Progresszív Munkáspárt
| Progresszív Munkáspárt | |
 | |
| Adatok | |
| Alapítva | 1926 |
| Ideológia |
|
| Politikai elhelyezkedés | radical left |
| Európai párt | Európai Baloldal Pártja |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Progresszív Munkáspárt témájú médiaállományokat. | |
A Progresszív Munkáspárt (görögül: Ανορθωτικό Κόμμα Εργαζόμενου Λαού (ΑΚΕΛ), törökül: Emekçi Halkın İlerici Partisi, nemzetközileg használt rövidítése: AKEL) kommunista párt a Ciprusi Köztársaságban.
Története
A párt előzményének tekinthető az 1926-ban alapított Ciprusi Kommunista Párt (KKK). A KKK a brit gyarmati uralom megszüntetéséért és a szigetnek a megvalósítandó „balkáni kommunista föderációhoz” való csatlakozásáért küzdött, ebből eredően nem támogatta az enóziszt (a sziget egyesítését Görögországgal). Mivel az enózisz igen népszerű volt a sziget görög lakossága körében, a KKK nem tudott igazán jelentős befolyásra szert tenni. Noha a párt idővel támogatni kezdte az enózisz ötletét, hogy növelje a népszerűségét, nem tudott tömegbázist kiépíteni.[1]
1941-ben a kommunisták újraalapították ciprusi pártjukat immár Progresszív Munkáspárt (AKEL) néven, ügyelve arra, hogy az AKEL-t elkülönítsék a népszerűtlen előzménytől, a KKK-tól, és arra, hogy a párt legálisan működhessen. Az AKEL antifasiszta politikát folytatott és amikor a Harmadik Birodalom 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, akkor az AKEL arra buzdította szimpatizánsait, hogy csatlakozzanak a Brit Hadsereghez. 1943-tól az AKEL támogatta az enóziszt és ez jelentős népszerűséget hozott számára. Ám a párt népszerűségében ismét törés következett be, amikor 1948-ban elfogadta az enózisszal szemben álló brit ajánlatot, egy belső önállósággal rendelkező Ciprusi kormányzat felállítására. A népszerűségvesztés hatására a párt idővel visszatért az enózisz támogatóinak sorába.[2]
1955-ben a ciprusi függetlenség támogatói fegyveres harcot kezdtek a brit gyarmatosítók ellen. A britek korlátozták a pártok, így az AKEL működését is, noha az AKEL nem támogatta a felkelést és terrorista cselekményeket. A kommunista párt így szembekerült a felkelőkkel is, akik árulónak tartották a pártot és 1958-ban kampányt indítottak az AKEL vezetőinek megölésére. Az AKEL rövidesen megváltoztatta a felkeléssel kapcsolatos álláspontját.[3]
1959-től az AKEL ismét legálisan működhetett, noha népszerűségét jelentősen megtépázta a korábbi években folytatott politikája, és szovjet segítségre volt szüksége az újjászerveződéshez. A párt a függetlenné váló Ciprusi Köztársaság egyik legnépszerűbb pártjává vált, általában a szavazatok körülbelül harmadára számíthat. Az AKEL több képviselőházi választást megnyert és több jelölt az AKEL támogatását bírva nyerte meg a köztársaságielnök-választást. 2008-ban a párt saját jelöltjét, és elnökét Dimítrisz Hrisztófiaszt választották Ciprus elnökévé, aki egy ciklus után nem indult újra a posztért.[4][5]
Választási eredmények
Képviselőházi választások
| Választás | Megszerzett szavazatok | Képviselők száma | |||
|---|---|---|---|---|---|
| # | % | Helyezés | # | ± | |
| 1960 | 51 719 | 35,0 | 2. | 5 / 50 | új párt |
| 1970 | 68 229 | 34,1 | 1. | 9 / 35 |  4 |
| 1976 | - | - | - | 9 / 35 |  0 |
| 1981 | 95 364 | 32,8 | 1. | 12 / 35 | 3 |
| 1985 | 87 628 | 27,4 | 3. | 15 / 56 | 3 |
| 1991 | 104 771 | 30,6 | 2. | 18 / 56 | 3 |
| 1996 | 121 958 | 33,0 | 2. | 19 / 56 | 1 |
| 2001[6] | 142 647 | 34,7 | 1. | 20 / 56 | 1 |
| 2006[7] | 131 066 | 31,1 | 1. | 18 / 56 |  2 |
| 2011[8] | 132 171 | 32,7 | 2. | 20 / 56 | 1 |
| 2016[9] | 90 204 | 25,7 | 2. | 18 / 56 | 3 |
Európai Parlamenti választások
| Választás | Megszerzett szavazatok | Képviselők száma | |||
|---|---|---|---|---|---|
| # | % | Helyezés | # | ± | |
| 2004[10] | 93 212 | 27,9 | 2. | 2 / 6 | új párt |
| 2009[11] | 106 922 | 34,9 | 2. | 2 / 6 | 0 |
| 2014[12] | 69 852 | 27 | 2. | 2 / 6 | 0 |
Jegyzetek
Források
- ↑ Busky: Donald F. Busky. Communism in History and Theory: Asia, Africa, and the Americas (angol nyelven). Westport (Connecticut), London: Praeger Publishers (2002). ISBN 0275977331. Hozzáférés ideje: 2019. április 7.
- ↑ Slomp: Hans Slomp. Europe, A Political Profile: An American Companion to European Politics (angol nyelven). ABC-CLIO, 689. o. (2011). ISBN 978-0-313-39182-8. Hozzáférés ideje: 2019. április 6.
- ↑ Választási eredmény, 2001.: Parliamentary Elections 2001 Official Results (angol nyelven). Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ Választási eredmény, 2006.: Parliamentary Elections 2006 Official Results (angol nyelven). Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ Választási eredmény, 2011.: Parliamentary Elections 2011 Official Results (angol nyelven). Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ Választási eredmény, 2016.: Parliamentary Elections 2016 Official Results (angol nyelven). Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ EP választási eredmény, 2004.: European Elections 2004 Official Results (angol nyelven). Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ EP választási eredmény, 2009.: European Elections 2009 Official Results (angol nyelven). Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ EP választási eredmény, 2014.: European Elections 2014 Official Results (angol nyelven). Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
