Páter Károly

Páter Károly
Született	1900. március 31.[1] Kolozsvár
Elhunyt	1964. március 14. (63 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Páter Béla
Foglalkozása	vegyészmérnök
Tisztsége	egyetemi tanár (1945–1964) rektor (1951–1955, Gödöllői Agrártudományi Egyetem)
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1926, vegyészmérnöki tudomány)
Kitüntetései	Munka Vörös Zászló érdemrendje (1954)
Sírhelye	Farkasréti temető (33. körönd-2-2.)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Páter Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Páter Károly (Kolozsvár, 1900. március 31. – Budapest, 1964. március 14.) egyetemi tanár, az Agrártudományi Egyetem volt rektora, a Mezőgazdaságtudományi Kar Talajtani Tanszékének vezetője, a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet megszervezője és első igazgatója, a Talajtani Társaság társelnöke, a Munka Vörös Zászló Érdemrend (1954) és a Népköztársasági Érdemérem V. fokozatának (1951) tulajdonosa.^[4]

A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1952).

Páter Béla (1860–1938) botanikus, növénykutató^[5] és Schuszter Sarolta (1883–1938)^[6] fiaként született. Gyermekkorát Kolozsváron töltötte. A gimnázium nyolc osztályát az unitárius kollégiumban végezte el; 1918 márciusában érettségizett jeles eredménnyel. 1918. március 15-én katonának állt; Dél-Tirolba került. Ezután 1920-ig kémiai tanulmányokat folytatott a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen. 1920 márciusában Budapestre költözött. 1926-ban a Magyar Királyi József Műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett 1926. 1926–1929 között a Műegyetemen kisegítő tanársegédként dolgozott ’Sigmond Elek (1873–1939) professzor tanszékén. 1929–1931 között a Keszthelyi Gazdasági Akadémián vegyészgyakornok volt. 1931-ben Szegedre került az Alföldi Mezőgazdasági Intézet Talajtani és Agrokémiai Osztályára, ahol Herke Sándor mellett tanulmányozta a szikes talajokat. 1931–1940 között a szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézet tanára volt. 1940–1942 között a Keszthelyi Gazdasági Akadémia rendes tanára és a Kémiai Tanszék megbízott vezetője volt. 1941-ben a kapuvári, 1942-ben a sopronkeresztúri talajfelvételezési lapokat készítette el. 1942–1945 között a Mosonmagyaróvári Gazdasági Főiskola rendes tanára és a Kémiai Tanszék vezetője volt. 1945–1948 között a Magyar Agrártudományi Egyetem (MAE) Mezőgazdaság-tudományi Kar Mosonmagyaróvári Osztályán a kémia nyilvános rendkívüli tanára és a Tanszék vezetője volt. 1948–1949 között a talajtan nyilvános rendes tanára és a Talajtani Tanszék vezetője volt. 1949–1951 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Talajtani Tanszéke nyilvános rendes tanára, 1951–1964 között tanszékvezető egyetemi tanára, 1951–1955 között az egyetem rektora volt. 1949–1953 között a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet alapító igazgatója volt. 1951–1955 között az Agrártudományi Egyesület megszervezője és elnöke volt.

Munkássága főleg a talajok osztályozására, fizikai, kémiai vizsgálatára és a szikes talajok tanulmányozására terjedt ki.

Sírja a Farkasréti temetőben található (33 körönd 2-2).^[7]

• Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951)^[8]
• a Munka Vörös Zászló érdemrendje (1954)

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• http://real.mtak.hu/98700/1/at_2001_50_1-2_139-143.pdf
• http://real.mtak.hu/96002/1/at_1964_13_1-2_1-2.pdf
• Tudósnaptár
• Mosonmagyaróvári Életrajzi Lexikon
• Nemzeti Örökség Intézete

• Szabolcs István: Páter Károly 1900–1964 (Agrokémia és Talajtan, 1964)
• Heckenast József: Páter Károly 1900–1964 (Felsőoktatási Szemle, 1964. 5. sz.)
• Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8