Perui macskanyúl

Perui macskanyúl
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha) Öregcsalád: Chinchilloidea Család: Csincsillafélék (Chinchillidae) Alcsalád: Chinchillinae Nem: Lagidium Meyen, 1833 Faj: L. peruanum
Tudományos név
Lagidium peruanum Meyen, 1833
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Perui macskanyúl témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Perui macskanyúl témájú médiaállományokat és Perui macskanyúl témájú kategóriát.

A perui macskanyúl (Lagidium peruanum) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a csincsillafélék (Chinchillidae) családjába tartozó rágcsálófaj, amely Peruban, Chilében és Bolíviában él, 5000 méter tengerszint fölötti magasságig.

Az állat a Lagidium emlősnem típusfaja.

Előfordulása és életmódja

A perui macskanyúl Peru középső és déli részén, valamint Chile északi területein honos és a Titicaca-tó bolíviai oldalán is megfigyelték. 300 m-től egészen 5000 méter tengerszint fölötti magasságig felhatol, egészen a hóhatárig. A sziklás, köves területeket kedveli, ahol a meredek csúcsokon a ragadozók kevésbé férhetnek hozzá. Kiválóan ugrik felfelé a sziklákon. A ragadozómadarak elől sziklaüregekbe rejtőzik. Nagy kolóniákban él, amelyek néha elérhetik a 80 főt is; ezen belül a 2-5 egyedből álló családok közös üreget osztanak meg egymással.

Növényevő, különböző fűféléket, gyökereket, magvakat eszik. Párzási időszaka október-novemberre esik. A nőstény 140 napos vemhesség után általában egy kölyköt hoz a világra. A kölyök nyolchetes koráig tejjel táplálkozik, utána fokozatosan áttér a növényi táplálékra. Fogságban húsz évig is élnek.

A perui macskanyúlra főleg az andesi hegyimacska, a csíkos pampamacska és a culpeo vadászik.

Alfajai

• Lagidium peruanum peruanum Meyen, 1833
• Lagidium peruanum arequipe Thomas, 1907
• Lagidium peruanum inca Thomas, 1907
• Lagidium peruanum pallipes Bennett, 1835
• Lagidium peruanum punensis Thomas, 1907
• Lagidium peruanum saturata Thomas, 1907
• Lagidium peruanum subrosea Thomas, 1907

Megjelenése

A perui macskanyúl testhossza 30–45 cm, amihez még hozzájárul majdnem ugyanilyen hosszú, felső részén bozontos, spirálisan összetekerhető farka. A felnőtt egyedek súlya 0,9-1,6 kg között változik. Méretre és testalkatra az üregi nyúlra hasonlít, ám hátsó lábai jelentősen hosszabbak. Fülei kb. 8 cm hosszúak, hegyük lekerekített, külső részük gyéren szőrös, belső felük csupasz. Bundája sűrű és puha, csak a hosszú farokszőrök durvábbak. Szőrszálainak töve fehér, csúcsa sárgábarna-piszkosfehér; az állat színe összességében hamuszürke, oldalain sárgásbarna. A magashegyekben élő egyedek inkább barnák, az alacsonyabb területeken pedig sötétszürke macskanyulak élnek. Fekete bajuszsörtéi feltűnően hosszúak.

Természetvédelmi helyzete

Bár régebben tömegesen vadászták a prémje miatt, és ma is vadásznak rá a húsáért, a perui macskanyulak létszáma elterjedési területükön belül stabilnak mondható. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Woods, C. A.; Kilpatrick, C. W. (2005). "Infraorder Hystricognathi". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. p. 1551. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494.
• Wund, M. (2000). "Lagidium peruanum: northern viscacha". Animal Diversity Web. University of Michigan.
• Werner, F. A.; Ledesma, K. J.; R. Hidalgo B. (2006). "Mountain vizcacha (Lagidium cf. peruanum) in Ecuador - First record of Chinchillidae from the Northern Andes". Mastozoología Neotropical 13 (2): 271–274.
• Walker, R. Susan; Novaro, Andrés J.; Perovic, Pablo; Palacios, Rocio; Donadio, Emiliano; Lucherini, Mauro; Pia, Mónica; López, María Soledad (2007). "Diets of three species of Andean carnivores in high-altitude deserts of Argentina". Journal of Mammalogy 88 (2): 519–525. doi:10.1644/06-MAMM-A-172R.1.
• Walker, R. S. (2000). "Habitat use by mountain vizcachas (Lagidium viscacia Molina, 1782) in the Patagonian steppe". Zeitschrift Fur Saugetierkunde-International Journal of Mammalian Biology 65 (5): 293–300.
• Brehm: Az állatok világa - Macskanyulak

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Northern viscacha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.