Piroforos anyagok

A „pirofor” szó azt jelenti, hogy finom eloszlású fém vagy szerves por oxigénnel érintkezve közönséges hőmérsékleten is felizzik gyors oxidáció miatt (tkp. öngyulladás). A szó a görög pyr (πυρ = tűz) és forein (φορεῖν = visz, szállít) szó összetételéből származik.[1]

Piroforos jelenség a malomipari por-robbanások nagy része és az öngyújtó szikráztatása is. Az öngyújtó dörzs-felülete a tűzkövet finom porrá alakítja, ez a levegő hatására felizzik, vagyis szikrázik, majd ezen izzó részecskék lángra lobbantják a jelenlevő szénhidrogén gázokat.

Piroforos anyagok

  • A foszfor és vegyületei (foszfánok, foszfinek a legismertebbek).
  • Raney-katalizátorok; Co-, Ni-, Fe-katalizátorok.
  • A szerves fémvegyületek zöme (pl.: trietil-alumínium, dimetil-cink stb.)
  • A tallium-acetilén-dikarboxilát 195 °C-on bomlik, melynek eredményeként piroforos talliumpor marad vissza.
  • A vas(III)-oxidot, ha hidrogénben hevítik, könnyen vassá redukálódik. Ebben a reakcióban piroforos vas keletkezik, ami magától meggyullad levegőn.
  • A piroforos vas-szulfid képződéséhez sokszor elegendő a kénhidrogénnek vasra vagy oxidjára gyakorolt néhány perces hatása. Az olajipari készülékekben, csövekben lerakodó iszap kigőzölése és kilevegőztetése után az alatta lévő vas-szulfid a bomlása során piroforos vas-szivaccsá alakul, ami a kiszáradás után azonnal lángra kapva tűzet, robbanásokat okozhat.
  • A tórium finom por alakjában piroforos.
  • A plutónium pelyheket alkotva por formájában piroforos.
  • A lantanoidákat korábban csak elegyfém előállítására használták. Az elegyfém piroforos sajátságú, ezért tűzkövet készítettek belőle.
  • Az ólom finom eloszlású állapotban piroforos, kékesfehér lánggal ég.
  • A hafnium finom pora gyulladékony és piroforos. Kompakt állapotban nem ég.
  • A szegényített urán piroforos, azaz finoman eloszlatva gyulladásra hajlamos, ami fokozza a lőszer romboló hatását.
  • A fém mangán pora piroforos, levegőn meggyullad, és mangán-oxid jön létre.
  • A szilán rendkívül gyúlékony, levegőn piroforos.

Jegyzetek

  1. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 115. o. ISBN 963 8334 96 7  

Források

  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 3 kötet., 723. o. ISBN 963-10-3269-8