Párizs–Roubaix-kerékpárverseny
Párizs–Roubaix (Az Észak Pokla A klasszikusok királynője A húsvéti verseny) | |
A Párizs–Roubaix egyik jellemző szakasza | |
2024-es Párizs–Roubaix | |
Címvédő | Mathieu van der Poel (2024) |
Legtöbb győzelem | Tom Boonen és Roger de Vlaeminck (4) |
Adatok | |
Sportág | országútikerékpár-versenyzés |
Kontinens | Európa |
Ország | Észak-Franciaország |
Időpont | április első fele (egynapos verseny) |
Alapítva | 1896 |
Első esemény | 1896 (győztes: Josef Fischer) |
Eddigi események száma | 121 (2024) |
Utolsó esemény | 2024-es Párizs–Roubaix |
Honlap | letour.fr |
A Párizs–Roubaix (francia nyelven: Paris-Roubaix) egy országúti kerékpárverseny, egyike az öt Monumentumnak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek. A rossz minőségű, macskaköves (ún. pavé) utak, és a gyakran hideg, esős észak-franciaországi időjárás által teremtett embertelen körülményei a legnevezetesebb és legnehezebb egynapos versennyé tették.[1] Az Amaury Sport Organisation szervezi, akik többek között a Tour de France-ért is felelősek.
Történet
A Párizs–Roubaix az egyik legrégebbi kerékpárverseny, először 1896-ban rendezték meg, azóta csak a világháborúk idején maradt el. Az ötlet két Roubaix-i gyárostól, Théo Vienne-től és Maurice Péreztől származott, akik az akkor még nevezetesebb Bordeaux-Párizs felkészülési versenyének szánták. Az utat végül egy francia újság szerkesztője dolgozta ki.[2] Az első versenyt április 19-én rendezték meg, innen kapta az egyik becenevét : La Pascale, azaz a Húsvét. Összesen 188-an álltak rajthoz Párizsban a majdnem 300 kilométeres versenyen.
A legnépszerűbb beceneve, a l'enfer du Nord, azaz az Észak Pokla, akkor ragadt rá, amikor a verseny az első világháború után az egykori frontvonalakon futott, a romok és kráterek között.[3] Eredetileg a verseny Párizs és a Roubaixben található velodrom között folyt, 1966-ban áttették a rajtot Chantillybe, 50 km-re Párizstól északra. 1977-től indul a mai helyéről Compiègne-ből, Párizstól 80 km-re északra. Az útvonal évről évre változik, ahogy az utakat újítják fel, a szervezőknek újabb elhanyagolt szakaszokat kell keresni, hogy a verseny ne veszítsen nehézségéből.
Az UCI Országúti Világkupa harmadik versenye volt, majd az UCI ProTour bevezetése után, annak része lett 2005-től 2007-ig. 2008-ban nem vették be a ProTour naptárba a szervezők és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) nézeteltérései miatt.
A Párizs–Roubaix különlegessége, hogy a győztes a szokásos mutatós trófeák helyett egy kockakövet kap az útról, ennek ellenére ez az egyik legnagyobb eszmei értékkel bíró díj a kerékpárosok között.
Kizárások és viták
1936-ban a belga Romain Maes és a francia Georges Speicher sprintelt a győzelemért. Szemmel láthatólag a belga nyert, de a győzelmet Speichernek adták, a flamand szurkolók nagy felháborodására.[4]
Az 1949-es verseny végeredményének megállapításához több hónap és két nemzetközi konferencia kellett. André Mahé ért először célba, de útközben a versenybírók rossz felé irányították és más úton ment be a velodromba. Mahét hirdették ki győztesként, a második helyen az olasz Serse Coppi ért be, aki a híres Fausto Coppi testvére volt. Hónapokkal később a tiltakozások hatására Coppit is jogos győztesnek fogadták el, tehát a versenynek két győztese lett.
Többször történtek kizárások is. 1930-ban a francia Jean Maréchal győzelmét elvették és visszaminősítették 2. helyezettnek, miután az eredetileg második, belga Julien Vervaeckét belökte egy gödörbe verseny közben. 1934-ben Roger Lapébie-t kerékpárcsere miatt zárták ki, ami akkor nem volt megengedett a verseny alatt. Miután rájöttek, hogy a kerékpárjáról hiányzik a verseny elején felragasztott matrica, a második helyezett Gaston Rebry-t hirdették ki győztesként. A 2006-os versenyen három versenyzőt is kizártak: a belga Leif Hostét és Peter van Petegemet, valamint az orosz Vlagyimir Guszevet. A versenyt Fabian Cancellara nyerte és ők érkeztek be mögötte 2., 3. és 4. helyen, de mivel átkeltek egy lezárt vasúti átkelőn, miközben a többiek megvárták a vonatot, ezért az eredményüket törölték. Tom Boonen és Alessandro Ballan kerültek fel a dobogóra Cancellara mögött, aki még a lezárás előtt átért a síneken. A győzelme viszont nem ezen múlott, már ekkor elegendő előnyt szedett össze ahhoz, hogy az üldözői ne érjék utol.
Az útvonal
A verseny 260 km hosszú, Compiègne-ből indul és a Roubaix-i velodromba érkezik be. Az út Franciaország egykori szénbányász vidékeinek rossz minőségű, egyenetlenül macskakövezett földútjain is halad, általában több, mint 50 kilométeren át. A kerékpárosok a verseny végére sárosan, szétrázatva érkeznek meg Roubaix-ba. Gyakran fordulnak elő defektek, bukások. A kerékpárok vázát is az átlagosnál jobban megterheli az út, nem ritkák a letört kormányok, nyergek miatti kerékpárcserék.
Az utak minőségének javulása a 20. század során fenyegette a Párizs–Roubaix karakterisztikájának fennmaradását, a legtöbb macskaköves utat újraburkolták, vagy lezárták. 1965-ben már csak 22 km-t tettek meg pavén. Ezért 1968-ban a rendezők elkezdtek új szakaszokat keresni, így jutottak a Valenciennes-be vezető utakra, ahol még mindig megtalálható volt a macskaköves burkolat. Itt találtak rá a Trouée d'Arenbergre is, ami később a verseny szimbolikus részévé vált.[5] Ez egy 2400 méter hosszú, különösen rossz minőségű útszakasz egy erdőben Wallers mellett. Különlegességét az erdei klímának köszönheti. Ha a verseny többi szakaszán egyébként napos, meleg idő van, itt akkor is hideg az idő, az utak csúszósak, vizesek. Általában itt történik a legtöbb bukás a versenyen. Többek között a többszörös győztes Johan Museeuw is majdnem elvesztette egyik lábát itt egy esés következtében.
A macskaköves szektorok
A rendezők osztályozzák a különböző szakaszokat hossz, útminőség és a versenyben lévő helye alapján.[6]
Szakasz | Név | Kilométer | Hossz (méterben) | Kategória |
---|---|---|---|---|
28 | Troisvilles | 98 | 2200 | 3 |
27 | Viesly | 104 | 1800 | 3 |
26 | Quievy | 106,5 | 3700 | 4 |
25 | Saint-Python | 111,5 | 1500 | 2 |
24 | Vertain | 119 | 2000 | 3 |
23 | Capelle-sur-Ecaillon – Le Buat | 126 | 1700 | 3 |
22 | Verchain-Maugré – Quérénaing | 138 | 1600 | 3 |
21 | Querenaing – Maing | 141 | 2500 | 3 |
20 | Monchaux-sur-Ecaillon | 144 | 1600 | 3 |
19 | Haveluy | 155,5 | 2500 | 4 |
18 | Trouée d'Arenberg | 163,5 | 2400 | 5 |
17 | Wallers – Hélesmes | 170 | 1600 | 4 |
16 | Hornaing – Wandignies | 176,5 | 3700 | 3 |
15 | Warlaing – Brillon | 184 | 2400 | 3 |
14 | Tilloy – Sars-et-Rosières | 187,5 | 2400 | 3 |
Szakasz | Név | Kilométer | Hossz (méterben) | Kategória |
---|---|---|---|---|
13 | Beuvry-la-Forêt – Orchies | 194 | 1400 | 3 |
12 | Orchies | 199 | 1700 | 3 |
11 | Auchy-lez-Orchies – Bersée | 205 | 1200 | 2 |
10 | Mons-en-Pévèle | 210,5 | 3000 | 5 |
9 | Mérignies – Pont-à-Marcq | 216,5 | 700 | 2 |
8 | Pont-Thibaut | 219,5 | 1400 | 3 |
7 | Templeuve l’Epinette Le Moulin de Vertain | 225 225,5 | 200 500 | 1 2 |
6 | Cysoing – Bourghelles Bourghelles – Wannehain | 232 234,5 | 1300 1100 | 4 4 |
5 | Camphin-en-Pévèle | 239 | 1800 | 4 |
4 | Le Carrefour de l’Arbre | 242 | 2100 | 5 |
3 | Gruson | 244 | 1100 | 2 |
2 | Hem | 251 | 1400 | 1 |
1 | Roubaix | 257,5 | 300 | 1 |
Rekordok
A leggyorsabb versenyt a holland Peter Post futotta, aki 1964-ben 45.129 km/h-s átlagsebességgel nyerte meg a versenyt. Legtöbbször a belga Roger De Vlaeminck és Tom Boonen nyert, akik négyszer állhattak a dobogó tetején. Háromszoros győztesek Octave Lapize, Gaston Rebry, Rik van Looy, Eddy Merckx, Francesco Moser és Johan Museeuw. A legsikeresebb nemzet Belgium 54 győzelemmel, a második Franciaország 30-cal. A legtöbb versenyt a belga Raymond Impanis fejezte be: összesen 16-szor ért célba. A legidősebb győztes Gilbert Duclos-Lassalle, aki 38 évesen nyerte meg a versenyt. A legnagyobb különbségű győzelmet Eddy Merckx aratta: 1970-ben 5 perc 20 másodpercet vert a második helyezettre.
Dobogósok
Év | Győztes | Második | Harmadik | |
---|---|---|---|---|
1896 | Josef Fischer | Charles Meyer | Maurice Garin | |
1897 | Maurice Garin | Mathieu Cordang | Michel Frédérick | |
1898 | Maurice Garin | Auguste Stéphane | Édouard Wattelier | |
1899 | Albert Champion | Paul Bor | Ambroise Garin | |
1900 | Émile Bouhours | Josef Fischer | Maurice Garin | |
1901 | Lucien Lesna | Ambroise Garin | Lucien Itsweire | |
1902 | Lucien Lesna | Édouard Wattelier | Ambroise Garin | |
1903 | Hippolyte Aucouturier | Claude Chapperon | Louis Trousselier | |
1904 | Hippolyte Aucouturier | César Garin | Lucien Pothier | |
1905 | Louis Trousselier | René Pottier | Henri Cornet | |
1906 | Henri Cornet | Marcel Cadolle | René Pottier | |
1907 | Georges Passerieu | Cyrille van Hauwaert | Louis Trousselier | |
1908 | Cyrille van Hauwaert | Georges Lorgeou | François Faber | |
1909 | Octave Lapize | Louis Trousselier | Jules Masselis | |
1910 | Octave Lapize | Cyrille van Hauwaert | Eugène Christophe | |
1911 | Octave Lapize | Alphonse Charpiot | Cyrille van Hauwaert | |
1912 | Charles Crupelandt | Gustave Garrigou | Maurice Léturgie | |
1913 | François Faber | Charles Deruyter | Charles Crupelandt | |
1914 | Charles Crupelandt | Louis Luguet | Louis Mottiat | |
1919 | Henri Pélissier | Philippe Thys | Honoré Barthélémy | |
1920 | Paul Deman | Eugène Christophe | Lucien Buysse | |
1921 | Henri Pélissier | Francis Pélissier | Léon Scieur | |
1922 | Albert Dejonghe | Jean Rossius | Émile Masson | |
1923 | Heinrich Suter | René Vermandel | Félix Sellier | |
1924 | Jules Van Hevel | Maurice Ville | Félix Sellier | |
1925 | Félix Sellier | Pietro Bestetti | Jules Van Hevel | |
1926 | Julien Delbecque | Gustaaf Van Slembrouck | Gaston Rebry | |
1927 | Georges Ronsse | Joseph Curtel | Charles Pélissier | |
1928 | André Leducq | Georges Ronsse | Charles Meunier | |
1929 | Charles Meunier | Georges Ronsse | Aimé Deolet | |
1930 | Julien Vervaecke | Jean Maréchal | Antonin Magne | |
1931 | Gaston Rebry | Charles Pélissier | Émile Decroix | |
1932 | Romain Gijssels | Georges Ronsse | Herbert Sieronski | |
1933 | Sylvère Maes | Julien Vervaecke | Léon Le Calvez | |
1934 | Gaston Rebry | Jean Wauters | Frans Bonduel | |
1935 | Gaston Rebry | André Leducq | Jean Aerts | |
1936 | Georges Speicher | Romain Maes | Gaston Rebry | |
1937 | Jules Rossi | Albert Hendrickx | Noël Declercq | |
1938 | Lucien Storme | Louis Hardiquest | Marcel Van Houtte | |
1939 | Émile Masson | Marcel Kint | Roger Lapébie | |
1943 | Marcel Kint | Jules Lowie | Louis Thiétard | |
1944 | Maurice Desimpelaere | Jules Rossi | Louis Thiétard | |
1945 | Paul Maye | Lucien Teisseire | Kléber Piot | |
1946 | Georges Claes | Louis Gauthier | Lucien Vlaemynck | |
1947 | Georges Claes | Adolph Verschueren | Louis Thiétard | |
1948 | Rik Van Steenbergen | Émile Idée | Georges Claes | |
1949 | Serse Coppi André Mahé | Frans Leenen | ||
1950 | Fausto Coppi | Maurice Diot | Fiorenzo Magni | |
1951 | Antonio Bevilacqua | Louison Bobet | Rik Van Steenbergen | |
1952 | Rik Van Steenbergen | Fausto Coppi | André Mahé | |
1953 | Germain Derycke | Donato Piazza | Wout Wagtmans | |
1954 | Raymond Impanis | Stan Ockers | Marcel Rijckaert | |
1955 | Jean Forestier | Fausto Coppi | Louison Bobet | |
1956 | Louison Bobet | Fred De Bruyne | Jean Forestier | |
1957 | Fred De Bruyne | Rik Van Steenbergen | Leon Vandaele | |
1958 | Leon Vandaele | Miguel Poblet | Rik Van Looy | |
1959 | Noël Foré | Gilbert Desmet | Marcel Janssens | |
1960 | Pino Cerami | Tino Sabbadini | Miguel Poblet | |
1961 | Rik Van Looy | Marcel Janssens | René Vanderveken | |
1962 | Rik Van Looy | Emile Daems | Frans Schoubben | |
1963 | Emile Daems | Rik Van Looy | Jan Janssen | |
1964 | Peter Post | Benoni Beheyt | Yvo Molenaers | |
1965 | Rik Van Looy | Edward Sels | Willy Vannitsen | |
1966 | Felice Gimondi | Jan Janssen | Gustaaf De Smet | |
1967 | Jan Janssen | Rik Van Looy | Rudi Altig | |
1968 | Eddy Merckx | Herman Vanspringel | Walter Godefroot | |
1969 | Walter Godefroot | Eddy Merckx | Willy Vekemans | |
1970 | Eddy Merckx | Roger De Vlaeminck | Eric Leman | |
1971 | Roger Rosiers | Herman Vanspringel | Marino Basso | |
1972 | Roger De Vlaeminck | André Dierickx | Barry Hoban | |
1973 | Eddy Merckx | Walter Godefroot | Roger Rosiers | |
1974 | Roger De Vlaeminck | Francesco Moser | Marc Demeyer | |
1975 | Roger De Vlaeminck | Eddy Merckx | André Dierickx | |
1976 | Marc Demeyer | Francesco Moser | Roger De Vlaeminck | |
1977 | Roger De Vlaeminck | Willy Teirlinck | Freddy Maertens | |
1978 | Francesco Moser | Roger De Vlaeminck | Jan Raas | |
1979 | Francesco Moser | Roger De Vlaeminck | Hennie Kuiper | |
1980 | Francesco Moser | Gilbert Duclos-Lassalle | Dietrich Thurau | |
1981 | Bernard Hinault | Roger De Vlaeminck | Francesco Moser | |
1982 | Jan Raas | Yvon Bertin | Gregor Braun | |
1983 | Hennie Kuiper | Gilbert Duclos-Lassalle | Francesco Moser | |
1984 | Sean Kelly | Rudy Rogiers | Alain Bondue | |
1985 | Marc Madiot | Bruno Wojtinek | Sean Kelly | |
1986 | Sean Kelly | Rudy Dhaenens | Adrie van der Poel | |
1987 | Eric Vanderaerden | Patrick Versluys | Rudy Dhaenens | |
1988 | Dirk Demol | Thomas Wegmüller | Laurent Fignon | |
1989 | Jean-Marie Wampers | Dirk De Wolf | Edwig Van Hooydonck | |
1990 | Eddy Planckaert | Steve Bauer | Edwig Van Hooydonck | |
1991 | Marc Madiot | Jean-Claude Colotti | Carlo Bomans | |
1992 | Gilbert Duclos-Lassalle | Olaf Ludwig | Johan Capiot | |
1993 | Gilbert Duclos-Lassalle | Franco Ballerini | Olaf Ludwig | |
1994 | Andréi Chmil | Fabio Baldato | Franco Ballerini | |
1995 | Franco Ballerini | Andréi Chmil | Johan Museeuw | |
1996 | Johan Museeuw[7] | Gianluca Bortolami | Andrea Tafi | |
1997 | Frédéric Guesdon | Jo Planckaert | Johan Museeuw | |
1998 | Franco Ballerini | Andrea Tafi | Wilfried Peeters | |
1999 | Andrea Tafi | Wilfried Peeters | Tom Steels | |
2000 | Johan Museeuw | Peter Van Petegem | Erik Zabel | |
2001 | Servais Knaven | Johan Museeuw | Romāns Vainšteins | |
2002 | Johan Museeuw | Steffen Wesemann | Tom Boonen | |
2003 | Peter Van Petegem | Dario Pieri | Vjacseszlav Jekimov | |
2004 | Magnus Bäckstedt | Tristan Hoffman | Roger Hammond | |
2005 | Tom Boonen | Juan Antonio Flecha | ||
2006 | Fabian Cancellara | Tom Boonen | Alessandro Ballan | |
2007 | Stuart O'Grady | Juan Antonio Flecha | Steffen Wesemann | |
2008 | Tom Boonen | Fabian Cancellara | Alessandro Ballan | |
2009 | Tom Boonen | Filippo Pozzato | Thor Hushovd | |
2010 | Fabian Cancellara | Thor Hushovd | Juan Antonio Flecha | |
2011 | Johan Vansummeren | Fabian Cancellara | Maarten Tjallingii | |
2012 | Tom Boonen | Sébastien Turgot | Alessandro Ballan | |
2013 | Fabian Cancellara | Sep Vanmarcke | Niki Terpstra | |
2014 | Niki Terpstra | John Degenkolb | Fabian Cancellara | |
2015 | John Degenkolb | Zdeněk Štybar | Greg Van Avermaet | |
2016 | Mathew Hayman | Tom Boonen | Ian Stannard | |
2017 | Greg Van Avermaet | Zdeněk Štybar | Sebastian Langeveld | |
2018 | Peter Sagan[8] | Silvan Dillier | Niki Terpstra | |
2019 | Philippe Gilbert | Nils Politt | Yves Lampaert | |
2020 | törölve | |||
2021 | Sonny Colbrelli | Florian Vermeersch | Mathieu van der Poel | |
2022 | Dylan van Baarle | Wout van Aert | Stefan Küng | |
2023 | Mathieu van der Poel | Jasper Philipsen | Wout van Aert | |
2024 | Mathieu van der Poel | Jasper Philipsen | Mads Pedersen |
Jegyzetek
- ↑ Cikk a Párizs-Roubaix-ről
- ↑ A Párizs-Roubaix története
- ↑ http://www.cyclingnews.com/road/2006/apr06/roubaix06/
- ↑ 1936-os Párizs-Roubaix
- ↑ http://www.cyclingnews.com/road/2004/worldcup04/roubaix04/?id=tales
- ↑ http://www.letour.fr/2007/PRX/LIVE/us/100/communique.html
- ↑ (fr) Souvenirs d'un Paris-Roubaix mythique : 1996, le triplé Mapei et l'inégalable Raymond Devos, eurosport.fr, 2020. április 10..
- ↑ (fr) Paris-Roubaix 2018 : Sagan "J'ai attaqué au bon moment", sport.francetvinfo.fr, 2018. április 8..
Források
- Rajongói oldal Archiválva 2023. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (franciául)
- A macskaköves szektorok részletes leírása