
  27. ↑ a b Jewish Virtual Library
  28. ↑ Jackson Mongols 88. o.
  29. ↑ Jackson Mongols 88. o.
  30. ↑ Jackson Mongols 90. o.
  31. ↑ Jackson Mongols 93–94. o.
  32. ↑ A History of the Crusades, Vol.3, Ed. Harry W Hazard, (University of Wisconsin Press, 1975), 522.
  33. ↑ Schaff, Philip and David Schley Schaff, History of the Christian church, Vol.1, (Charles Scribner's Sons, 1907), 523.
  34. ↑ Jackson Mongols 166. o
  35. ↑ Jackson Mongols 166. o.
  36. ↑ Thomsett, 118.
  37. ↑ a b c d e wives
  38. ↑ Robertson, James Craigie, History of the Christian church, Vol.6, (Pott, Young and Co., 1874), 317-318.
  39. ↑ Glasgow medical journal, Vol.64, Glasgow and West of Scotland Medical Association, Royal Medico-Chirurgical Society of Glasgow, Ed. Thomas Kirkpatrick Monro, M.D. and George Henry Edington, M.D., (Alex Macdougal, 1905), 324.
  40. ↑ Őszentsége VIII. Bonifác pápa Isten szolgáinak szolgája UNAM SANCTAM kezdetű bullája 1302. NOVEMBER 18
  41. ↑ Jónás Unam Sanctam
  42. ↑ Gereby Teológia 10. o.
  43. ↑ Jackson Mongols 258. o.
  44. ↑ Barber, Malcolm, The Trial of the Templars, (Cambridge University Press, 2006), 293.
  45. ↑ Barber, 293.
  46. ↑ Dillon, 194.
  47. ↑ Gereby Teológia 11. o.
  48. ↑ Magyar katolikus lexikon: Eckehart
  49. ↑ Gereby Teológia 11. o.
  50. ↑ Stark, Rodney, For the glory of God, (Princeton University Press, 2003), 330.
  51. ↑ Archivált másolat. [2018. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
  52. ↑ European treaties bearing on the history of the United States and its Dependencies to 1648, Ed. Frances Gardiner Davenport, (Carnegie Institute of Washington, 1917), 27.
  53. ↑ Pérez, Joseph and Janet Lloyd, The Spanish Inquisition: A History, (Yale University Press, 2005), 19.
  54. ↑ Verzijl, J. H. W., International law in historical perspective, Vol.4, (A.W. Sijthoff, 1971), 16.
  55. ↑ http://www.reginamundi.hu/library/bangha_bela_30_kotet/17_kotet.pdf[halott link]
  56. ↑ Butler, Alban and Michael J. Walsh, Butler's lives of the saints, (HarperCollins, 1991), 128.
  57. ↑ http://vatikanifigyelo.freeblog.hu/page/25/[halott link]
  58. ↑ Archivált másolat. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 16.)
  59. ↑ Catholic Church News. The New York Times, 1886. augusztus 27.. (Hozzáférés: 2011. július 14.)
  60. ↑ Apostolicae Curae September 15, 1896
  61. ↑ A Quam singulari szövege.
  62. ↑ http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=201 magyarul olvasható
  63. ↑ http://www.ppek.hu/k100.htm letöltés
  64. ↑ Misericordiae Vultus BULL OF INDICTION OF THE EXTRAORDINARY JUBILEE OF MERCY - a bulla teljes szövege angolul
  65. ↑ Az irgalmasság szentévét meghirdető pápai bulla: „Az irgalmasság arca” Archiválva 2015. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben - Magyar Kurír

Források

  • ↑ Ehler, Sidney, Morral 23. o. Ehler, Sidney Z. and John B. Morrall. Church and State Through the Centuries. Biblo-Moser (1988) 
  • ↑ Jackson Mongols: Peter Jackson. Mongols and the West 
  • ↑ Gereby Teológia: Gereby: A középkori teológia történetének fontosabb eseményei. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 10.)
  • ↑ wives: Ryan, James D. (1998. november 1.). „Christian wives of Mongol khans: Tartar queens and missionary expectations in Asia”. Journal of the Royal Asiatic Society 8, 411–421. o.  
  • ↑ Jónás Unam Sanctam: Sz. Jónás Ilona: VIII. Bonifác pápa „Unam Sanctam” kezdetű bullája (Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény). (Hozzáférés: 2011. augusztus 10.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a List of papal bulls című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Varucan.va[halott link]
  • pápai bullák listája (factacular.com) Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Theology Library (shc.edu) Archiválva 2016. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Cherubini Laertius: Magnum Bullarium Romanum